Keegan Dansereau

Keegan Dansereau, a Miskolci Jegesmedvék csatára vezeti a góllövőlistát, élvezi az európai jégkorongot, imádja Magyarországot és MOL Ligát nyerne a Miskolccal.

Hogy került Miskolcra és mennyire elégedett?

Jesse Dudassal beszéltem a nyáron, akivel Kanadában még juniorként együtt játszottunk a WHL-ben. Megkérdezte, nem szeretnék-e ide jönni. Megnéztem a csapatot, beszélgettünk, aztán úgy döntöttem, jövök. Nem bántam meg, élvezem itt a játékot, egész jó a hoki, jó a csapatunk, remélhetőleg jó évet fogunk zárni. Ha úgy játszunk, ahogy tudunk, és nem vétünk hibákat, akár meg is nyerhetjük a MOL Ligát. Remélem, így is lesz. Persze erősek az ellenfelek és a rájátszásban természetesen már bármi történhet, ezért szép a hoki. Igazából nagyon tetszik Magyarország, Budapestet egyszerűen imádom, az édesanyám is eljött néhány napra, közösen is megnéztük, de Miskolc is szép város. El tudom képzelni, hogy itt maradok jövőre is, szívesen folytatnám itt, de először fejezzük be ezt a szezont, és utána lesz idő a jövővel foglalkozni.

Nem is olyan régen 26 meccset játszott az AHL-ben, majd eligazolt a svéd harmadosztályba. Nagy váltás volt, mi történt az életében?

Nem is tudom, volt egy svéd csapattársam még a juniorcsapatban, aki rám írt Facebookon, hogy menjek Svédországba játszani. Nagyon szerettem volna Európában jégkorongozni, és rajta kívül egyáltalán nem voltak itt ismerőseim. Kaptam egy jó szerződésajánlatot a csapattól, úgyhogy meg kellett próbálnom. Nem bántam meg. Nagyon jól érzem magam Európában, imádok utazni, felfedezni ezt a kontinenst. Fiatal voltam, jó lehetőség volt. Persze nekem is voltak nagy álmaim, és sose gondoltam, hogy nincs esélyem feljebb jutni, de amellett, hogy szeretek jégkorongozni, szerettem volna magam jól érezni. Amikor eldöntöttem, hogy átjövök, már nem annyira élveztem Észak-Amerikában az egészet. Európában sokkal jobban érzem magam és sokkal jobban beleillek az itteni jégkorongba. Bár nem játszottam végül sosem az NHL-ben, voltam több táborban is, úgyhogy megtapasztaltam az élményt. Nem bánom, hogy úgy alakult az életem, ahogy. Azt csinálom, amit szeretek, minden rendben van így.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)