Felkészültünk!

Csütörtökön utazik Finnországba a magyar női ifjúsági válogatott, ahol szombaton Kanadával kezdi meg az A csoportos világbajnoki szereplését. Gömöri Csaba szövetségi edző indulás előtti gondolatait megosztotta a Jégkorongblog olvasóival.

“Alig 2 nap múlva valami olyan történik velünk, amiről azt hiszem, minden jégkorongozó álmodik, amikor elkezd hokizni. Történetesen, hogy tétmérkőzésen korcsolyázhat jégre Kanada ellen. Egy edzőnek szintén vannak álmai, és nem meglepő, hogy nekem ez az egyik, ha nem a legnagyobb. Lassan egy éve, amikor Tromsőben a norvégok ellen Kiss-Simon Franci beütötte a vége előtt pár másodperccel a biztos győzelmet jelentő gólt, és a csapat az A csoportba jutott. Akkor ez volt az első gondolatom. Mármint, hogy te jó ég! Kanada ellen fogunk játszani, többek között.

Már akkor megborzongtam és kellemesen bizsergető érzésem volt. Aztán jöttek a szürke hétköznapok, de mindig, amikor eszembe jutott ez, akkor új erőre kaptam, és sokszor már tudatosan is arra törekedtem, hogy erre gondolva motiváljam magam.

Kanada a szeretett sportágunk szülőhazája, az az ország, ahol több fedett jégcsarnok van, mint nálunk jégkorongjátékos. Ahol 85 ezer az igazolt női jégkorongozók száma (ez nem elírás!), ahol alig van olyan ember, aki ne űzte volna ezt a gyönyörű sportágat. Nos valamivel több mint 2 nap múlva 22 elszánt magyar lány felveszi a címeres mezt, és kifut a juharlevelesek ellen. Nagy pillanat lesz ez, minden hokiszerető magyar szurkolására szükségünk lesz, hogy erőt sugározzon felénk, és nemes küzdelemben méltó ellenfelei legyünk a világbajnoknak.

A lányok felkészültek. Hiszen folyamatosan készülnek a klubjaikban és a válogatott összetartásokon, de az életben is, hiszen nem csak sportolónak kell lenniük majd itt, hanem embernek: mindenhogyan, mindenhol meg kell felelni ennek a magas szintnek, ami a világelitet jelenti. Összeállt a csapat, hiszem, hogy a legmegfelelőbb játékosok kerültek a keretbe, és ez a legfontosabb, mert egy nagy edző óta tudjuk, hogy “Nem a legjobb játékosokra van szükség, hanem a legmegfelelőbbekre!”

Mindenki, aki elkezdte a felkészülést, ehhez a csapathoz tartozik. Köszönöm minden egyes játékosnak aki tett azért, hogy ide eljusson ez a 22 játékos. Azoknak a mára már kiöregedett ifistáknak, akik lehet, ma már a civil életben dolgoznak, vagy csak hobbiból hokiznak. De azoknak is, akik azóta a felnőtt válogatottban kaptak helyet. Nélkülük sosem jöhetett volna el ez a pillanat, hogy magyar női csapat a világ legjobb 8 csapatában legyen.

Nagy köszönet a kollégáimnak, Buzás Norbinak, aki immáron 3 éve segíti a munkámat hatalmas felkészültséggel, és rengeteget tesz ezért a csapatért. Kolby Zsuzsinak (igen, nekem csak Kolby), aki csapatvezetőként tesz sokat, és Medgyes Lacinak, akinek a lányok sokat köszönhetnek, hogy mindenük meg van és nekik csak a hokira kell koncentrálniuk. És a stábhoz most csatlakozó Prohinak vagy Örsi Bence kapusedzőnek, de tényleg mindenkinek, aki tett ezért a csapatért. És itt mindenképp megemlítem Molnár Péter nevét, aki az alapok letételénél már jelen volt, és azóta is valamilyen módon mindig segít ezeknek a játékosoknak és a stábunknak is. Papp Tibornak, aki most nem lehet velünk, de szinte minden kőnél jelen volt ezen a hosszú úton.

Sokan azt mondják, hogy élvezzük ki minden pillanatát ennek az eseménynek, mert az a legfontosabb, hiszen itt teher nélkül játszhatunk, mert ki kérheti számon rajtunk, ha az A csoportban kikapunk Kanadától vagy Finnországtól, és ha esetleg a végén ki is esünk?

Erre csak egy válaszom van. Mi magunk kérjük majd számon magunktól, ha nem sikerül. Mert ismerem ezeket a lányokat és a kollégáimat. Maximalisták, nem szerepel a szótárukban a vereség szó. És ezek nem közhelyek, hanem tényleg így van. Tudom, hogy mindent meg fognak tenni minden csapat ellen, hogy ne vereség legyen a vége. És ha mégis az ellenfél jön le győztesként, akkor az a csapat tényleg nagyon jó, mert nem lesz könnyű minket legyőzni, ezt ígérhetjük.

Motiváltak, elszántak és várakozással telik a játékosok. Az edzői stáb már alig várja, hogy kint legyünk és lássuk az ellenfeleket. Családi körben karácsonyoztunk, de picit már a vb-n járt az agyunk, és ezért itt is bocsánatot kérek a családomtól, a szeretteimtől, akik csak félembert kaptak így ünnepekre, mert a gondolatok már Finnországban is jártak.

Csütörtökön elindulunk egy olyan útra, ahol még nem jártunk. Egyszer a férfi válogatott Svájcban, de sajnos nem volt szerencséjük és nem tudtak megkapaszkodni a világ legjobbjai között. A mi kis csapatunk annyi, de annyi csodát végrehajtott az elmúlt 3 évben.
Hogy kicsit naprakész hasonlatot mondjak. A fenyőfát feldíszítettük és szép karácsonyfánk lett, már csak a csúcsdíszt kell felraknunk rá, és akkor teljes pompában díszeleg majd: remélem, akkor körülüli az egész magyar hokitársadalom, és ünnepel mindenki.

Ebben bízva indulunk el a Mikulás hazájába, és remélem, jövőre ugyan, de mégis hamarosan, nagy ajándékkal térünk haza.”

Ne feledjék, itt tudnak üzenni a lányoknak és a csapatnak.

A menetrendet és az online szöveges közvetítést itt találják.

A női U18-as válogatott világbajnoki játékoskerete: