A Pittsburgh edzője Malkinhoz utazik

Jó dolog, ha egy játékos először hazai környezetben találkozhat az új edzőjével. Tavaly Oates ment Ovecskinhez, most Mike Johnston látogat el orosz kulcsjátékosához.

A Tribune-Review című pittsburghi lap interjút közölt a Pens új edzőjével, Mike Jonstonnal, ebből mutatunk részleteket.

Az élete némileg mozgalmasabbá vált június óta. Sikerült már kipihenni?

Nem igazán, az egész elég speciális szituáció volt. Szerződtettek, később, de még ugyanezen a héten volt a draft, aztán megnyílt a játékospiac, majd újabb két hét elteltével már mennek az utánpótlás táborok. Közben egy hetet otthon is eltöltöttem. De természetesen ez így van rendjén. A fiatalok campje különösen jól sikerült, láthattam a tehetségeket és az edzői stábot is egyre jobban sikerül megismernem. Alakul a csapaton belüli összhang, a kémia, és ez csak még jobb lesz, ahogy telik az idő. Az edzőkkel külön is leülünk majd augusztusban. Szóval szépen sorban fogynak a tennivalók. Egyszer majd talán lesz egy olyan pontja ennek a nyárnak, amikor leülhetek és végiggondolhatom, milyen nagyszerű lehetőség is ez a számomra.

Sidney Crosby karrierje során először kritikát kapott a Pittsburgh-szurkolóktól. Nemrégiben együtt ebédeltek, mi volt a tanulság?

Amikor új edzőként kerülsz egy csapathoz, először minden játékosodat, a személyiségüket meg akarod ismerni. Crosbyt már valamennyire ismertem korábban is, hiszen ugyanarról a helyről valók vagyunk, de ez nem elég, többet akartam tudni arról, ki is ő, hogyan készül a nyáron, kivel edz, mi van vele. Nagyon szigorú program alapján készül és a nyáron nagyon keményen dolgozik, amit örömmel hallottam. Rengeteg mindenről beszélgettünk. Hogy milyen volt nagyon fiatalon ekkora sztárrá válni például, ez nagyon érdekes kérdés. De a rájátszásba nem mentünk bele. Nem kérdeztem meg, hogy mi romlott el. Nézőként láttam azokat a meccseket, és hamarosan újra meg fogom nézni majd felvételről. Saját véleményt akarok kialakítani arról az időszakról.

Ismerve a közelmúlt eseményeit, nem sok ember repülne most Oroszországba azért, hogy egy játékosával találkozzon. Nem úgy ön, aki Moszkvába utazik. Ennyire fontos ez az út?

Feltétlenül. Sokszor, talán nyolc alkalommal is voltam már Oroszországban. A kanadai válogatottal is jártam már ott, úgyhogy Moszkvában viszonylag otthon érzem magam, már nagyon várom. Genóval ? Jevgenyij Malkinnal ? akarok beszélni, őt is meg akarom ismerni. Szerintem az jó dolog, ha egy játékos először hazai környezetben találkozhat az új edzőjével. Így lesz ez Genóval is. Fontosnak tartom, hogy még a nyáron találkozzunk és tudjunk beszélni. Amikor elkezdődik az edzőtábor, ilyesmire már úgysem nagyon jut idő.

Öt évvel ezelőtt erről a csapatról azt tartották, hogy benne van a lehetőség, hogy az NHL meghatározó csapata legyen, ami végül is nem történt meg. Nem érez magán nyomást az azonnali győzelmi kényszer miatt?

Sosem voltam az az ember, aki túl nagy jelentőséget tulajdonított volna a külső nyomásnak. Számomra az ilyen nyomás akkor jön, amikor úgy érzem, nem vagyok a helyemen, nem jó a munkám. Általában a játékosok is ekkor éreznek ilyesmit. De bizton állíthatom, senki sem fog nagyobb elvárásokat támasztani velem szemben, mint én magam. Ne haragudjanak meg érte, de nem olvasok túl sok újságot. Viszont bízom a csapatomban és azokban az emberekben, akik közel állnak hozzám. Nem szabad hazudni önmagunknak és hallgatni kell az ösztöneinkre. Hűnek kell maradnunk önmagunkhoz. És én pontosan ezt fogom tenni, izgatottan várom az előttem álló feladatokat.