A MOL Liga bővülési lehetőségei

   

Miért nem kellett a 8 csapat többségének a Galac? Merre lehetne és kéne továbbmenni? Elsősorban ezekre a kérdésekre keressük a választ egy kiváló térkép és egy szavazás segítségével.

A MOL Liga nyolc csapatának többsége nemet mondott a Galacra. A liga a szavazati arányt nem hozta nyilvánosságra, és minimális indoklást sem fűzött a döntéshez. Megpróbáltunk kombinálni, és arra jutottunk, hogy a klubok hat fontos szempontot vehettek számba döntésükkor. Találgatásunk szerint ezek a következők lehettek:

1.) Színvonal. A MOL Liga évről évre egyre erősebb, és a cél a további fejlődés. Ehhez a liga felső régióiba tartozó csapatok számát növelni kell. Nincs 3 romániai csapatra való megfelelő minőségű játékos, jelenleg. Jövőre 6 légiós játszhat csapatonként, de így is 3 sorra való megfelelő hazai játékost kell tudni kiállítani egy versenyképes MOL ligás csapathoz. A Galac felvétele tehát azt jelentette volna, hogy 45 MOL Liga-szintű hokissal kéne rendelkeznie Romániának. Ez a feltétel jelenleg nem adott. Ez az érv egyébként többször elhangzott a második magyar EBEL-csapat elutasítása mellett is, holott az osztrák bázisú ligában semmilyen légióskorlátozás nincs, tehát akár 4-5 jó magyar játékos is elegendő lenne, nem úgy, mint a MOL Ligában. Konklúzió: ha a tőkeerősnek ígérkező Galacot felvették volna, akkor szükségszerűen a másik két ottani csapat gyengült volna. (Ezen a helyzeten egyébként lehetne segíteni azon az áron, hogy a magyarországi csapatokon kívül a többieknél feloldjuk a légióskorlátozást, így megfelelő színvonalú ellenfeleket kapnánk, és ennél talán semmi sem fontosabb a felnőtt magyar csapatok számára. Mindez a szlovákiai csapat versenyelőnyét ellensúlyozandó is indokolt lehetne. De ez mellékszál és nem szorosan kapcsolódik a témához.)

2.) Vonzerő, más preferenciák, akár Románián belül is. A csapatoknak olyan ellenfelek kellenek, amelyekre kíváncsiak a nézők. A Galacot nem ismerik Magyarországon és Szlovákiában, gyakorlatilag soha, semmilyen kapcsolata nem volt a magyar hokival. Még ha jó csapatuk is lenne, idő kellene, hogy elfogadtassák magukat a közönséggel. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a jelenlegi 2 romániai csapat mellett másik 2, itthon már ismert romániai csapatnak úgymond erkölcsileg is helye van a ligában, előbb, mint a Galacnak. Ha ismét össze tudja magát szedni a jégcsarnok és egyéb problémák sújtotta Steaua és Progym, akkor alapítóként esélyük lehet a visszavételre, ráadásul őket már ismerik. A két csapat újbóli megerősödését viszont a Dunarea Galati felvétele hátráltathatta volna. Az alapítók újbóli felvételéhez fűződő esetleges érdek középtávon előrébb való lehet, mint a kétségkívül ambiciózus Galac azonnali felvétele.

3.) Nem akartak engedni a nyomásgyakorlásnak. Román hírforrások szerint a romániai szövetség elnöke belengette, ha nem szavazzák be a Galacot a ligába, akkor megnehezíti a két romániai csapat, a Brassó és a HSC Csíkszereda dolgát, és részt kell venniük az otthoni alapszakaszban. Ez azt jelentené, hogy e két csapatnak nagyjából dupla játékoskerettel kell rendelkezni és egyszerre két bajnokságban kell helyt állnia. Mindez azért is ellenszenves lépés lenne, mert a mostani döntés mögött már csak azért sem merülhet fel semmiféle országhatáron átnyúló indok, mert a liga eddig sem ilyen érvek mentén döntött. Érdemes visszaemlékezni arra, hogy a magyar többségű liga első körben két magyar pályázót is elutasított nemrég, a Vasast és a Debrecent.

4.) Távolság. Budapesttől 1000, Brassótól 300 km-re fekszik Galac. Hogy ez sok, kevés, akceptálható, vagy sem, azt nem tudjuk eldönteni, de egy biztos, ellenérvként felhasználható, és cikkünk térképe is beszédes.

5.) Páratlan számú csapat. Bár eddig is az volt, de érkezik a Debrecen és mindenképpen szerencsésebb páros számúan lenni. Megfelelő hozzáadott érték esetén nyilvánvalóan elfogadható a páratlan szám is.

6.) Hozzáadott érték. A MOL Liga szép lassan önálló márkává nőtte ki magát. A tagoknak az az érdekük, hogy ha jön valaki, vele a márka értékesebb legyen. Galacon kevés volt a néző az elmúlt években, akkor is, ha ismert MOL ligás csapatok mentek oda játszani. Galac és a román hoki hallatán keveseknek dobban meg a szívük. Kérdéses lehetett, hozott volna-e annyit a ligának a csatlakozásuk, ami megérné az ezzel járó plusz költségeket.

Na de akkor továbbra is adott a kérdés, amelyet itt és itt már feltettünk: merre tovább, MOL Liga?

Először is el kell dönteni, hogy szeretnénk-e növekedni. Újabb országokat bevonni. Ha nem, itt a cikk vége, várjuk meg, míg további játékosokat nevel a jelenlegi két törzsország, Magyarország és Románia, és ennek hatására növekedni tud a csapatok száma. Ha igen, lássuk, merre van út és miben van ráció. Nézzük égtájanként.

Ebben az alábbi térkép lehet segítségünkre. Piros szín a MOL Liga csapatait, sötétlila szín pedig azokat jelöli, akik az elmúlt két évben nyilvánosan bejelentették, hogy indulnának itt, vagy már adtak is be felvételi kérelmet. Narancssárga a színük a potenciális horvátországi csapatoknak, citromsárga a szerbiaiaknak. Zöld szín a szlovák másodosztály, kék a lengyel első osztály csapatait jelzi. A halványlila jelek azokat a városokat mutatják Magyarországon és Romániában, ahol a jövőben elképzelhető egy MOL ligás csapat létrejötte, mert épülőfélben van egy pálya, esetleg működik ott egy felnőtt csapat, amelyik alapja lehet egy későbbinek. E két ország gyakorlatilag összes számba jöhető városát feltüntettük ezzel a színnel, függetlenül a megvalósíthatóság realitásától.

merre_tovabb_mol_liga

Kelet. Egyelőre kilőve. Kezdjük az egyszerűbbel. Ukrajna nem jöhet szóba. A közlekedés nehézkes, a csapatok messze vannak, a költségek aránytalanul nagyok lennének. És akkor a belpolitikai helyzetről még említést sem tettünk. Románia behálózva. Összesen hat csapata van, azt az egyet, ami reálisan képes lenne jelenleg egy megfelelő csapatot összehozni, épp most utasította el a liga. A Progym és a Steaua tagságához Bukarestben minimálisan a pálya, Gyergyóban minimálisan a pénz hiányzik. A távolságok esetükben sem lesznek kisebbek – a térkép beszédes –, de ha a feltételeket teljesítik, nyilvánvalóan esélyük lehet a visszatérésre.

Nyugat. Ausztriát és Szlovéniát is elvethetjük. Az EBEL és csatolt utánpótlás-bajnokságai, valamint a másodosztályú INL jól példázza, hogy ők inkább együtt menetelnek – ebben egyre inkább stratégiai partnerük a függetlenségért jó egy évtizedig harcoló, de azt már feladó olasz szövetség –, mintsem velünk, és ez onnan nézve teljesen érthető. A három évvel ezelőtti MOL-Slohokej próbálkozás szlovén oldalról hamar meghiúsult. Az Olimpija példája mutatja, az elmúlt években nem lett egészségesebb a szlovén hoki gazdasági alapja sem, de a földrajzi közelség és a megfelelő utánpótlásképzés átlendít ezen a nehézségen. Ausztriában még Budapest sem tud elég vonzó EBEL-helyszín lenni, nyugati szomszédunknál minden nagy városnak van csapata az EBEL-ben, a kis városok klubjai is oda tekintenek, vagy az Ausztriához sokkal szorosabb történelmi szálakkal kötődő Szlovéniára.

Dél. A szerb és a horvát főváros csapatai mellett csak Újvidék kerülhet a térképre. A horvátok inkább a szlovénokhoz húznak, amíg kíváncsiak ott rájuk, a szerbek pedig létesítménybeli hiányosságok és szervezési nehézségek miatt nem tudnak megfelelni a szintnek jelenleg (nincs mindig jegük a szezon elején és nem mindig biztosítottak a csarnokban a jégkorongozás feltételei). Ennek ellenére a Partizan Beograd évek óta szemez a MOL Ligával. Ez tehát egy olyan terület lehet, ahol elsősorban a pénzügyi feltételek megléte esetén lehet keresnivaló. Újabb sportszerető ország, megfelelő csarnokkal és pénzügyi lehetőségeit tekintve akceptálható tulajdonossal. Azonban a számba jöhető lehetőségek száma nagyon is véges, hiszen mindkét országban rendkívül kevés a játékos, még kevesebb a MOL Liga szintjére alkalmas hokis.

Észak. Az előbbi három fényében nem nehéz megállapítani, hogy ebben van a legtöbb lehetőség. Tőlünk északra találhatók elfogadható távolságban és megfelelő számban olyan csapatok, amelyek igazán szóba jöhetnek egy esetleges bővülésnél. Szlovákia és Lengyelország lehet az első számú partnerünk a liga fejlesztése, vagy partneri együttműködése szempontjából. Jelenleg van egy Érsekújvárunk a MOL Ligában, aki a második nekifutásra meg is nyerte a bajnokságot. Ebben az évben kiváló nézőszámokat produkált, és fantasztikus játékosokat hozott a ligába. Minden szempontból win-win az együttműködés velük, az érsekújvári jégcsarnok évtizedek után újra megtelt, a magyar hokinak pedig jó sajtója kezd lenni Szlovákiában. Remélhetőleg sokáig így marad, és újabb szlovákiai csapatok kapnak kedvet a nemzetközi összeboruláshoz. Az Extraligával való együttműködés 1-2 éven belül nem reális lehetőség, ők egyelőre még inkább a csehekkel szeretnének összebútorozni, de Csehországban még a legjobb szlovák csapatból, a HC Kosicéből sem kérnek. A szlovák másodosztály lehetne a MOL Liga természetes szövetségese, egyelőre azonban a tapogatózás a jellemző a két liga kapcsolatára, pontosabban a MOL Ligáéra és a szlovák csapatokéra. A játékosállománnyal nem lehetne gond, Szlovákiában magyar mércével nézve felfoghatatlanul sok jó játékos van.

Lengyelország lehet a legizgalmasabb pontja e gondolkodásnak. Rövid távon aligha csatlakoztathatók a csapatai a MOL Ligához, de egy néhány éves szoros partnerség alapján bármi kialakulhatna a két ország csapatai között. A távolságok nem túl nagyok, a 9 első osztályú csapat mindegyike Dél-Lengyelországban található. A színvonallal aligha lenne gond, példaként említhető a Cracovia, aki a Kontinentális Kupa-selejtezőn vendégszerepelt Dunaújvárosban, és ott mindenkire nagyon jó benyomást tett. Ez a csapat végül a lengyel alapszakasz 4. helyén végzett. Az együttműködést segítheti, hogy a lengyelek évről évre elutasítást kapnak Szlovákiában, ahol ők is keresik a fejlődés lehetőségét. Egyáltalán nem zárható ki, hogy egy sikeres lengyel–magyar kooperáció a szlovákok elutasító magatartásán is enyhítene, és a körülölelt ország klubjai elgondolkodnának, érdemes-e még mindig kimaradniuk. A lengyel kapcsolat erősítése az aktuális gazdasági és geopolitikai környezet által a leginkább alátámasztott, ráadásul az ottani csapatok pénzügyi ereje – a minden évben esedékes egy-egy csőd ellenére – jelentősen nagyobb, komolyabb légiósokat képesek bevonzani. Mint írtuk, nem feltétlen kell őket első lépésben a ligába integrálni, mint ahogy valószínűleg nem is lehetne. A lengyelek büszkék saját bajnokságukra, ahonnan komoly játékosok nőnek ki, cseh és német élvonalbeli csapatok igazolnak tőlük újra az utóbbi években. Első körben a komoly együttműködés jöhetne szóba és a tapasztalatok alapján organikusan alakulhatna ki évek során a kooperáció végleges formája.

Szeretnénk megerősíteni, hogy minden fenti mondat csak fantáziálgatás, a lehetőségek számba vétele. Mindazonáltal az önkéntesség hete alkalmából segítsünk együtt a MOL Liga döntéshozóinak az alábbi kis játékkal, merrefelé kezdjenek az együttműködés bővítésébe. Hol látna szívesen MOL Liga-mérkőzést? Kérjük olvasóinkat, 1-10-ig terjedő skálán értékeljék, mennyire szívesen látnák, ha az alábbi országok irányába bővülne a liga, ahol az 1 a legkevésbé, a 10 a legszívesebben értéket jelöli. Mind a 6 országra – a 2 alapítót, Magyarországot és Romániát nem vontuk be ebbe a játékba – vonatkozóan meg kell adni egy értéket.

Melyik ország felé bővüljön tovább a MOL Liga?

  • Szlovákia (9,0)
  • Lengyelország (8,3)
  • Horvátország (5,1)
  • Szerbia (4,9)
  • Szlovénia (4,3)
  • Ausztria (3,9)

Összes szavazat: 107

Cimkék: , ,

Te mit gondolsz?

Eseménynaptár
március 23., csütörtök
U18 16:40 KMHPEF 3-5VÉGE
március 24., péntek
ROM 17:30 BRASCC 5-4VÉGE
U16 19:40 MACAVS 1-4VÉGE
március 25., szombat
U20 12:15 DHKAVS 5-7VÉGE
U20 18:00 MACVAS 4-0VÉGE
március 26., vasárnap
NHL 04:30 LAKNYR 
    • SPÍLER TV
U16 18:00 AVSMAC 
NHL 23:00 NJDDAL 
    • SPÍLER TV
március 27., hétfő
U18 18:10 UTESCC 
március 28., kedd
U16*   MACAVS 
U18 18:40 SCCUTE 
március 29., szerda
U16*   AVSMAC 
KHL 18:00 LOKSZK 
    • SPORT 2
március 30., csütörtök
KHL 18:00 AKBMMG 
    • SPORT 2
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk