Senki szerint nem fér bele a hullámzó teljesítmény

Váratlan fordulatot vett Kiss Ákos viharos távozásának ügye. Péntek délután Pavuk Attila, a Dab.Docler csatára jelentkezett, hogy tisztázni szeretne néhány elnagyoltan fogalmazott mondatot az esettel kapcsolatban Azari Zsolt klubelnökkel készült interjúnkból.

A Jégkorongblog igyekszik mindenki számára felületet biztosítani, akinek fontos mondani valója van, így Kiss Ákos reakciója után természetesen lehetőséget adunk Pavuk Attilának is álláspontja kifejtéséhez. Egyszersmind reméljük, az ügyet ezzel minden fél lezártnak tekinti, és folytatódik a zavartalan munka minden csapatnál.

“Először is szeretném azzal kezdeni, hogy minderről személyesen is beszéltem Azari Zsolt klubelnökkel ? szögezte le rögtön az interjú elején Pavuk Attila. ? Négyszemközti beszélgetésen elmondtam neki is, hogy mi a problémám a nyilatkozatával és hogy ezt szeretném a nagyközönség előtt is tisztázni, valamint megkértem, változtasson az interjún. Végül abban maradtunk, hogy az a legegyszerűbb, ha én is elmondom a véleményemet a Blogon. Az ominózus mondat így hangzik: “…a játékosok elmondták, hogy szerintük az ilyesfajta hullámzó teljesítmény belefér szezon közben”. Ezt a mondatot vissza kell utasítanom, ilyet senki nem mondott azon az öltözői megbeszélésen, de még csak nem is gondolt, erről bárkit biztosíthatok. Természetesen nem az a célom, hogy nyilatkozatháborúba bonyolódjunk, az senkinek nem lenne jó, de az önérzetemet és büszkeségemet sérti ez a mondat, amely egyébként is félrevezető képet közvetít rólunk, a Dab.Docler hokisairól. Ez a saját véleményem, de az öltözői beszélgetések alapján számomra úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül.”

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Amikor azt kérdeztük, szerinte a csapat az elmúlt meccseken hány százalékon pörgött, Pavuk a következőképpen felelt: “Öt éve tértem vissza Amerikából Dunaújvárosba, de ez idő alatt még egyszer sem fordult elő, hogy ne úgy mentünk volna ki a jégre, hogy nyerni akarunk, vagy hogy ne 100%-ot akarjunk nyújtani. Az persze lehet, hogy ennek ellenére a valós tudásunk 60%-a jön ki egy-egy meccsen, de aki sportolt hosszabb ideig, az tudja, hogy vannak rossz napok, amikor ennyi 100%-os akarás mellett is mondjuk 60% a leadott maximális teljesítmény. Ilyenkor ez a 60 a 100, vagyis a maximum. Ugyanez igaz az edzésekre is, ott sem lehet mindig leadni a 100%-ot. Viszont azon tényleg dolgoznunk kell, hogy kiegyensúlyozott és 100%-hoz lehető legközelebb eső teljesítményt tudjunk nyújtani.”

Pavuk Attila elmondta, hogy az edzővel már a Miskolc elleni vereséget követően leült a csapat, hogy átbeszéljék a helyzetet. “Szombaton tartottunk egy nagyon alapos megbeszélést az edzővel, amikor mindent átbeszéltünk étkezéstől, nyújtáson át a plusz munkáig. A sikertelenségünk oka ugyanis nem az akarat hiánya volt, ennél a sportsikerek titkának megfejtése sokkal differenciáltabb megközelítést igényel, hanem hogy elkezdtünk nem figyelni a részletekre az edzésmunkával, az étkezéssel és persze a meccsekkel kapcsolatban. Abban állapodtunk meg, hogy vissza kell térni arra az útra, amelyen a szezon elején jártunk.”

A csatár beszélt arról is, mennyire örültek a lehetőségnek, hogy a klub nem a légiósokból akart bevásárolni, hanem döntően a magyar játékosokban bízott. A szezon eleje ehhez képest jól is sikerült, talán túlságosan is jól: “A szezon elején összejöttek a dolgok és a vártnál talán jobban is kezdtünk, amiből viszont szerintem túlságosan magas elvárások születtek velünk szemben. Az is igaz, hogy mostanában meg mélyen a tudásunk alatt játszunk, az ingadozás, a kettő közötti kontraszt volt túl nagy és látványos, ez vezetett ehhez a helyzethez. Hozzáteszem, szerintem a vasárnapi meccsünk két harmadig nem volt rossz, annak ellenére, hogy a vége 5-2 lett. Még mindig vezetjük a tabellát, mindezt úgy, hogy a ligában nekünk van a legkevesebb légiósunk, mindössze 2, és a csapatban sok az új fiatal játékos.”

A kiállítások kapcsán Pavuk elismerte, hogy kevés haszontalanabb és dühítőbb dolog van ezeknél, ugyanakkor ennek is megvan az emberi oldala: “Én is összeszedtem egy véglegest a Debrecen ellen, amit meg is említett a klubelnök. Amire én úgy válaszoltam, hogy ha ütővel a láb között felszúrnak valakinek, akkor ott nemigen van választási lehetősége az érintettnek. A játékosok nem gépek, hanem komplex érzelmekkel rendelkező emberek, a jégkorongban pedig az az egyik legszebb, hogy nagyon is az érzelmekről szól.”

Amikor felvetettük, hogy a motiváció kérdése évek óta megoldatlan, a játékos elismerte az ezzel kapcsolatos nehézségeket: “Tényleg nehéz úgy motiválni a csapatot, hogy mindenkinek fix helye van. A mostani hullámvölgyhöz is az vezethetett, hogy ugyan továbbra is mindenki mindent megcsinált az edzéseken és a meccseken is, csak éppen az a kicsi plusz hiányzott, ami azért mindenképpen kell a folyamatos sikerhez. Mindez azt eredményezte, hogy fokozatosan leültünk. Ezt sokáig nem is vettük észre, különösen mivel az eredményeken eleinte nem is látszott, hogy baj van. Késve jött a pofon, ami viszont így nagyobb is volt.”

Miután Pavuk Attila utánpótláskorú játékosként éveket játszott a tengerentúlon egy komoly ösztöndíjnak köszönhetően, így adódott a kérdés, hogy mi a fő különbség az ottani állapotokhoz képest. A játékos nem habozott a válasszal: “Észak-Amerikában sokkal szubjektívebben nézik a játékosokat, aminek megvannak a pozitív és a negatív következményei is. Személyesen nem ismerik a játékosokat, nem is érdekel senkit, hogy kivel mi van, csak egy szám vagy, a nevedet lehet, hogy nem is tudják. Viszont a general managerek és az edzők is szubjektív benyomások alapján döntenek mindenről. Az egész rendszer sokkal személytelenebb, sokkal nagyobb távolság van az edző és a játékos között is. Ennek egyik következménye, hogy a tengerentúlon a hoki tulajdonképpen húsvásár, nem ritka, hogy egy játékos egy évben 5-6 csapatban is játszik. Nincs klubhűség, szemben Európával, ahol ennek sokkal nagyobb szerepe van, például a motivációban is. Európában sokkal személyesebb a viszony a játékosokkal, akik igenis igénylik az apróbb gesztusokat is, a léleknek sokkal nagyobb szerep jut. Magyarországon ehhez képest kicsit más a helyzet, itthon még nincs akkora kultúrája annak, hogy megbecsüljük a másikat, hogy a pozitívumokat is meglássuk valakiben, ne csak a negatívumokat és ezeket a pozitív benyomásokat próbáljuk felé közvetíteni, egyszersmind erősítve is benne ezeket a tulajdonságokat vagy emlékeztetve a nagy momentumaira.”

Búcsúzóul azt kérdeztük, hogy vasárnap mire számíthatnak a szurkolók a Ferencváros elleni meccsen: “Keddtől kezdve már úgy edzettünk, hogy visszajöjjön a harci szellem, olyan gyakorlatokat végeztünk, amelyekben sok a küzdős, kaparós elem. Ezen túl az alapoktól újra átvettünk minden taktikai elemeket, nem csak felszínesen, hanem mélységében is, visszamentünk az egyszeregyhez, mintha újra az elejéről kezdenénk az egész munkát. Bizakodó vagyok, remélem, már vasárnap sikerül megtörnünk a rossz szériát. Egyet mindenkinek megígérhetek: harcos csapatunk lesz!”