Szocsi NHL-es szemmel

 

Mike Babcock kanadai szövetségi kapitány elemezte az olimpia eddigi tapasztalatait, csapata játékát és beszélt arról is, hogy mik az előttük álló legfontosabb kihívások.

Már a torna elején napvilágot látott esélylatolgatásokban is visszatérő téma volt, hogy az észak-amerikai csapatok miképpen fognak megbirkózni a nagyobb jéggel, ami az európai pályákon vár rájuk. Mint tudjuk, nem csak a jégfelület nagysága tér el az NHL-ben megszokottól (nagyobb), hanem a pálya felosztása is, amennyiben az end zone-ok viszont kisebbek. Márpedig ez döntően befolyásolja nem csak a hokisok egyéni játékát, de a taktikát és a játék egész képét is. Minderről Mikke Babcock, a kanadai válogatott szövetségi kapitánya beszélt a finnek elleni utolsó csoportmeccs utáni sajtótájékoztatón. Szavait Pierre Le Brun, az ESPN szakírójának tolmácsolásában közöljük.

Arra a kérdésre, hogy hogyan értékeli saját csapata eddigi játékát, Babcock a következőképpen felelt: „Tudják, ez érdekes. Valahányszor Európában edzősködöm, senki sem elégedett velünk. Így volt ez már az 1997-es junior világbajnokságon, aztán a 2004-es felnőtt vb-n, és nincs ez másként most sem. Én pedig úgy gondolom, hogy hajtunk, mint az őrült, szóval én sokkal elégedettebb vagyok saját magunkkal, mint azok, akik mintegy hatvan méterre ülnek tőlem. Ez egy kemény játék. Az európai játék érdekes, szinte kizárólag a védelemről szól. Ez jórészt annak tudható be, hogy a támadóharmadok kisebbek. Olyan gyorsan átjutnak a védőinken, hogy lövésre sem marad idejük, ehelyett sokkal több az egy az egy elleni játék. Tapadnak ránk, mint a cellux, ami nagyon küzdelmessé teszi a meccseket, nagyon keményen bele kell állni ahhoz, hogy sikeres legyél. A másik hiba, ami egy NHL-es játékos, de akár a média is elkövethet, az ellenfél nem kellő tisztelete. Ha például az ellenfélnél nem játszik NHL-es játékos. Ez valóban megtörténhet, de ezek a játékosok a válogatott színekben a hazájukért küzdenek és esetenként sokkal keményebben teszik ezt, mint klubszínekben, amivel a mi dolgunkat is megnehezítik. Mindez tehát arra kell ösztönözzön bennünket, hogy folyamatosan javuljunk.”

cancoach

Ez persze sokaknak nem tetszik, de hozzá kell tenni, hogy nem csak a pálya fizikai adottságai játszanak ebben szerepet, hanem az ellenfelek harcmodora is, amely csak részben következik ezen adottságokból. Sokan fanyalogtak Kanadában a finnek játékát látva, de őszintén szólva, milyen más stratégiával fékezhette volna meg egy sérülésektől sújtott finn csapat a világ legerősebb támadószekcióját. Márpedig, ha az ellenfelek keményen védekeznek, és arra összpontosítják energiájuk legnagyobb részét, hogy megfojtsák a kanadai támadásokat, akkor Kanada is akkor teszi a legjobban, ha hasonló szellemben dolgozza ki taktikáját. Nem volt ez másként a finnek ellen sem, kőkemény védekezéssel uralták a játékot, a statisztikák szerint a gólszerzési lehetőségek 14-7 arányban alakultak Kanada javára.

A tornán eddig Kanada kapta a második legkevesebb gólt, mindössze kettőt, ami szintén az edzői stáb munkáját dicséri, hiszen Babcock és csapata azzal a céllal érkezett Szocsiba, hogy a védelmet kell annyira megerősíteni, amennyire csak lehet és a csapatépítést is ennek a szempontnak rendelték alá. Éppen ezért lesz különösen érdekes, ha a négy közé jutásért összekerülnek Svájccal, amelynek Lettországot kell ehhez legyőznie. Hiszen Svájc fejlesztette ezt a taktikát tökélyre, eddigi három meccsén mindössze egyetlen gólt kapva.

Ezzel együtt a címvédőnek kell valamit kezdenie a támadásaival, hiszen Crosbyék láthatóan szenvednek, legjobb támadóalakzata eddig a Marleau, Toews, Carter alkotta negyedik sor. A finnek elleni mérkőzés is a semleges zónában elfoglalt minél jobb pozíciókról szólt, emellett pedig kevés hely jutott a lövésekre, a második esélyből, lepattanókból kialakított helyzetek kidolgozására. Babcock minderről a következőképpen nyilatkozott: Azt hiszem, ha összeraksz ennyi jó játékost, mint amennyi a mi keretünkben is van, fennáll a veszélye annak, hogy elhidd, elég a korongot birtokolni, előbb-utóbb úgyis gólt lősz majd. De ez nem így van, ott vagy, szinte csüngsz a korongon, állandóan nálad van a korong, aztán mégsem történik semmi. Ezekből tanulni kell, és ez az, amit a nézők egy része sem ért meg. Idejössz, hogy megvédd a címed, de minden ellenfél más, minden meccs más, sőt, még ez az olimpia is más, mint a legutóbbi. Meg kell találnod azt az utat, amelyen haladva, a szabályok és a jégfelület adta keretek között a legeredményesebb tudsz lenni. Márpedig a gólt lőni itt egyáltalán nem egyszerű. Néhány kanadai NHL-es játékos most jön rá, hogy a nagyobb jég és az európai játék egy egészen másik szörny, ami ellen egészen másképp kell harcolni. Ezért is nem szabad, hogy az NHL nagyobb jégre menjen, mert az kivenné a góllövést a játékból.”

Szocsiban az NHL-es játékosok folyamatosan tanulják az európai hokit, ezért kiemelt fontosságú, hogy fejben ki mennyire erős, illetve mennyire tudja beépíteni a frissen szerzett tapasztalatokat a játékába és a megfelelő módon változtatni azon. Ha tényleg összejön a Svájc–Kanada negyeddöntő, az ennek a tanulási folyamatnak egy újabb nagyon kemény állomása lehet.

Cimkék: , , ,

Nem lehet hozzászólni.

Eseménynaptár
augusztus 3., csütörtök
U20   HUN20USA18 
augusztus 10., csütörtök
PRE   ZILSCC 
PRE 18:00 MISMIC 
PRE 18:00 NZÁFTC 
augusztus 11., péntek
PRE   POPSCC 
PRE 17:00 TOPFTC 
augusztus 12., szombat
PRE 19:00 MACVIC 
   H I R D E T É S
   H I R D E T É S
Partnerünk