Nem csak a MOL Liga bővítése ment nehezen
Március 8-án volt 37 éve, hogy az NHL megszavazta az Edmonton Oilers, a New England Whalers, a Quebec Nordiques és a Winnipeg Jets jelentkezését. A bővítés minden volt, csak nem sima, még a sör is jelentős szerepet játszott benne.
Az NHL legkeményebb évtizede talán a hetvenes évek voltak. 1971-ben 12 csapat részvételével létrejött az ellenliga, a World Hockey Association, amely számos problémát okozott. Egyrészt olyan városokba is benyomult, ahol már volt NHL-es csapat, de láttak terjeszkedési potenciált. Ilyen volt Los Angeles, Chicago és New York. Másodszor a játékospiacot is teljesen felforgatták. Csak az első évben 67 játékos igazolt el az NHL-ből, köztük olyan ikonikus figurák is, mint Bobby Hull. Ez jelentősen felverte az árakat is. 1972-ben az átlagos bér évi 25 ezer dollár volt az NHL-ben. Bobby Hull elcsábítása nem volt ingyen, új szerződése évi 2,75 millió dollárt kínált neki. Az NHL-ben ekkor feudális viszonyok uralkodtak, a csapatok tulajdonosai teljes mértékben uralkodtak a játékosokon. Volt például egy úgynevezett tartalékos klauzula, amely szerint, ha egy játékos szerződése lejárt, akkor ? új megállapodás híján is ? automatikusan meghosszabbodott egy évvel. Ez akár örök időkre a klubokhoz láncolhatott egy játékost. Bobby Hull eligazolása után a Chicago Blackhawks erre a klauzulára hivatkozva fogta perbe Hullt és a Winnipeg Jetset. Ennek a végeredménye az lett, hogy ezt a gyakorlatot a bíróság törvényen kívül helyezte.
Az új liga tehát számos kellemetlenséget okozott és a hiedelmekkel ellentétben versenyképes is volt. Erre persze nincsenek egzakt mérőszámok, de a két liga csapatai számos alkalommal játszottak barátságos meccset egymással. A 63 találkozóból 34-szer nyert WHA-s csapat, 22-szer NHL-es és hét végződött döntetlenre. Az NHL tulajdonosai, kiváltképp az oroginal sixhez tartozóké, ki nem állhatták az új ligát és az új csapatokat. Egyben alá is becsülték a veszélyt, amit jelentettek a számukra. Arisztokratikus tartózkodással méltóságon alulinak tartották, hogy komolyan foglalkozzanak a veszéllyel. Már abban sem voltak biztosak, hogy a liga el tud indulni. Aztán a WHA nem csak, hogy elindult, de első évében 15 csapatot tudott felmutatni. Később Hull mellett olyan ikonok is ott játszottak, mint Wayne Gretzky vagy Gordie Howe. Egyes vélekedések szerint olyan csapatok, mint a Toronto Maple Leafs több évtizedes mélyrepülése is a soha ki nem hevert sokkra vezethető vissza. A Maple Leafs csak az első évben 20 játékosát veszítette el.
A két liga egyesülése 1977-ben konkretizálódott először, négy WHA-s csapat NHL-be vándorlását jelentette volna, amellyel a WHA jelentősen meggyengült volna. E három klub az Edmonton Oilers, a New England Whalers, a Quebec Nordiques és a Winnipeg Jets voltak. A dolog azonban egyáltalán nem ment simán a felgyülemlett jelentős sérelmek miatt. Harold Ballard, aki 1961 és 1990 között volt a Maple Leafs tulajdonosa, például ezt írta a kérdésről a Chicago Tribune hasábjain 1977 április 24-én: ?Csak a holttestemen át fogunk mi ezekkel a brigantikkal egyesülni. Dögöljenek meg ott, ahol vannak és meg is fognak. Azt elfelejthetik, hogy én megszavazom az egyesülést vagy bármit, amit ezek akarnak.? De a Bruins sem akart osztozni a piacon a Whalersszel, a Blackhawks tulajdonosa is személyes sértésnek vette Hull eligazolását, míg a Canucks és a Canadiens a Hockey Night in Canada televíziós bevételeit nem akarta hat felé osztani az addigi három helyett.
1977-ben végül 12 csapat szavazott a bővítés mellett a 17-ből. Mivel a döntés háromnegyedes többség igényelt, így ezt azt jelentette, hogy a projekt egy szavazaton csúszott el. A döntés hatalmas felháborodást váltott ki Kanada-szerte, főleg a három érintett városban. Meg is mozdult a nép és ott ütött, ahol a legjobban fájt. Mivel a Canadiens tulajdonosa akkoriban még nem a Molson család, hanem a tulajdonukban álló Molson sörgyár volt, így népi kezdeményezésre bojkott indult a cég termékeire vonatkozóan. A dolog nem volt ennyire békés, az még csak hagyján, hogy az Edmonton Journal címlapos főszerkesztői vezércikkben buzdított a bojkotthoz történő csatlakozásra, de a winnipegi sörgyár üvegajtóin lövedékek nyomaira bukkantak, Quebec Cityben pedig telefonos bombafenyegetés történt a Molson helyi gyára ellen. A dolog odáig fajult egész Kanadában, hogy a kanadai törvényhozás alsóháza javaslatot fogadott el, amelyben javasolták az NHL számára a bővítés újragondolását.
A második szavazásra végül 1979. március 8-án került sor, amikor nem csak a Canadiens adta be a derekát, de a Vancouver Canucks tulajdonosai is. No, ők sem hazafiasságból, hanem mert a csapatnak otthont adó Pacific Coliseumnak szintén a Molsonnal volt exkluzív beszállítói megállapodása. Így vált az 1979/80-as szezontól 21 csapatossá az NHL.
(A cikk Terrence Doyle írása nyomán készült, amely a vice.com-on jelent meg)
