Amikor a vízhordó is vezér

Az amerikai válogatott edzője, Dan Bylsma szerint Kanada azt csinált az elődöntőben velük, amit akart. A kanadai tréner megengedőbb volt USA játékával kapcsolatban, Mike Babcock szerint ilyen meccseken néha ők nyernek, néha az ellenfél, nagyon vékony a vonal. A döntőben a svédeknek szurkolna, ha nem Kanadával játszanának.

Crosby szerint mindent úgy csináltak, mint eddig. Babcock a svédeknek drukkolna, ha nem Kanada lenne az ellenfél, szerinte az első gól megszerzése volt a kulcs. Edzői és játékosértékelések a Kanada?USA után.

Mike Babcock (vezetőedző, Kanada): Nagy megtiszteltetés egy ilyen csapatot vezetni, nagy felelősség ez a haza és a hoki iránt egyaránt. Kanadában hajlamosak megfeledkezni erről, de ilyenkor tényleg a napot is le kell hozni az égről, hogy ez sikerüljön. Minden csapat más, ez a csapat nagyon elkötelezett emberekből áll, egész mérkőzés alatt nagyon jól védekeztek. Márpedig nagyon nehéz ilyen jó játékosokat rávenni arra, hogy ennyire elkötelezetten védekezzenek egész meccsen keresztül. Az amerikai válogatott kidolgozott pár nagyon veszélyes helyzetet, a harmadik harmadban egész közel voltak az egyenlítéshez. Részese voltam ilyen meccseknek játékoskoromban, ilyenkor néha te nyersz, néha az ellenfél, nagyon vékony a vonal. Ezért volt fontos, hogy mi szereztük meg a vezetést, így egyszerűbb volt játszani. Nagyon szeretem a svédek játékát, csodálatos ország, nagyszerű emberek. Bárki más ellenében nekik szurkolnék.

Dan Bylsma (vezetőedző, USA): Ezen a meccsen Kanada azt csinált, amit akart. Toewst ráküldték Kesselékre, számítottunk is rá, de kérdezem én, mit lehet tenni egy olyan csapat ellen, amelyikben Rick Nash a negyedik sorban kap helyet. Pénteken 20 kanadai támadt ránk, teljes sebességgel és hatvan percen keresztül. Nagyon gyors volt a játék. Nagyon csalódottak vagyunk, talán azért, mert nem a döntőben került össze ez a két kiváló csapat, a négy évvel ezelőtti döntő visszavágójaként. De ezeket az érzéseket gyorsan magunk mögött kell hagynunk, szombaton még nagyon sok tennivaló vár ránk.

Sidney Crosby (csatár, Kanada): Nem változtattunk semmit az eddigi játékunkhoz képest, most is többnyire birtokoltuk a korongot, ahogy végig az egész torna alatt. Quick nagyon jól védett, de sikerült meggátolni a támadásaikat és többnyire az ő harmadukban játszatni a korongot. Éreztem magamon a nyomást, az ember mindig nyerni akar, mindig le akar valamit tenni az asztalra, mindig abban reménykedsz, hogy egyénileg és csapatként is sikerül felülmúlni az ellenfelet. Mindig érezni ezt a nyomást, én legalábbis mindig érzem és ez nem rossz dolog. Az aranyéremhez is ez kell, csak csinálni azt, amit eddig csináltunk. Minden meccsen jobban játszunk, jobban értjük egymást, ezt kell folytatnunk. Ilyen meccsek előtt nehéz azt mondani, hogy ne csináljunk semmi különöset, mert a tét nagy, de valójában pont erre van szükség. Bízzunk a játékunkban és bízzunk abban, ami idáig vitt minket.

Carey Price (kapus, Kanada): A hátrafelé játékunk egyszerűen kitűnő volt, az előre játékunk jó. Igyekeztünk a korong jó felén maradni, és ez többnyire sikerült is az este folyamán. Megdolgoztunk a győzelemért. Kiváló ellenféllel szemben sikerült nyerni, ezt tudjuk mindannyian, szerintem mindkét csapat megérdemelte volna a győzelmet. Sajnos a hokiban csak egy csapat nyerhet. Nagyon bízom az előttem lévő társaimban. Az öltözőben rengeteg sok győzelmet megélt embert látok magam körül, akik tudják, hogyan kell játszani kemény szituációkban. Azt is tudják, hogyan kell takarítani, így általában könnyű dolgom van.

Shea Weber (hátvéd, Kanada): Azt az amerikai válogatottat győztük le, amely sok gólt szerzett és keveset kapott eddig a tornán. Eddig is megszenvedtünk a meccseinken és szerintem ez most kifizetődött, mert végig jól védekeztünk. Sokat beszéltünk erről, amióta itt vagyunk. A védekezésre kellett koncentrálni, tudtuk, hogy a támadás előbb-utóbb menni fog. Az aranyért jöttünk, amihez még sokat kell tennünk. Svédországnak nagyon jó csapata van, nagyon kemény meccs elé nézünk.

Ryan Getzlaf (csatár, Kanada): Egyre jobban ismerjük egymást és egyre jobban kezeljük a pakkot is. A torna korábbi szakaszában hajlamosak voltunk túl korán szabadulni a korongtól. Az elődöntőben ennek nyoma sem volt, hosszan vezettük a korongot, szinte beleakaszkodtunk, és ebből kialakítottunk egy-két szép akciót.

David Backes (csatár, USA): Az én sorom volt fent, amikor a gólt kaptuk, felelős vagyok a kapott gólért. Nem keltettünk elég nagy zavart a kapujuk előtt, így nem volt elegendő második esélyünk sem a gólszerzésre. Van még egy esélyünk érmet szerezni, ez fontos, mert akkor megérte az ide vezető úton végigmenni.

Ryan Suter (hátvés, USA): Nem voltunk elég jók és ez nagyon frusztráló. Kanada jó csapat. Mi hátradőltünk és passzívak voltunk. Nem lehet félve játszani, mi meg elég visszafogottan játszottunk, nem voltunk rajtuk eléggé. A motivációval nem volt baj, csak valahogy nem tudtuk kivinni a jégre. Kanada jól dolgozott, a veszélyes zónán kívül tartott minket, ezzel korlátozva az esélyeinket a gólszerzésre és a kapu előtti zavarásra. Ezeken a helyeken kellett volna több időt eltöltenünk, de ez nem sikerült.

Ryan Callahan (csatár, USA): Nem tudtunk elég nagy nyomást kifejteni a védekező harmadukban. Mindig létszámfölényben voltak a védőzónájukban, onnan pedig gyorsan hozták fel a korongot, ahogyan arra számítottunk is. A meccs elején sikerült párszor mögéjük kerülni és kiharcolni egy-két gólhelyzetet, de aztán jól védekeztek és ez megpecsételte a sorsunkat.