A világ keleti végén, 4. rész

Medgyes László közzétette az interneten a hétfői napról szóló jegyzetét.

“Az előző napi beszámolóból kimaradt ugyan, de késő délután egy születésnapost ünnepeltünk. Jó hangulatú összejövetelen, igazán ízletes tortákkal köszöntöttük Marton Tibit és természetesen a kínai csapatkísérőnket is tiszteletbeli csapattaggá fogadtuk.

Nincs mese. Elkezdődött. Ma lejátszottuk a világbajnokság első mérkőzését a KNDK ?vagy Észak-Korea, ezt sosem fogom megjegyezni ? ellen. Az első lépést megtettük utunkon, de ne szaladjunk ennyire előre?

Napunk 7.30-kor reggelivel kezdődött. Az előző szállodánkhoz képest itt nem dominálnak annyira a főtt fogások, de a választék továbbra is olyan bőséges, hogy mindenki talál olyat, amit szívesen fogyaszt. Reggeli után egy rövid kis sétára indult a csapat, mert a korai mérkőzéskezdés miatt az edzői stáb úgy döntött, hogy a hajnali kelés és edzés helyett az aktív regenerálódást helyezi előtérbe.

A séta 30 perces volt, szerencsére még nem tapasztaltuk azt a híres szmogot, amiről a 2008-as olimpia óta sok-sok különböző beszámolót olvashattunk. A készletünkben mindenesetre megtalálható mindenki számára védőmaszk, amit szükség esetén használhatunk. A sétát követően egy kis “pre game meal” szerepelt napirendben, mert az első mérkőzés időpontja miatt az ebédet csak későbbre tudtuk beilleszteni a programba.

Amíg a csapat a szállodában készült, addig én a pályán készítettem elő a felszerelést. Ahhoz, hogy az öltözőnkbe jussunk, 3 ellenőrző ponton kell áthaladnunk. A szállodánk tényleg a csarnok közelében van, gyalog minden nehézség nélkül megközelíthető, egyedül egy felüljárón kell átsétálni, ami a 4 x 4 sávos autóút felett ível át. A felüljárón is rendőrök ülnek egész nap, valamint a csarnokhoz vezető kapuban is posztol 2 fő, akik ellenőrzik a belépőket. Miután a csarnokba lépünk, egy biztonsági kapun kell áthaladni, s a csomagokat leadni átvilágításra. Tisztára, mint a reptéren? Ha ezen az ellenőrző ponton is átjutottunk, akkor még a folyosónak azon a részén, ahol az öltözők szekciója kezdődik, ott is áll egy rendőr.

Öltözőnk nem túl tágas, a 22 férőhelyet éppen ki tudtuk szorítani belőle. Mivel a csarnok multifunkciós, így nem éppen jégkorong számára lett kialakítva, illetve azt a kettőt, ami igen, a szlovák és a kínai csapat kapta meg. Látszik, hogy nem nagyon használták ezt az öltözőt, mert a tusolóból olyan ?rozsdás? víz folyik, hogy használni még nem lehet, már jeleztük a szervezőknek, hogy azért szeretnénk tusolni anélkül, hogy ?vörösbe öltöznénk?, no meg a víz hőfokán is jó lenne emelni egy kicsit? Korábban már írtam, hogy a csapvíz fogyasztását nem javasolják, ezért a szervezők üveges vizet adnak, amivel csak egyetlen probléma van, a 0,45 literes kiszerelés elég macerássá teszi a kulacsok, valamint az izotóniás italt tartalmazó hordó megtöltését. Szerencse, hogy jóval a megszokott idő előtt már ott voltam, így minden elkészült időre, mikor a csapat érkezett.

A mérkőzésről (5-1-re nyertünk ? K. I.) nem írok sokat, mert azt majd az edzők megteszik helyettem. Röviden csak annyit, hogy a koreai csapat ellen Lettországban borzasztó nehéz mérkőzést játszottunk, a mostani eredmény sem hullott könnyen az ölünkbe, nagyon keményen megdolgozott érte a csapat.

A korai mérkőzést végre ebéd követte. A helyi szakácsok próbáltak “magyaros” fogást is a kínálatban szerepeltetni, de ezt egy kis kínai beütéssel sikerült csak. Maradjunk annyiban, hogy nem igazán találták el a hazai ízeket, de ez cseppet sem von le igyekezetük értékéből. Egy kóstolót mindenesetre megért a dolog. Az ebédnél bő választék van levesből, főtt ételből, hideg salátából és desszertből, ami gyümölcsökből és különböző süteményekből áll.

Miután jól belaktunk, mindenki szabad programot kapott azzal a kikötéssel, hogy legkésőbb 18.40-re az öltözőben kell lennie, mert a szervező kérésének eleget téve minden csapat a jégen állta végig a megnyitó ceremóniát.

Kína mérkőzését nem néztük meg, hanem visszatértünk a szállodába vacsorára, majd rövid csapatmegbeszélésen tekintették át a mérkőzésen történteket. Holnap ismét az első mérkőzés lesz a miénk. Talán egy kis előnyt jelent számunkra, hogy mi rendes játékidőben eldöntöttük a mérkőzést, míg az olasz csapat ráadást is játszott saját mérkőzésén. Holnap új nap, új feladat vár ránk?

Kikapcs.”