18/30 Chicago Blackhawks

30 napos sorozatunkban az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává az nhl.com beharangozói alapján. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2014/15-ös szezonban.

A Chicago közel 90 éves történelmének legjobb periódusát futja. Az elmúlt hat szezon mérlege hat playoffszereplés, amibe két-két kupagyőzelem és konferenciadöntő is belefért. Mondhatnánk, hogy jó úton halad a csapat, letették az alapokat. De vajon tényleg így van ez?

A kérdés nem költői, hanem nagyon is komoly, hiszen a Hawks két legjobbját, Kane-t és Toewst minden idők legizmosabb szerződésével kínálta meg, aminek következtében együttvéve évi 21 millió dollárt fognak keresni a 2015/16-os szezontól. Azt egy korábbi posztban már kifejtettük, vajon megér-e ennyit a két játékos, érdemes-e beáldozni a csapatot a két klasszisért. A választ természetesen még nem tudjuk, de sokak szerint nem. Azonban az tény, hogy a menedzsment bajban van, és egyelőre úgy néz ki, hogy nem tudja megoldani a problémát.

De mi is a probléma? A Toews, Kane páros idén még csak 6,3 millió dollárt keres, és a csapat már így is kétmillió dollárral a fizetési plafon felett van. Jövőre ez az összeg 10,5 millióra nő, tehát valakitől, valakiktől meg kell szabadulni, valószínűleg a Sharp, Bickell duó egyik tagjától köszönnek majd el a szeles városban. De aki marad, az is maximum egy évig, hiszen a következő évben indul a Toews, Kane páros megaszerződése, ami a fizetési keret 28%-át viszi el. A problémát bonyolítja, hogy mindkét játékosnak, sőt majd minden kulcsembernek, akinek erős a fizetése, no-trade vagy no-move klauzula van a szerződésében, tehát nem lesz egyszerű megválni senkitől sem. Az egyetlen kivételt Marian Hossa jelenti, akinek nincs ilyen záradék a szerződésében, tehát bármikor el lehet cserélni, ám kérdés, ki akarja majd kifizetni 2021-ig a szlovák játékos évi több mint ötmilliós bérét. (A Florida vagy a NY Islanders hajlandó erre bármikor).

A fent említett okok következtében a keretben nem történt nagy mozgás a nyáron, a csapatnak három szabad ügynöke van, Sheldon Brookbank, Michal Handzus és Nyikolaj Habibulin, ők biztosan nem térnek vissza. Az érkezési oldalon is mindössze egy játékos szerepel, azonban ő minőségi és meglepően olcsó volt. Brad Richards, a Rangersszel Stanley Kupa-döntőt játszó center egy évre igazolt a szeles városba, mindössze kétmillió dollárért. Mondhatnánk, remek fogás, kiváló húzás, ami erősíti a csapat mélységét, ám a kontraktus hosszából és értékéből arra lehet következtetni, hogy hosszabb távon nem számolnak vele. Itt megint visszakanyarodhatunk a Toews, Kane csatársorhoz. Normális esetben tapsoltak volna a szurkolók egy ilyen igazolás után, ám a nagy többség fanyalog. Quenneville mester szemére vetik, hogy a 34 éves ex-New York-i center helyett miért nem inkább azt a Brandon Saadot erőlteti a második sorban, aki már bizonyított is az Indiánok mezében.

Sőt sokan odáig mennek, hogy bedobnák a mély vízbe és a felnőtt csapatnál tartanák a nagyon fiatal és tehetséges finn centert, Teuvo Teravainent. A 19 éves játékost igazi tálentumnak tartják, ám bizonyosan az AHL-ben kezdi a szezont a már felsorolt okok miatt. Pedig a szurkolóknak valószínűleg igazuk van, hiszen a Saad, Teravainen kettős együtt is csak alig több mint másfél millió zöldhasút keres. Erre Quenneville csak annyit mondott, hogy sohasem lehet elég középső játékosa.

Csapatszinten egyszerűen nem lehet rosszat mondani a Chicagóra, egyedül a speciális egységek szorulnak javításra. A keret évek óta együtt játszik, ismerik egymás minden gondolatát, Quenneville remekül összegyúrta a játékosait, öt az öt elleni játékban 188 alkalommal voltak eredményesek, ennél többször csak az Anaheim. A kérdés ismét abból adódik, hogy ebből a tökéletesen működő gépezetből melyik láncszemet fogja kivenni a Toews, Kane páros miatt, illetve hogyan fogja beilleszteni az újat, Brad Richardsot. Mert a lényeg az, hogy a Chicago szekerét sok esetben nem is a két legnagyobb sztár, hanem a kiegészítő emberek tolták, legyen szó az alapszakaszról, vagy akár a playoffról. Ezért Sharp elvesztése éppolyan fájó lenne, mint Bickellé, az egység szempontjából. A Hawks ütötte a legtöbb gólt az elmúlt szezonban, még úgy is, hogy emberelőnyben nem villogott. A Sólymok csak a 10. helyre futottak be ebben a kategóriában, így Richards ebben a csapatrészben bizonyosan főszerepet kap majd mint kiszolgáló.

A támadásokat a hátvédek is megfelelően támogatják. A Duncan Keith, Brent Seabrook bekktandem egyébként is az egyik legjobb a ligában, statisztikájuk magukért beszél, a jégidő, a blokkolt lövések, az ütközések számában szinte emberfelettit nyújtanak, ráadásul ketten együtt több mint 100 pontot szereztek. Ahogy volt már rá példa, bármilyen sérülés vagy eltiltás esetén Niklas Hjalmarsson vagy Johnny Oduya gond nélkül fel tud lépni egy sorral feljebb, köszönhetően annak, hogy évek óta együtt van a csapat.

A kapuban Corey Crawfordnak igazából nincs nehéz dolga, átlag felett teljesít, de messze nem extraklasszis. 32 győzelme a 10. legjobb a ligában, de védési hatékonyságban csak 21., kapott gólátlagban a 9. és mindössze 2 hibátlan mérkőzést tud felmutatni. A playoffban sem váltotta meg a világot, egyik kategóriában sem lépett a harmadik helynél előrébb. Amíg ilyen csatárok ontják előtte a gólokat, addig nyilván belefér ez a szint, ezért is furcsa, hogy miért ér ez meg a Blackhawks vezetőségének évi hatmilliót a következő hat szezonban, egészen 2020-ig.

Végül jöjjenek a fiatalok és a már említett Teuvo Teravainen. Chicagóban szisztematikus építkezés folyt az elmúlt bő egy évtizedben. 12 olyan játékos van a keretben, aki saját nevelés vagy draftolták, kezdve Duncan Keithtől (2002) egészen Andrew Shaw-ig (2011). A legfrissebb szerzemények közül Teravainennek van esélye bekerülni a csatársorba, ha a sapka azt megengedi. Az idei junior-világbajnokságon aranyéremhez segítette a finn válogatottat 13 gólpasszal, ebből látszik, hogy játékintelligenciája és szervezőképessége hasznára lenne a csapatnak. A 19 éves center mellett a hátvéd Adam Clendeningnek van sansza arra, hogy bemutatkozzon a nagy csapatban. Remek támadó képességekkel megáldott bekkről van szó, akinek tudása emberelőnyben lenne igazán hasznos. 147 AHL-mérkőzésen 105 pontot gyűjtött, ezt a teljesítményt pedig bármelyik csatár megirigyelhetné.

Röviden összefoglalva, Chicagóban a jövő minden attól függ, hogy miként oldják meg a fizetési sapka problémáját. Honnan vesz ki Quenneville láncszemeket és hogyan építi be az újakat a helyükre. Ha bemennek a vonal alá és megfelelően pótolják az újoncokkal a lyukakat, akkor nem lesz probléma és a Hawksra megint úgy lehet majd tekinteni, mint potenciális bajnokesélyesre. Ám félő, hogy Toews és Kane kontraktusával átestek a ló másik oldalára, és a csúcs után jöhet a lejtő.

Várható kezdőcsapat

Csatárok:
Patrick Sharp, Jonathan Toews, Marian Hossa
Brandon Saad, Brad Richards, Patrick Kane
Bryan Bickell, Andrew Shaw, Jeremy Morin
Peter Regin, Marcus Kruger, Ben Smith
Joakim Nordstrom, Kris Versteeg

Hátvédek:
Duncan Keith, Brent Seabrook
Johnny Oduya, Niklas Hjalmarsson
Nick Leddy, Michal Rozsival
David Rundblad

Kapusok:
Corey Crawford
Antti Raanta