Szlovénia tartotta az első edzést

A férfi csapatok közül elsőként Szlovénia vette birtokba a nagyobb olimpiai jégcsarnokot, a Bolsoj Arénát. Matjaz Kopitar fiai szerda délelőtt léptek jégre, ami után a szövetségi kapitány a csapat erősségeit is vázolta.

“Mi nem egyéni játékkal megyünk neki a tornának, ez egészen biztos ? kezdte a helyzetértékelést a szlován edző. ? Az egyik legnagyobb erősségünk, hogy a csapatot alkotó srácok már nagyon régóta együtt játszanak. Nagyon jól ismerik egymást, mi több, barátok. Nálunk biztosan nem lesznek problémák a jégen kívül töltött idővel, senki nem fog hülyeséget csinálni.”

A szakvezetőt a csoportellenfelekről is megkérdezték, déli szomszédaink Oroszországgal, az USA-val és Szlovákiával kerültek egy csoportba: “Tudjuk, hogy az első három meccsünkön olyan ellenfelekkel találkozunk, akik az éremért fognak küzdeni. Nem mi vagyunk a favoritok, ezért nem ígérhetek győzelmet például Oroszország vagy bárki ellen. Azt viszont megígérhetem, hogy versenyképes és egymásért küzdő csapatként lépünk majd jégre, megmutatjuk, a szlovén embert milyen fából faragták.”

Ilyen komoly ellenfelekkel szemben természetesen nem is a támadás lesz a fő taktikai fegyver: “Nem tudunk offenzívak lenni ilyen erős csapatok ellen. Inkább arra kell összpontosítanunk, hogy az ő támadójátékukat öljük meg. Ez lesz az első alkalom, hogy Szlovénia olimpián szerepel, ami különleges ugyan, de amint elkezdődik a torna, minden leegyszerűsödik egy hokimeccsé.”

Az idén a KHL-ben meghatározó játékossá váló Jan Mursak is említette, mekkora bravúr, hogy egyáltalán kijutottak az olimpiára, és természetesen őt is foglalkoztatja az oroszok elleni meccs, amelyre február 13-án kerül sor: “Senki nem várta tőlünk a kvalifikációt, soha nem terveztük igazán komolyan, hogy valaha is játszani fogunk egy olimpián. Oroszország nagyon jó csapat. Arra kell kényszerítenünk, hogy minden korongért meg kelljen küzdjön, aztán ha esetleg nem úgy alakul a mérkőzés, ahogyan azt ők eltervezték, talán frusztráltakká válnak. CSZKA-s csapattársammal, Alekszandr Radulovval viccelődtünk ezen még Moszkvában. Természetesen tudja, hogy az ő csapata jóval erősebb, így csak mérsékelten ugratott engem.”

Bostjan Golicic, Szélig Viktor brianconi csapattársa sem mehetett el szó nélkül azon tény mellett, hogy Szlovéniának először sikerült az olimpiai kvalifikáció. Emellett szintén a csapatszellemet emelte ki: “Történelmet írunk, ilyen alkalom egyszer van az életben. Nagyon jó csapat vagyunk, összetartunk, nyáron is együtt lógtunk. A válogatottban van egy mag, akikkel a legjobb barátok vagyunk, közel lakunk egymáshoz, gyakran töltjük együtt az időt jégen kívül is.”