Majd mesélek neki pár vicces sztorit

A sportban az egyik legszebb és legnehezebb pillanat, amikor barátok a pályán ellenfelekként találkoznak. A Stanley Kupa-döntőben arra is lesz példa, hogy az arénától 6500 km-re szomszédként élők küzdenek egymással a jégen.

A szerda este kezdődő Chicago?Boston párharc bővelkedik ilyen találkozásokban. Barátok, csapattársak és korábbi példaképek is akadnak az ellenfelek között. Jaromir Jagr egy egész vagy több nemzedék számára is legenda már a 90-es évek legeleje óta. A kladnói játékos erről csak annyit mondott a sajtó képviselőinek: “Tudom, srácok, néhányotokat meglep, hogy még élek.” Mostani csapattársa, a szintén cseh David Krejci így emlékszik vissza: “Gyerekkoromban valahányszor csak NHL ment a tévében, az mindig a Pittsburgh és Jagr volt. Nem emlékszem, hogy valaha is adták volna másik csapat meccseit. Ő egy hatalmas név, egy hatalmas cseh játékos és különösen 20 évvel ezelőtt volt az, amikor kétszer is megnyerték a Stanley Kupát. Ha megkérdeznek bármely korombeli cseh játékost, mindenkinek Jagr a kedvenc játékosa. 2010-ben, a vancouveri olimpián játszottunk együtt először, a válogatottban. Érthető módon elég ideges voltam.” Krejcinek az ellenfélnél is akad egykori csapattársa, Michael Frolik, akivel még juniorban játszott együtt, nem is csak egy csapatban, de egy sorban is.

A cseh kontingens tagjai mellett Marian Hossa és Zdeno Chara is nagyon jól ismeri egymást, hiszen juniorkorukban együtt játszottak. Szlovákiában jelenleg is ugyanabban az utcában van lakásuk, egymással szemben laknak Trencsénben. Ketten különbözőképpen állnak a döntőhöz, erről Hossa mesélt: “Megpróbálok majd viccelődni vele, hiszen ő mindig igyekszik nagyon komoly maradni a jégen, nem szeret ott beszélgetni. Hát majd én mesélek neki pár vicces sztorit, amivel talán megnevettethetem.” Bármi jól jöhet, amivel ki lehet zökkenteni az ellenfelet.

A szlovák óriás ? az NHL legalulértékeltebb hátvédje ? azonban nem csak a jégen, hanem a sajtótájékoztatókon sem túl bőbeszédű. A Toronto elleni hetedik meccs előtt például nyilatkozni sem volt hajlandó. Ezúttal annyit mondott, hogy a Chicago sok szempontból hasonlít a Pittsburghre: “Nagyon képzett játékosok alkotják, gyorsak és megvan a kellő mélysége a csapatnak, tehát a kiegészítő emberek is életveszélyesek.”

Erről az analógiáról Brent Seabrooknak, a Blackhawks hátvédjének is volt véleménye: “Állunk a feladat elé. A csatáraink is készen állnak a kihívásra. A Boston kiváló munkát végzett a Pittsburgh ellen, ahogy kivette képzett támadójátékosaikat a játékból, és nem csak őket, hanem gyakorlatilag mindenkit. A csatárainknak lesz dolguk bőven, és ehhez a védelemnek is hozzá kell tennie a magáét, hogy segítse őket. Tökéletes csapatmunkára lesz szükség.”

A közös munka fontosságát hangsúlyozta Stan Bowman, a Chicago ügyvezetője is: “Ez csapatmunka. Ha megvan a játékoskereted, rábízod őket az edzőkre, az ő feladatuk, hogy kitalálják, ki hol hasznosítható a legjobban és hogy mindenkiből jobb játékost faragjanak. Edzőink ezt megtették. Nem egy ember juttatott el minket a döntőbe, nem egy emberen múlik, hogy megnyerjük-e azt. Nagyon jó látni, ahogy az egész klub hozzájárult ahhoz a sikerhez, hogy itt lehetünk.”

A csapatmunka azonban mégiscsak egyéni teljesítményekből tevődik össze, ahol mindenkinek elsősorban saját magával kell elszámolnia. Erről beszélt Milan Lucic ? az idei playoff legjobb csatártriójának tagja ? is annak kapcsán, hogy tavaly az első körben kiestek a Washington ellen. “Jó érzés újra a döntőben lenni és önbizalommal telve játszani. Az első három szezonomban úgy szereztem nevet magamnak, mint igazi playoffjátékos, ehhez képest az elmúlt két év nem sikerült túl jól. Még ha 2011-ben nyertünk is, én személy szerint úgy éreztem, hogy nem játszottam túl jól. Tavaly pedig végképp semmit sem csináltam a rájátszásban. Beletelt egy kis időbe, amíg túltettem magam a Washington ellen történteken, a vereségünk és a saját teljesítményem miatt is. Minden alkalommal úgy akarok lejönni a jégről, hogy mindent megtettem és nincs mit megbánnom. Ez tavaly természetesen nem így volt, de ezekből a tapasztalatokból is lehet tanulni, ezek is segítenek abban, hogy jobb játékossá váljak. Idén csak ez a cél lebegett a szemem előtt.”