Két éven belül másodszor küzd meg a Lightning a Red Wingsszel

Alapesetben teljesen egyértelmű lenne a párharc kimenetele, de a tavalyi döntősnél hiányzik a csapatkapitány Stamkos és a védelem eszeként számon tartott Stralman is.

Nyolcrészes sorozatunkban egyenként mutatjuk be az NHL 2016-os rájátszásának első körös párharcait és megtippelni sem félünk az eredményt. A harmadik részben a Tampa Bay?Detroit összecsapás kerül terítékre.

Tampa bay Lightning (4.)?Detroit Red Wings (5.)
Penguins: 46-31-5, 97 pont
Rangers: 41-30-11, 93 pont
Az alapszakaszban: Ligthning 2-2-0, Red Wings 2-2-0
A playoffban: 1-0 a Tampa javára

Akárcsak a Penguins és a Rangers, a Bolts és a Wings is összefut egy év elteltével. Tavaly nagy csatában lépett tovább a floridai alakulat, amely később meg sem állt a döntőig. Ha idén megismétlődne ugyanez, az kisebb csoda lenne.

Lightning

A csodát szó szerint kell érteni, ugyanis Steven Stamkos megsérült, felépülését 1-3 hónapra jósolták, nélküle pedig a Tampa nem más, mint félkarú óriás. A csapatkapitány hiányában a gólszerzési feladat a tavalyi playoff meglepetéshármasára az Ondrej Palat, Tyler Johnson, Nyikita Kucserov hármasra marad. Illetve csak maradna, mert a Tripletsből egyedül Kucserov volt az, aki az alapszakasz során elfogadhatóan teljesített, a Johnson, Palat duó idén eddig annyi gólt ütött, mint tavaly Johnson egymaga. Nagy szükség lenne tehát a jó teljesítményükre, amiben Jonathan Drouin lehet a segítségükre. A 2013-as draft harmadik helyén kiválasztott játékos, aki többször összeveszett a menedzsmenttel a szezonban, most végre megmutathatja, hogy mire képes, hogy lehet rá építeni a jövőben. Stamkos sérülése ellenére Cooper mesternek nagy szerencséje van abban, hogy minőségi játékosokat tekintve hosszú a kispad. Olyan játékosok állnak a rendelkezésére, mint a Valtteri Filppula, Ryan Callahan, Brian Boyle hármas, akik elöl és hátul is rengeteget hozzá tudnak tenni a csapat teljesítményhez.

A Tampa nemcsak a csatársor, de a védelem legjobb játékosát is elvesztette. Nem, nem Victor Hedmanról van szó, hanem Anron Stralmanról, akit sokan komplexebb védőnek tartanak, mint a 2009-es draft második választottját. Stralman hiányát minden tekintetben meg fogja érezni a Bolts, de leginkább előnyben, hiszen egyszerűen nincs senki, aki pótolja. Egészen elképesztő, hogy a két svéd bekk mellett a hátvédek között csak Nikita Nyeszterov tudott pontot szerezni emberelőnyben az egész alapszakasz során. Stralman üres helyére, de nem a pótlására Matthew Carle vagy Slater Koekkoek lehet az opció Cooper mester számára.

A két nagy hiányzó miatt hatalmas lesz a felelősség a csapat kapusán Ben Bishopon. A Tampa hálóőre első helyen végzett kapott gólátlagban és a legjobb háromban van a védési hatékonyságot és a shutoutok számát tekintve. Bishopra tehát hosszabb távon lehet építeni és igazából akkor sem kell aggódnia a szurkolóknak, ha hullámvölgybe kerülne. Mögötte ugyanis ott van az az Andrej Vasziljevszkij, aki nemcsak az alapszakaszban bizonyított, hanem a tavalyi playoff idején is, amikor Bishopnak nem ment a játék.

Detroit

A vörös mezesek zsinórban 25. rájátszásukra készülnek, ami minden major sportot figyelembe véve abszolút rekord. Ám a negyedszázados jubileum éppen csak meglett, nagyon rezgett a léc és azon sem csodálkoznánk, ha a következő két-három évben nem jutna be a rájátszásba a Detroit. De a következő rájátszásig még rengeteg az idő, most az első számú cél visszavágni a Tampának a tavalyi 3-2-es előnyről elbukott vereségért.

A tavalyi évadban sokkal egyszerűbb dolga volt az autóvárosi csapatnak. Egy felpörgött, feltüzelt gárda vágott neki a rájátszásnak Mike Babcock utolsó évében, most azonban ez nem figyelhető meg Jeff Blashill vezetése alatt. Henrik Zetterberg és Pavel Dacjuk öreg, fáradt és enervált, ráadásul az egész társaság ugyanezt a benyomást kelti, pedig a csapat tele van tehetséges fiatalokkal. Justin Abdelkader, Tomas Tatar és Gustav Nyquist messze elmaradt tavaly teljesítményétől, az igazi húzóemberek a harmadik és a negyedik sor játékosai voltak: Riley Sheahan, Luke Glendening és Dylan Larkin, utóbbi az egész liga egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetését szolgáltatta. A csatárok egyáltalán nem csillogtak, a hosszú-hosszú évekig rettegett detroiti támadósor a 23. helyen végzett a lőtt gólok tekintetében, amit csak minimálisan sikerült kompenzálni a középszerű emberelőny-kihasználással.

A védelemre ugyanaz igaz, mint a csatársorra. Lidström-szintű védőket képtelenség találni, de a maiak a felét sem nyújtják annak, mint amit a hokivárosban elvárnának, elég csak példának említeni Niklas Kronwallt, aki -21-gyel végzett a +/- táblázaton. Nem akadt egy olyan védő sem, aki legalább a tízgólos határt elérte volna, még annak a nyáron igazolt Mike Greennek sem sikerült, aki a legszebb éveiben 30 gólt ütött és 70 pont felett termelt. A fővárosból igazolt bekk legalább azzal kompenzált, hogy 20 pontot tett a közösbe előnyben, aminek köszönhetően a Red Wings legalább fórban a középmezőnyben végzett. A szurkolók egyedül Danny DeKeyser játékával lehetnek elégedettek, aki 8 gólt szerzett és 22 percet játszott átlagosan.

Kapusposzton a legnagyobb probléma, hogy Blashill nem tette le a voksát egyik hálóőr mellett sem. Howard volt ugyan a kezdő, aztán Mrazek következett, amíg kollégájához hasonlóan nem került hullámvölgybe. A szezont végül Howard zárta, ő szerezte meg a playoffba jutáshoz szükséges győzelmeket. Ennek köszönhetően minden bizonnyal ő kap majd lehetőséget a Tampa ellen is.

Mindent összevetve a Tampa sokkal egységesebbnek, sokkal mélyebbnek tűnik, mint ellenfele, még úgy is, hogy Stamkos és Stralman hiányzik. A két játékos hiányán az első körben még simán átlép a Bolts, akárcsak ellenfelén, akit öt meccs alatt kiejt.