Chara az NHL legalulértékeltebb hátvédje?

Ezekben a napokban sokan sokféleképpen elemzik az NHL-döntő esélyeit, az oda vezető út kulcsmomentumait. Az egyik érdekesebb írás ezzel kapcsolatban viszonylag nagyobb terjedelemben foglalkozik a Boston egyik legfontosabb építőkövével, Zdeno Charával.

A szlovák óriás nem pusztán termetével tűnik ki a mezőnyből, hiszen voltak már hozzá hasonlóan magas játékosok a ligában, elég csak Tyler Myersre (203 cm), John Scottra (201 cm) vagy a nemrégiben elhunyt Derek Boogaardra (203 cm) gondolni. Pár centivel alacsonyabbak és pár kilóval könnyebbek voltak ugyan a 206 centis és 117 kilós bekknél, ám nem ezek a lényegi különbségek. Ami Charát igazán egyedivé teszi, az a méretével párosuló mozgáskultúra. Ilyen testfelépítésű játékosokat más sportágakban láttunk már gyönyörűen mozogni, hokifelszerelésben, korcsolyával a lábon talán még soha.

Ehhez képest meglepő, mennyire nem becsülik a képességeit. Az a tény, hogy 2007 óta nem jelölték a legjobb hátvédnek járó Norris-trófeára, jól mutatja, mennyire egyoldalú szempontok vezérlik az erről döntő embereket. A díjat tulajdonképpen át is lehetne keresztelni a legponterősebb hátvédnek járó címnek is, hiszen az évek óta nagyjából megegyezik a pontlista első három helyezettjével. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az idei jelöltek közül akár Letang, akár P.K. Subban, vagy Ryan Suter a nyomába érhet idén a Boston csapatkapitányának. Mindezért minden bizonnyal megfelelőképpen kárpótolja évi 7 millió dolláros szerződése, amely még 4 évig köti Bostonhoz.

Az még érdekesebb, hogy még a bostoni média sem látja/értékeli saját tehetségét. A Toronto elleni párharc idején bizonyos lapok még azt sürgették, hogy vegyék el tőle a csapatkapitányi tisztet. Ezek a hangok aztán természetesen azonnal elhalkultak a söprés hatására, ahol olyan játékosokat nyomott el, mint Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin, James Neal, Kris Letang vagy Jarome Iginla. De a tavalyi negyeddöntőben a lendületben lévő Ovecskint sem kímélte.

Természetesen a hoki csapatjáték, így Chara teljesítményében benne van a csapattársak remeklése is. Elsősorban német hátvédtársáé, a szintén sehol sem kellően értékelt Dennis Seidenbergé és a világ legjobb védekező centeréé, Patrice Bergeroné. Ők mind kellenek ahhoz, hogy Tim Thomas után Tuukka Rask is hasonlóan brillírozzon a bostoni kapuban.

Az egyik tényező, ami miatt Chara sosem lett akkora sztár, mint amennyire azt talán megérdemelte volna, az a keresetlen egyszerűség, amivel megoldja a rá bízott feladatokat. Ő sosem ment úgy utána a korongoknak, mint például Nicklas Lidström. Nem szállítja úgy az emberelőnyös találatokat, mint P.K. Subban, aki 26 ilyen találatot jegyzett idén. De ellenfeleit sem döngöli jégbe azzal a hévvel, ami Dion Phaneuföt jellemzi. Mégis az idei 62 meccséből mindössze 11-szer végzett mínuszban. Nyilvánvaló, hogy a Boston sikerének titka, a legalacsonyabb kapott gólátlaguk az idei rájátszásban, elsősorban annak köszönhető, hogy Zdeno Chara a jelenlegi legjobb hátvéd a világon, aki méretéhez illő percmennyiséget tölt a jégen mérkőzésenként. Általában 25 perc körüli feladatot bíz rá az edzője, de ha hosszabbításra kerül a sor, akár 42:05-öt is vállal.

Ezen felül, 16 playoffmeccsen 11 pontja van, ami Letang és Vojnov mögött a harmadik legtöbb hátvédtől. Mindezek ellenére mégsem a védekező tudásáról híres, hanem arról, hogy bitang magas, mert ez a legkönnyebben észrevehető tulajdonsága.

Természetesen a szezon legfontosabb feladata még hátravan számára, és jogos a kérdés, vajon 36 évesen mire lesz képes az utolsó két meccsén valósággal feltámadó és négy gólt is szerző Patrick Kane és csapata ellen. De annak, aki képes volt megállítani Sidney Crosbyt és Jevgenyij Malkint, ez a kabát sem lehet (eleve) nagy. A többit hamarosan meglátjuk. Két éve egyszer már magasba emelhette a Boston kapitányaként a Stanley Kupát.

Akinek nem volt elég legutóbbi óriási mentése Malkin és a Pittsburgh ellen, azok megnézhetnek egy szubjektív összeállítást a legjobb momentumaiból.