Jobban szeretem, ha építeni lehet a játékot

Somogyi Balázs a MOL Liga kevés igazán meghatározó magyar játékosainak egyike volt az idén, a legutóbbi keretszűkítéskor azonban kiesett a rostán. A kiváló hokis nem lankad, szívesen beszélt az okokról, és arról, hogy mire van még szüksége a válogatottsághoz.

Kiugró szezont produkált a nyáron Dunaújvárosból Miskolcra igazolt csatár. Az alapszakaszban mindössze egy meccsről hiányzott, 47 találkozón 28-28 gólt és gólpasszt termelt. Ezzel csapattársa, Galanisz Nikandrosz mögött alig lemaradva a második legeredményesebb Magyarországon született csatár volt. Összességében a 8. helyen végzett azon a kanadai táblázaton, amelynek első húsz helyére mindössze három hazai nevelésű játékos ért oda. Erre a rájátszásban még rátett egy lapáttal, 8 meccsen 15 pontot szerzett, harmadik lett a ponttáblázaton. A következő magyar nevelés Nagy Krisztián lett mögötte, akinek három meccsel több jutott, mégis alig több, mint feleannyi pontot szerzett. Somogyi +16-os mutatójának a közelébe sem ért nemcsak magyar, de légiós játékos sem.

Ilyen teljesítmény után sokan azt várták ? köztük ő maga is ?, hogy az idei év a válogatottban is meghozza az áttörést. Nem így lett: bár az őszi novemberi EIHC-tornán ott volt és gólokat is szerzett, az olimpiai selejtezős csapatba már nem fért be, és az A csoportos felkészülés újabb szakaszában ? három hét és két találkozó után ? a keretszűkítés áldozata lett.

Fotó: Mudra László

A kiváló felépítésű játékostól elsőként azt kérdeztük, milyen volt ez az időszak, érzékelt-e változást az eddigi felkészülésekhez képest az A csoport miatt, akár a programban, akár a társak hozzáállásában, akár az edzések intenzitásában: “Nagyon hasznos és nagyon kemény három hét volt ? kezdett mesélni a tapasztalatokról Somogyi. ? Az edzői stáb a jégen és azon kívül is nagyon precízen kialakította a munkamenetet. Voltak változások, az edzők nagyon sokat gyakoroltatták velünk a saját harmadban történő játékot: a védekezést, a korongkihozatalokat. Az edzőmérkőzések is erősebbek voltak, két osztrák és egy szlovén meccsen is túl van a csapat, ezen felül még egy kazah és egy orosz találkozó is lesz, szerintem ez az eddigi legerősebb ilyen sorozat. A játékosok motiváltak, hiszen aki bekerül a keretbe, az a világ elitjével találja szemben magát.”

A 24 évesen négyszeres MOL Liga-győztes csatár kiesése azért is meglepő, mivel a válogatott szezon is jól indult számára, az előjelek biztatóak voltak. A novemberi felkészülési tornán Dánia és Franciaország ellen is betalált, miközben rajta kívül senki nem volt gólképes a csapatban. Ehhez képest az olimpiai selejtezőn már nem válogatták be, és Szentpétervárra sem utazhat.

Adódott a kérdés, milyennek érezte belülről a teljesítményét az edzéseken és a meccseken: ”A legtöbbet próbáltam kihozni magamból. Azt is tudom ugyanakkor, hogy több van még bennem, és hogy ott lehetne a helyem a keretben, de nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnem a jövőben arra, hogy dinamikusabb és gyorsabb legyek, és jobb legyen az állóképességem is. Az edzők is úgy gondolják, ahogy én, ezt el is mondták. Tudtam, hogy milyen pozícióra számoltak velem, és sajnos pont az ilyen hiányosságok miatt estem ki.”

Somogyi a felkészülési meccsek közül pályára léphetett Bécsben az osztrákok és a Tüskecsarnokban a szlovének ellen. Ezeket a találkozókat az átlagosnál is nehezebb reálisan értékelnie a kívülállónak, mindenekelőtt a felforgatott, a meccsek során is változó összetételű sorok, valamint a speciális feladatok miatt. Ezzel együtt úgy tűnt, a szakvezetés elsősorban a legideálisabb kapcsolatokat keresi a többé-kevésbé adottnak vélt első három sorba, illetve a legalkalmasabb hokisokat a negyedik sor számára. Somogyinak elsősorban utóbbiba volt esélye bekerülni, más kérdés, hogy különösen nagy kihívás lehetett számára megfelelni a speciális poszt által támasztott követelményeknek, hiszen soha nem játszott ilyen sorban, ilyen feladatokkal. Erről ő maga így gondolkodik: “Inkább romboló sorban szerettek volna használni, én meg még nem igazán voltam ilyen szerepkörben, jobban szeretem, ha építeni lehet a játékot.”

Kiesni a válogatott keretből az egyik legnagyobb csalódás egy magyar jégkorongozó számára, különösen egy A csoportos világbajnokság előtt, ennek ellenére úgy éreztük, idén határozottan közel járt a célhoz a játékos. Ezt ő maga is hasonlóan látja: “Tavaly a nyári felkészülésen kitűztem célokat, amiben benne volt a világbajnokság is. De azt hiszem, nem lehetek csalódott, hiszen Miskolcon sikerült az eddigi legjobb évemet zárnom, és ősszel a válogatottban is megmutathattam magam, ráadásul sikeresen, hiszen Norvégiában gólokkal is hozzá tudtam járulni a csapat teljesítményéhez. Összességében pozitívan zártam, és tapasztaltabb is lettem. Sajnálom, hogy teljes mérkőzést nem játszhattam  más szerepkörben is, de Ausztriában például emberelőnyben is játszatott a kapitány, tehát megkaptam a lehetőséget, erre nem panaszkodhatok. Sajnos nem tudtam most ezzel élni, de jövőre új célok és új remények jönnek, még több munkával, odafigyeléssel. Sok sikert kívánok a válogatottnak, és remélem, jövőre újabb A csoportos világbajnokságra lesz esélyünk készülni.”

Ha már a jövő szóba került, azt is megkérdeztük, hogy mit lehet tudni a következő szezonjáról: “Erről annyit tudok mondani, hogy vannak ajánlatok, és esély is van arra, hogy jobb bajnokságban is kipróbálhassam magam, de nehéz ilyenkor még bármit is mondani. Igyekszem okosan dönteni.”