Nem volt eléggé feszes a játékunk

A magyar szövetségi kapitánnyal alaposan átbeszéltük a gojangi világbajnokság tapasztalatait és a hogyan tovább kulcskérdéseit. Rich Chernomaz azt mondta, ott végeztünk, ahová vártuk magunkat. A fiatalítás folytatódik, de a természetet nem lehet siettetni. A vb-t viszont később kéne rendezni.

Hogyan értékeli a dél-koreai világbajnokságot?

Az egész világbajnokságot tekintve azt mondhatjuk el, hogy ott végeztünk, ahová vártuk magunkat. Mind a csatársorban, mind a védelemben elvesztettünk rengeteg tapasztalatot az elmúlt évekhez képest. Ettől hullámzóvá vált a játékunk. Két meccsen is kulcspillanatokban hibáztunk, az ukránok és a szlovénok ellen, ami a jobb eredménybe került. A másik három mérkőzésen is voltak kisebb hibák, de azok nem voltak annyira döntőek, azokkal a mérkőzésekkel elégedett vagyok. Az osztrákok azzal kerekedtek fölénk, hogy jóval nagyobb a merítési lehetőségük. A világbajnokságot megelőző sajtótájékoztatón elmondtam, jelen helyzetben az a legfontosabb cél, hogy ne essünk ki a csoportból, és ezt magabiztosan teljesítettük.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Miben léptünk előre és miben vissza a tavalyi vb óta?

Egyértelműen jobban állunk kapusposzton. Hetényi Zoltán rengeteget fejlődött, bebizonyosodott, hogy nehéz mérkőzéseken is lehet rá számítani. Ami viszont rosszabbul ment, mint tavaly, az elsősorban az apró részletekben volt tetten érhető. Nem volt eléggé feszes a játékunk, gyakran csúsztak be olyan apróbb hibák, amelyek nehéz helyzetbe hoztak bennünket, például azért, mert kiállítást kaptunk belőle.

Hároméves programot vállalt a válogatottnál. Az első vb-n túl vagyunk. Hol tartunk?

Átmeneti időszakot élünk. A szövetség célul tűzte ki a fiatalítást, hiszen a nagy generáció tagjai már vagy befejezték, vagy a pályafutásuk vége felé vannak. Tavaly óta három védő vonult vissza a válogatottbeli szerepléstől, és a jövő érdekében másokat sem mind vittem el a világbajnokságra. A fiatalabb játékosok közül nem számíthattunk Nagy Gergőre és Sikorcin Ladislavra. Reálisan nézve 23-24 játékos közül válogathattunk. Elvesztettünk vezető típusú játékosokat, de muszáj volt ezt megtennünk, mert ahhoz, hogy a fiatalok megszerezzék ezt a képességet, kell jó néhány év és jó pár mérkőzés, ahol rá kell érezzenek arra, mit jelent egy csapat meghatározó játékosának lenni. Vannak tehetséges fiatalok, de kell nekik 2-3 év, erősödniük kell, lehet, még nőni is fog egyikük-másikuk. A természetet nem lehet siettetni, ki kell várni ezt az időt, és közben minél több lehetőséget adni azoknak, akik a jövőt jelenthetik.

Milyen lesz a válogatottunk 2016-ban, a 3. év végén?

Hogy milyen lesz, azt nehéz megmondani. Azt tudjuk, hogy hová szeretnénk eljutni, de ez egy sokszereplős történet, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Fiatal játékosokat szeretnénk beépíteni a válogatottba, hogy legyen, aki átveszi a kiöregedők helyét. Ezért nagyon figyelünk az utánpótlás-képzési programunkra, igyekszünk a legjobb tudásunk szerint biztosítani a fejlődésüket. Ebben nagyon jó irányba mozdultak el a dolgok, de például a 20-24 éves korosztályban alig van olyan játékos, aki szóba jöhet a válogatottnál. Elsősorban a mostani juniorok és ifik közül kerülhetnek be néhány éven belül új játékosok a csapatba. De ahogy mondtam is, ez többszereplős történet. Figyelünk ezekre a játékosokra és igyekszünk minél értékesebb képzést nyújtani nekik. De a játékosoknak is partnereknek kell lenniük ebben. Nem mindegy, mennyire veszik komolyan a sportot, milyen gyorsan fejlődnek. Nélkülük, az ő segítségük nélkül a legjobb edző sem lehet eredményes.

Jól állunk időarányosan?

Igyekszünk tartani a tempót. A válogatottban idén Varga Arnold és Orbán Attila is rendszeresen lehetőséget kapott, és vannak még fiatalok számosan. Ahogy említettem, Hetényi Zoltán hatalmasat fejődött, és a mentális felkészítésében még vannak tartalékok.  Sebők Balázs is óriásit lépett előre, azt hiszem, mindenki számára bizonyította ezen a világbajnokságon, hogy meghatározó helye lehet a jövő válogatottjában. Azari Zsolt is nagyon sokkal járult hozzá a válogatott szerepléséhez. Ő már nem annyira fiatal, és tudom, voltak okai annak, hogy korábban nem került a válogatottba, de rendkívül pozitív változás állt be az esetében, ő is követendő példa e tekintetben. Összességében 4-5 új játékost találtunk, akikre lehet hosszabb távon számítani, és ha ehhez hozzávesszük, hogy Nagy Gergő vagy Sikorcin sem idős, és ők nem tudtak velünk lenni idén, mindenképpen elmondható, hogy a jórészt kényszerből elkezdett fiatalítás első lépései biztatóak.

Kikkel volt a legelégedettebb és kiktől várt többet?

Mindenkinek voltak jobb és rosszabb pillanatai ezen a világbajnokságon. Nyilván ennek számos oka lehet. A pozitívumok között említhetem Sebőköt és Azarit, mindketten nagyon jól és hasznosan játszottak. Erősek voltak, ügyesek, gólokat szereztek. Vas Márton az utolsó pillanatban esett be a világbajnokságra. 11 órás repülőúttal, 7 órás időeltolódás mellett gyakorlatilag a meccs előtti bemelegítésre ért oda Szöulba. Ennek ellenére nagyszerű teljesítményt nyújtott, a legtöbbet játszott, neki köszönhetjük, hogy két pontot szereztünk Japán ellen, előbb egyenlített, majd brillírozott a büntetőknél. Nem véletlen, hogy bekerült a vb All Star-csapatába. Fantasztikus erőben volt, az egy évvel ezelőttihez képest fogyott is valamennyit, és ez jót tett a mozgásának.

Sajnos voltak olyanok is, akik ilyen-olyan oknál fogva nem tudták teljesen kiadni magukból, amit tudnak. Vas János és Hári János például végig sérüléssel bajlódott. Nagyon nagyra értékelem, hogy ennek ellenére jöttek és segítették a válogatottat. Vas Jankó hiánya az osztrákok ellen például nagyon megérződött, ő olyan játékos, akinek a jelenléte döntő lehet. Ugyancsak elemeznünk kell, hogy Kóger Dániel miért nem tudta maradéktalanul kamatoztatni azt a sok tapasztalatot, amit Észak-Amerikában gyűjtött az elmúlt években.

Említette Vas Mártont. Szeretné jövőre is a Frankfurtban látni?

Ami a frankfurti szerződését illeti, még ugyan nem hosszabbítottunk vele, de már beszéltünk a folytatásról.

Esetleg más magyart tervez leigazolni?

Ami mindenképpen nagyon fontos lenne a játékosainknak, az az, hogy próbálják ki magukat külföldön. Olyan ez, mint a céhlegényeknél. Fel kell kerekedni, meg kell nézni más bajnokságokat, meg kell mutatniuk magukat ismeretlen körülmények között, ott fontos játékosokká kell tudniuk válni. Ez az igazi értékmérője annak, hogy ki hol tart. Nem egyszerű dolog ez, tudom, hiszen a klubok általában nem Magyarországon keresnek légiósokat. A legjobb, amit a játékosok tehetnek, ha felveszik a kapcsolatot jó játékosügynökökkel és rajtuk keresztül próbálnak szerződésekhez jutni. Ha szükséges, igyekszünk segíteni nekik ebben, de ez is külön szakma, a legjobb ügynökségeken keresztül csapatot találni.

A tavalyi vb előtt nagyon jól sikerült a 4 hetes felkészülés. Idén viszont csak 5 napot dolgoztak itthon a vb előtt, pedig a játékosok ráértek volna már az előző héten is. Mi volt ennek az oka? Nem lehet ennek köze ahhoz, hogy az első két meccsen gyengébbek voltunk a vb-n és a harmadiktól lendültünk bele?

A szereplésünket biztosan befolyásolta az a tény is, hogy idén kevesebb időt tudtunk a felkészüléssel tölteni, mint tavaly. Nyilván az én felelősségem is ez, de nem egyszerű egy felkészülési programot összeállítani. A Fehérvár idén bejutott az EBEL rájátszásába, ami nagyon örömteli dolog, ám nyilván a közös felkészülés ennyivel is rövidebb lett. A MOL Liga és a Magyar Kupa is március végéig tartott, és úgy éreztem, a játékosokra mindenképpen ráfér néhány nap pihenő a szezon végét követően. Egy hetet kaptak a szezon vége után egy rövid regenerálódásra, így lett ennyire rövid a felkészülés. Ugyanakkor így is voltak játékosok, akik nem voltak 100%-os állapotban, apróbb-nagyobb sérülésekkel jöttek az edzőtáborba.

Azari Zsolt személyében egy jól teljesítő csatárt talált a MOL Ligában. Nem lenne érdemes ebből a ligából több meccset megnéznie, hátha vannak még tehetségek? Tervezi-e szorosabb kommunikáció kialakítását az itt dolgozó edzőkkel vagy hogy működik ez most, hogyan figyelik a ligát?

Azari nagyon erős volt, jól látott a pályán , jól lőtt, a sarokban jól forgatott, jól küzdött. Nagy értéke volt a csapatnak. Az ő esete is mutatja, milyen fontos az, hogy a játékosok megfelelő körülmények között megfelelő edzésmunkát végezzenek. Mint az ő esete is mutatja, a MOL Ligából is be lehet kerülni a válogatottba, ha valaki megfelelően dolgozik az egész szezonban, és vállalja a szükséges plusz munkát. A stáb tagjai egyébként nagyon sok mérkőzést láttak személyesen is a MOL Ligából, és előreléptünk az edzőkkel való kapcsolattartásban is.

Az emberelőnyös játék minősége és a bulielhozatal több évtizedes probléma a magyar hokiban. Hogy lehet ezen javítani és mit tud ehhez hozzátenni a szövetségi kapitány?

Az emberelőnyös játékokkal én nem vagyok annyira elégedetlen. Majdnem 23%-os volt a hatékonyságunk ebben a műfajban, a feltűnő inkább az lehetett, hogy volt olyan kritikus helyzet, amelyben nem tudtunk gólt lőni előnyben. Ennél sokkal nagyobb probléma volt ebben az évben a hátrányok kivédekezése. Ebben 72%-on teljesítettünk, ami meglehetősen gyenge eredmény. Ezek mellett pedig rengeteg felesleges szabálytalanságot szedtünk össze. Márpedig mivel rosszul védekeztünk hátrányban, ezek végzetesek lehettek. Ukrajna ellen például minden gólt emberhátrányban kaptunk.

Ami a bulikat illeti, ez egy nagyon fontos eleme a játéknak. Aki jobb a korong megszerzésében, az több támadást indíthat, logikus, hogy több esélyt teremt magának a gólszerzésre. Ráadásul ha nálunk a korong, akkor a másik megy a korong után, ő fárad el jobban. Sajnos idén sok olyan játékosunk volt, akinek nem ment jól a bulizás. Egyedül Vas János teljesített 50% felett ebben, senki más. Ez például egy olyan dolog, amit lehet gyakorolni és lehet is ebben fejlődni. De ez nem lehet csak a válogatott stábjának a feladata. Mi is gyakoroltuk a bulikat, de egy  válogatott-edzőtábor nem erről szól, hanem a játék összecsiszolásáról. Ráadásul ez egy lassú folyamat, a bulielhozatal fejlesztéséhez nem elég a vb előtti utolsó két hétben bulikat gyakorolni, ez egész éves program kellene legyen, és akkor szépen lassan előre lehetne lépni ebben is. Biztos be lehetne iktatni a klubedzésekbe is ennek a gyakorlását, hiszen a játékosok a klubjukban dolgoznak az év 90%-ában.

A jövő évi programot mikor állítja össze? Tervez változásokat az alapelvekben?

Nem lesz egyszerű, sok információt meg kell ehhez várni. Korábban már beszéltünk arról, hogy idén rövidebb volt a közvetlen világbajnoki felkészülés, mint 2013-ban. 2015 még nehezebb év lehet ebből a szempontból. Szlovénia és Ausztria feljutott az elitbe, az EBEL így biztosan tovább fog tartani, mint idén tartott. Reálisan nézve a fehérváriakra csak akkor lehet korán számítani, ha elrontják a szezonjukat, de ezt ép eszű ember nem kívánhatja. Valószínűleg a szövetségnek meg kellene próbálnia javasolni az IIHF-nél a világbajnokság későbbi rendezését. Senkinek nem jó, hogy azok az országok, ahol amúgy is kisebb a merítési lehetőség a játékosokból, annak az áldozatai legyenek, hogy miközben a legjobbjaik egy jó bajnokságban játszanak, a válogatottnak már az elit vb előtt hetekkel le kell játszania a világbajnokságot. Mégiscsak az IIHF második legerősebb tornájáról beszélünk, ami ráadásul csak 7 napig tart, nem hiszem el, hogy ne lehetne kicsit később megrendezni. A kisebb jégkorongországok fejlődését egészen biztosan ez szolgálná.

Várható, hogy a nagyon szép vb-t záró U18-as válogatottból néhány játékost kipróbál?

Természetesen! Ebben az évben is számos játékos kapott lehetőséget arra, hogy beleszagoljon a felnőtt válogatott légkörébe. Mindenképpen szeretném ezt a lehetőséget továbbra is megadni a fiataljainknak. Szép idényt zártunk utánpótlásszinten, az ifik és a juniorok is eggyel feljebb léptek. Nagyon fontos, hogy vigyázzunk az értékeinkre, képesek legyünk motiválni őket, terelgessük őket a helyes úton. A juniorok kapitányaként látom őket, és öröm volt együtt dolgozni velük. Glen Williamson kollégám az ifikkel és a még fiatalabbakkal végez remek munkát. Most úgy gondolom, hogy a csatárok közül például Erdély Csanád, a védők közül például Láday Tamás biztosan meg fogja kapni azt a lehetőséget, hogy részt vegyen a felnőtt válogatott felkészülésében, és megmutathassa, mit tud. Persze csak akkor, ha továbbra is ilyen jól dolgoznak. Nem várom, hogy feltétlenül beverekedjék magukat a válogatottba, de szeretnénk impulzusokat adni nekik a további munkához. Tavaly például Sebők Balázs volt így velünk, és lám, egy év elteltével meddig jutott. Szeretnénk a fiatalokat továbbra is motiválni, hogy a szemük előtt lebegjen a felnőtt válogatottság, mint pár éven belül elérendő cél.

Mi a véleménye a magyar szurkolókról, mit jelent a csapatnak az a támogatás, amit a közönségtől kap?

Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyien elutaznak értünk Dél-Koreába, és ezért nem tudok elég hálás lenni a szurkolóinknak. Egyetlen csapat sem kapott akkora támogatást a lelátókról a világbajnokságon, mint a miénk. Ezt nagyon köszönöm nekik. Az utolsó mérkőzés után volt alkalmam egy kicsit beszélgetni is velük, és ez is nagyon kellemes élmény volt számomra. A szurkolóink rendkívül pozitívak, támogatóak, jól informáltak voltak, értették, mit miért teszünk. Nagyon tetszett, ahogy azt fogadták, hogy lehoztam a kapust Ausztria ellen a rendes játékidő végén, döntetlen állásnál. Meglepődtem, mert ritkán találkozni ilyennel, hogy már a meccs alatt is pontosan értették, miért tettük ezt, és értékelték is. Nagyon jó érzés tudni, hogy ilyen lelkes, hozzáértő és pozitív szurkolótábor áll mögöttünk, ezt még egyszer csak megköszönni tudom.