Oates családlátogatásra ment Ovecskinhez

Adam Oates, a Washington edzője augusztusban váratlan dolgot művelt: felült a repülőre, elutazott Münchenbe, majd onnan Moszkvába. Mikor megérkezett, felhívta az egyetlen embert, akit a városban közelebbről ismert. Mélyülő barátság, nagy berúgás lett a vége.

Ovecskin nyári szünidejét töltötte éppen, amikor megcsörrent a telefonja, hogy van egy fontos ember, aki először jár Oroszországban, most száll le a gépe és ki kéne menni érte a reptérre. Edző és játékos így találkozott egymással Domogyedovón. Oates nem szólt neki, hogy érkezik, így a csatárt teljesen váratlanul érte a dolog.

“Eljött hozzám ? mesélte Ovecskin már a washingtoni edzőtáborban megjelent újságíróknak, láthatóan meghatódva attól, hogy edzője kétkontinensnyi távolságot sem sajnált, hogy saját környezetében találkozzon legnagyobb sztárjátékosával. Edzett velem párszor, megnéztünk egy-két videó-összefoglalót rólam és adott néhány tanácsot. Azt mondta, jó szezonom volt, de lehetnék még ennél is jobb.”

“Hát, igen ? kommentált Oates. ? Megmutattam neki egy válogatást abból az időből, amikor átkerült a jobb szélre. Mutattam neki pár helyet a jégen, ahonnan sikerrel próbálkozhatna és amelyre talán még nem is gondolt. Aztán gyakoroltunk egy néhány emberelőnyös szituációt egy barátja segítségével, aki egyébként kiváló kapus. Remekül éreztük magunkat, de aztán hívta Putyin, és el kellett utaznia Szocsiba, reklámozni az olimpiát, így végül a tartózkodásom rövidebbre sikerült, mint terveztem. Örülök, hogy elmentem Moszkvába.”

Azt hiába is keresnénk az erről szóló tankönyvekben, hogy az edző és a játékosok közötti szoros, bizalmi kapcsolat bármelyik sportágban garancia lenne a sikerre. De az biztos, hogy ez nem csak egy gesztus volt a játékosokkal fenntartott kiváló kapcsolatairól amúgy is híres Oates részéről. Ez olyasvalami, amivel ki lehet alakítani egy kölcsönös megértésen alapuló edző-játékos viszonyt, amin keresztül aztán sokkal hatékonyabban lehet motiválni a játékost.

Ha nem is sok, de van erre példa más sportágakban is: Eddie Jordan a Washington Wizards edzőjeként egyszer ellátogatott Brendan Haywood észak-karolinai otthonába, Flip Saunders Chicagóban találkozott Gilbert Arenasszal. Egyszer pedig Phil Jackson is meghívta montanai birtokára Shaquille O’Nealt azon a nyáron, amikor leigazolták.

“Egyszerűen csak meg szerettem volna nézni, milyen körülmények között él, és mondani akartam neki pár dolgot, amitől jobb lehet a játéka. Az ilyen játékosoknak legtöbbször elég, ha mondasz egy-két apróságot, a többit kitalálják ők maguk.” Aztán egyik nap a jeges gyakorlások és a számítógépes elemzések után Ovecskin és Oates a moszkvai Maradona Riverside étteremben jelent meg. “Megkérdezte, nem bánnám-e, ha pár barátjával megnéznénk az orosz fociválogatott vb-kvalifikációs mérkőzését Észak-Írország ellen. Azt hittem, valami egyszerű sportbár lesz. Erre kiderült, hogy ez egy luxusétterem, a falakon tele óriáskivetítővel. Aztán megjelent néhány haverja, és csodálatos este volt, megvolt a teljes Ovi-élményem, amiért kimentem. Jaj istenem, azok a vízipipák! Hülye vagyok, hogy nem csináltattam egy képet magamról számban az egyikkel. Ovi állta a cehhet, azt hiszem, túl részeg voltam, hogy én írjam alá” ? viccelődött Oates.

Azért persze komoly dolgokról is szó esett, Oates szerint nem csak a szokványos dumát mondta neki a fejlődésről: “Ennél még sokkal, de sokkal jobb lehet ? mondta ezt az idén harmadszor is alapszakasz-gólkirály játékosról. ? Még mindig úgy tekintek rá, mint egy fejlődésben lévő játékosra. Még mindig fiatal, még mindig erősödik. Mindent tud a játékról. Szerintem meg tudjuk találni a módját, hogy még ennél is több gólt lőjön, és azt is szeretném, ha többször hozná helyzetbe a társait. Ez nem csak az asszisztok számáról szól, ettől a játéka is sokkal sokrétűbb lenne.”

Ovecskin egyetértett edzőjével: “Fiatalnak érzem magam. A napokban töltöm be a 28. életévemet. Remek formában érzem magam, izgatottam várom a szezont. Ez a találkozás nagyon sokat jelentett nekem. Az edzőm mondta korábban, hogy majd egyszer szezonon kívül meglátogat, és most tényleg eljött. Sokat beszéltünk kultúráról, az országok közötti különbségekről, mindenről. Azt hiszem, ez mindkettőnknek jót tett.”