Kellemetlen ellenfél a bentmaradásért

A dunaújvárosi junior világbajnokság utolsó napjára rendkívül kellemetlen ellenfél jutott a mieinknek. A rengeteget korcsolyázó, apró termetű japánok ellen kell kivívni a bentmaradást.

Elsősorban a nyelvi nehézségek miatt meglehetősen keveset tudunk arról, hogy készülnek, hogy versenyeznek Japánban az utánpótlás játékosok. Viszont az is biztos, hogy a japán válogatott tagjai közül számosan Európában vagy Észak-Amerikában játszanak. Így nem idegen tőlük a fizikai játék sem. Ehhez az ázsiai csapatokra jellemző óriási korcsolyázósebesség is társul. Észnél kell lenniük a mieinknek, ha nyerni szeretnének.

Egy éve Japánt már majdnem utolérte a végzet, ötből öt vereséggel zárták a skóciai világbajnokságot. Figyelmeztető jel azonban, hogy a britek elleni kétgólos vereséget leszámítva minden meccsüket egyetlen góllal bukták el, ideértve például a Kazahsztán elleni elképesztő, 8-7-es vereséget hozó csatát is. A jégen tehát kiestek Mark Mahon tanítványai, de négy és fél hónappal a VB után következett az újabb felvonás az IIHF előtt. Ennek végén a briteket kizárták, a japánok megmenekültek. A britek aztán a közelmúltban tették helyre a dolgokat, megnyerve a divízió II A küzdelmeit újra feljutottak.

A tavalyi japán válogatott szerepléséből mindenestre semmilyen következtetést nem vonhatunk le az ideiek erősségéről, ugyanis mindössze hárman, Hikoszaka, Macumoto és Miura maradtak az egy évvel ezelőtti csapatból. Négy fordulót követően annyit megállapíthatunk szombati ellenfelünkről, hogy rendkívül egyoldalas a játéka. A csapat 10 szerzett góljából ugyanis Hirano Jusiro egymaga hatot vállalt magára. Persze, ezzel még mindig eredményesebbek, mint a mieink, hiszen a magyar válogatott eddig 8 gólnál tart. A keleti népek hagyományos kézügyessége is tetten érhető a japán gólok számában, hiszen ezt a 10 gólt a magyarokénál jóval kevesebb kísérletből érték el, tehát sokkal nagyobb a találati pontosságuk, mint Erdély Csanádéknak.

Fotó: Mudra László

A japán válogatott tagjai jellemző módon egyetemi csapatokból érkeznek, de ahogy fentebb említettük, többen közülük külföldön pallérozódnak. A legfigyelemreméltóbb pályafutása a már említett Hikoszakának van, ő korábban a Red Bull Salzburg akadémiáján fejlődött, most pedig az NAHL egyik élcsapatának, a Topeka Roadrunnersnek a tagja. A gólvágó Hirano jelenleg Svédországban, a Tingsryds IF-nél játszik, elsősorban a junior csapatban, de már két felnőtt meccsen is szerepet kapott, és azon egy gólpasszig jutott. Miura második éve Csehországban van, jelenleg a Kladno junior tagja. Otszu Juszei az Ászia ligás Nikko Icebucks felnőtt keretében játszik, Hajata Szeija és Oszaka Jo immár negyedik éve Amerikában hokizik.

Kevés dologban vannak jobb statisztikái az idei VB-n a magyar csapatnak, mint a japánnak. Ezek közé tartozik a jobb bulielhozatal. A mieink közül hárman is több, mint 50%-os sikerrel buliznak, a japánoknál csak Hikoszaka mondhatja ezt el. A másik ilyen a kapusteljesítmény, a magyar kapusok összesen 90,43%-kal védenek, a japánok pedig 88,15%-kal. Az ázsiaiak neuralgikus pontja az emberelőnyös játék. Bármilyen hihetetlen is, eddigi 13 emberelőnyükből még egyetlen egyet sem tudtak kihasználni. Ez számunkra jó hír, hiszen toronymagasan vezetünk a kiállítások számát illetően.

“Nem tartottuk be a taktikát” – mondta Stipsicz Bence az ukránok elleni meccs után, “túl sok kiállításunk volt” – mondja minden játékos egybehangzóan minden meccs után. A kazahok ellen már sokkal jobb volt a taktikai fegyelem, erről beszélt Chernomaz szövetségi kapitány és a játékosok is értékelésükben. A feladat tehát adott, továbbra is betartani a taktikát, minimalizálni a kiállítások számát. Ez az alap, ha nyerni szeretnénk, márpedig ez a feltétele a bentmaradásnak.