Bálizs Bence

“Azt hiszem, mindenki joggal csalódott, hogy a válogatott nem jutott tovább a budapesti csoportból. Előre hangsúlyozom: senki nem kért meg, hogy megvédjem ezt vagy azt a játékost ? elsősorban Bálizs Bencét ?, ő sem kérte, hogy írjak védőbeszédet.” Örömmel adjuk közre Spiller István szakkommentátor Magyarország?Hollandia meccsről írt elemzését és értékelését.

Azt is kiemelném, hogy egyetlen hozzászólást nem olvasok el soha, ugyanakkor ? mivel szerencsére sok szurkoló bátran mer hozzám fordulni, személyesen nekem írni, üzenni ? ha újságokban és egyéb helyeken nem-szurkolói cikkeket olvasva azt tapasztalom, hogy bántják a csapatot vagy személy szerint egy-két játékost, akkor laptopot “ragadok”.

Elöljáróban: Bálizs nem védett jól, de nem is védett rosszul. A legnagyobb lemaradást főleg a lélektan, a pszichológia terén látom. Minél magasabb szinten véd egy kapus (korosztálytól fölfelé, idősödve, és egy adott korosztályon belül magasabb nívón pl. nem OB I.-ben, hanem EBEL-ben vagy KHL-ben vagy NHL-ben), annál nagyobb szeletet él a lelki stabilitás. Válogatott szinten eléri a 60 százalékot is, míg mondjuk egy mini vagy előkészítő csapatban ez csak 10-15 százalék. A többi az edzettség, felkészültség.

Fotó: Mudra László (Magyar Jégkorong Szövetség)

Az már evidencia, hogy vannak kapusedzők, de egy dolog megtanulni, miként és milyen gyorsan cselekedj egy adott szituációban, itt már komoly arányban előjön a lélek is. (Az más kérdés, hogy szerintem táplálkozás- és orvostudományban is hasonlóan nagy a lemaradásunk, akárcsak lélektanban, de edzésmennyiség terén jók vagyunk. Az intenzitást, a hatékonyságot lehet növelni.)

És az is vita tárgya lehet, hogy mondjuk Bálizst le kellett volna-e cserélni az első harmad után. Volt, aki szerint igen (pl. Szuper Levi barátom lecserélte volna), én ugyanakkor a szünetben egy lelki beszédet tartottam volna neki. Pont hogy lelket öntöttem volna belé edzőként (legalábbis próbáltam volna). Azt nem tudom, hogy ez megtörtént-e. De ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy a társak biztatták Brunyát a pályán és az öltözőben is. Ismerem őket, összetartó brigád, és nagyon jó a csapatszellem. De akkor is sokat érhet, ha mondjuk időt kérünk, vagy ha szünet van, akkor külön az edző röviden elbeszélget a kapussal, hogy: “semmi probléma, megyünk tovább, hajtunk”, és felidéztetek vele néhány szép védését az adott meccsről vagy korábbról. Nálam, a gyerekcsapatomnál ez történik: meccs előtt is videókat nézeteket a gyerekkel, ahol szép és látványos védések vannak műsoron a youtube-ról.

Visszakanyarodva a hollandok elleni mérkőzésre, végigvettem az összes bekapott gólunkat (a gólösszefoglaló itt tekinthető meg), és kielemeztem, mit rontottunk el, miben volt XY hibás. Neveket nem írok, kizárólag Bálizsét.

1. Egy kapáslövés keresztpassz után, a lövő játékos szabadon lőhet, a védő messze van tőle, még bottal sem tud beleérni a passzba. Ráadásul a holland pontosan kilőtte a hosszút, lepkés 30-40 cm. Nálam nem kapushiba.

2. Palánk mellől bedobó pont magasságából nem is lövés érkezik, hiszen van olyan kameraállás, ami elárulja: ez tök mellé ment volna. Viszont a levegőben sikerül úgy belenyúlni, hogy a korong lefelé vágódik, ráadásul a “melléből kapura tartó” kísérlet lett. Szerencsével megfogható lett volna. Azt csak én teszem hozzá, hogy ezt a fajta testtartást, amit Bálizs ilyen esetekben használ (féltérdre rogyás), nem szeretem. Ha lent lett volna teljesen a jégen a bal mamutja, akkor abban elakadt volna. Annyira peches gól, mert a kísérlet mellé ment volna. Van ilyen, kb. 50-ből 1  megy be, egyszer tud így hozzáérni a gólszerző. Nem kapushiba nálam, de fogható. Ezt nem reflexből kell kivédeni, hanem minél nagyobb terület lefedéssel.

3. Kapu mögött eladott korong, rosszul zárunk vissza a kapu elé. Az egyik holland játékos lábbal maga elé teszi közvetlenül Brunya előtt, és szabadon tud lőni. Ha ez a lövés bemegy, senki nem szólhat egy szót sem a magyar kapusra. Aztán eltűnt a szeme elől a pakk, de a társak még mindig nem vették észre a lecsorgót. Hárman álltunk a kapunk mellett, és egy holland ? a gólszerző ? robbant be a lecsorgóért. Látványosan gusztustalan gól, de nem kapushiba! Ha a kapus nem látja a pakkot, nem mozdulhat meg, nehogy magának terelje be! Sajnos, a holland vette észre először, és nem mi, de ha ellene szorosan védekezünk ? mint ahogy saját kapu előtt illik -, akkor nincs ez a lélektanilag fos gól (pont a szünet előtt). Itt jött az, hogy kell-e cserélni: fentebb már megírtam erről a véleményemet.

4. Kapusszempontból nagyon kellemetlen első lövés: körforgások a sarokban, onnan felkanyarodás még csak nem is a távoli köríven, hanem a bedobó pontról. Bálizs vállal véd, de pechünkre a korong a túl oldal felé vágódik. Az egyik védő bent fogja keményen emberét, a másik védő nem ér át, hiszen két emberen kelelne áthajtania (egy hollandon és a védőtárson), és az ilyenkor besegíteni igyekvő center sem ért vissza a korongra. Ott lehetett volna megfogni ezt a gólt, hogy a hollandot nem engedjük keresztbe korcsolyázni lövése után a kapunk előtt. Ez sem kapushiba nálam! Csak vizuálisan sz@r látni, hogy van az árva korong ? mint a harmadik gól előtt ? és ők érnek oda, és verik be a félig üres kapuba.

5. Van olyan lassítás, amiből látszik, hogy a lövés pillanatában Brunya előtt áll egy holland játékos. Ez nem kérdés. A lövőjátékos szabadon lőhet, a korongot a védő lába mellett lövi el, így aztán a kapusunk nem igazán látja a lövést. Amikor reagál rá, akkor az úgynevezett butterfly-technikát alkalmazza: két térde a jégen összezárva, sarkait kifeszíti oldalra, hogy nagyobb lapos területet fedjen. A felső test kiemelkedik (nem ül rá a sarkára), így aztán a vállai is magasan vannak, legalább ott ne legyen lyuk. Egyetlen hiba, hogy a lepkéskesztyűs kar nem volt nyújtva. A korong ugyanis a bal csípőjéről vágódott be. A korong a mamut fölött és a lepkés kar között, a csípőt találta el. Tekintettel arra, hogy nagyon nehéz helyzetben volt a kapus, mert takarásból lőtték el, alapvetően nem hibáztatom, de ha sikerült volna hibátlan testtartást felvennie (azaz nyújtva a lepkés kéz), akkor talán nem megy be. Másik: ne legyen szabadon lövő játékos, és ne legyen üres játékos a kapunk előtt. Most ez mindkét esetben megvalósult. Azt viszont látni lehetett, hogy a hollandok erre nagyon alapozzák játékukat: belőni kapu elé, ott takarni, vagy beleérni. Pici kapushiba, de mondjuk 10-ből 1  ilyen megy be.

6. A korongot felhozó játékost túl sokan támadtuk. Amikor visszatette a pakkot a második hullámban érkezőnek (a későbbi gólszerzőnek), akkor egy játékosunk az alapvonal mögött volt, a másik négy pedig a bedobó pont magassága alatt helyezkedett. Vagyis a lövő játékosra nem jutott senki, ráadásul ? mivel betömörültünk ? ezért keveset is láthatott Bálizs. Pluszban még jól sikerül, nagy erejű, pontos löket volt. Ez sem kapus hiba, óriási bravúrral elakadt volna a lepkés kesztyűben. Látható, pont a vas mellé ment a korong.

Büntetők:

Az első holland kísérletező cselezni próbált, Brunya megalázta a kiszúrással. Innentől kezdve lőttek, és nem cseleztek. Az első bekapott gólnál a holland jobbkezes testtel kihúzódott, majd Bálizs a lövés pillanatában a bal mamutját megpróbálta letenni, és ahonnan eljött a mamut az alapállásból, oda lőtte vissza. Okos gól. Sokat kell jobb kezes ellen ilyen büntetős szituációt gyakorolni. Most bement, a rohadt életbe.

A második meg szemfüles volt. A holland játékos csak az utolsó pillanatban nézett fel, így aztán Brunya nem is tudott olvasni a szeméből. Felnézett és már lőtt is, itt a váratlanság volt eredményes, és közvetve okozta a mi halálunkat.

Végezetül: tudom, fáj minden vereség, de ez csapatjáték. Ha a mezőnyjátékos rosszul helyezkedik, nem ér vissza, stb., akkor mindig kialakulnak lövőhelyzetek veszélyes területekről. Szerencsénk sem volt ? pontosabb volt nekünk is (pl. hátsó palánkról visszapattanó és gól) ? de az ellenfélnek több volt. Meg aztán nem akartuk elhinni, hogy baj lehet. A meccs elején, a meccs közben. Palkovics Krisztián is azt nyilatkozta az első szünetben, hogy majd úgy is bedaráljuk őket. Én is azt hittem, reméltem. Mert tényleg tudtunk lőni gólokat. Hári pofont sem kapott, amikor simán betört a kapu elé. Mihály Árpi hülyére cselezte a védőt és lőtt köténygólt. És még sorolhatnám.

Ezzel együtt a kapusainkat ? legyen az Szuper, Hetényi, Bálizs, Budai vagy Rajna, hogy csak ezt az ötöst említsem, akiket minden körülmények között megvédek ? lelkileg kell összerakni. Levi kivétel, ha lehet ezt mondani (ezt a válogatott játékosokkal való beszélgetéseim egyikén csíptem el) nyertes típus. A stílusuk adott, testileg rendben vannak, ám foglalkozni kell a lelkükkel, ápolni kell. Nem egyből kijelenteni, hogy hibáztak. Azt ők legbelül úgy is tudják, mit rontottak el.

És azt is tudom, hogy hiába mondom el Bálizsnak, hogy szerintem nem védett rosszul (de kiemelkedően sem), attól ő még belül marja magát. Ilyenek vagyunk: nem tudtuk győzelemhez, továbbjutáshoz segíteni a csapatunkat, és ez baromira (majdnem mást írtam) fáj. De menni kell tovább.

A szapporói csoda szóösszetételben benne van a csoda szó. A csodák pedig nincsenek minden évben. Most így sikerült. Azt látni kell, hogy az elmúlt évtizedben annyi szépet adott ez a válogatott, sok elitcsapatot legyőzött, megszorongatott, hogy pl. egy holland vagy egy brit csapatnak már plusz erőt ad, ha ellenünk játszhat, és bebizonyíthatja, hogy jobb lehet a magyar válogatottnál. Nekik dicsőség, ha elcsíphetnek minket. Mi meg sajnos több cserében rosszul helyezkedtünk, pechünk volt.