Szeretném, ha kiválasztanának a USHL-drafton

A 2006-os születésű, jövő évre NAHL-tendert aláíró ifjúsági válogatott Barna Olivérrel beszélgettünk a kezdetekről, a tavalyi drezdai bronzéremről, az amerikai U18-as bajnokságok összefonódásáról, illetve szóba hoztuk az áprilisi, dániai korosztályos világbajnokságot is.

Az egyik legnagyobb egykori vidéki hokis fellegvárban, Dunaújvárosban születtél, hogyan kerültél kapcsolatba a jégkoronggal?

Dávid testvérem is jégkorongozik, láttam mindig, ahogy hétvégékről rengeteg éremmel ér haza, így nekem is megjött a kedvem. Ötévesen kezdtem neki a sportnak.

15 évesen a 2006-os korosztály egy jó része átment Dunaújvárosból a Kárpáti Farkasokhoz. Mi volt az oka a váltásnak?

Akkor tizenketten mentünk el Dunaújvárosból: heten a Kárpáti Farkasokhoz, hárman Fehérvárra, ketten pedig a BJA-hoz csatlakoztak. A COVID-időszak alatt sokat beszélgettünk Babic Vladimir nevelőedzőmmel arról, hogy hol lehetne a legjobban fejlődni, és hol kellene folytatnom a pályafutásomat. Arra jutottam, hogy külföldön szeretném folytatni, de úgy alakult, hogy egy évet még otthon maradok. Az utolsó magyarországi szezonomat a Kárpáti Farkasoknál töltöttem, itt külön jól jött, hogy korábbi edzőm, Minarik Dávid is odaigazolt, az előző években ő is rengeteget foglalkozott velem. A Kárpáti Farkasoknál a magyar bajnokság mellet az osztrák ifiligában is játszhattunk, nekem nagyon tetszett a magasabb szint. A Farkasokkal sikerült elég jó eredményeket elérnünk: a serdülők között a negyedik helyen végeztünk, ami nekem eddig a legjobb eredményem a magyar korosztályos bajnokságokban.

2022 nyarán továbbálltál, és a német U17-es bajnokságban szereplő ESC Dresden játékosa lettél. Honnan jött a drezdai lehetőség?

Észak-Amerika volt először tervben, de az sajnos nem jött össze végül. Beszéltem Horváth Alexszal, aki akkor már kint volt Drezdában. Az edzője kérdezett rólam, lenne-e kedvem kimenni hozzájuk. Apukámmal kiutaztunk egy hétre, az edzéseken megfeleltem, az edzőnek tetszett, amit csináltam a jégen.

Csak úgy ontottad a pontokat a német U17-ben, 31 mérkőzés alatt 28 gólt lőttél és 27 gólpasszt osztottál ki, ami közelíti a meccsenkénti 2 pontos határt. Mitől ment ilyen jól abban a szezonban?

A nyáron otthon rengeteget edzettem. Bár jégre nem tudtam menni, heti háromszor-négyszer lementem a kondiba, illetve lövőpadoztam is. Drezdában sokat voltam jégen, és pluszedzéseket is végeztem. Motivált a jégkorong, hogy minél jobb játékos lehessek.

A felsőházban a negyedik helyen végeztetek, bejutottatok a négyes döntőbe, ahol végül bronzérmesek lettetek. Hogy élted meg a final fourt?

Nagyon izgatott volt a csapatunk, az elődöntőben a legerősebb gárda, a Berlin ellen játszottunk. Szoros meccs volt, oda-vissza dominált a két csapat. Mindig eggyel előttünk jártak, nehéz volt hátrányban játszani, egy góllal alul is maradtunk. A bronzmeccset aztán rosszul kezdtük, de az edző felébresztett minket a második harmadban, nekiálltunk játszani, és 0-2-ről visszahoztuk az éremcsatát 6-2-re.

Dunaújvárosi és drezdai csapattársad, Horváth Alex maradt Európában, és Csehországba szerződött, te Amerika felé vetted az irányt. Hogyan kerültél ki a tengerentúlra?

A Study és Sport programon keresztül Molnár Balázs, valamint az amerikai menedzserem segített kijutni ide, az Oakmoor Patriots akadémiára. Egy iowai klubról van szó, itt csinálom a sulit; három ligában, köztük a legnagyobb amerikai ifjúsági ligában (18U AAA) játszunk egyszerre. A korosztályban 250 csapat van itt Amerikában, mi jelenleg az 50 hely környékén mozgunk, de a tornákon nagyjából bárki ellen játszhatsz, még én sem értem teljesen a rendszert. Általában négycsapatos minitornákat játszunk, ahonnan a győztes továbbjuthat a következő körbe. Úgy néz ki, van esélyünk kijutni a Nationalsre, ami ebben a korosztályban a legmagasabb szint.

Mit kell tudni az Oakmoor Patriots akadémiáról?

Az előző évben még csak egy csapatuk volt, mostanra lettek akadémia, és az U18-ban már két csapatot indítanak, egyet az erősebb AAA besorolásban, és egyet a Prep-szinten. Reggel ötkor kezdődnek az edzések, egyik csapat jégre megy, a másik a kondiba, majd cserélünk. Az iskola online van, 9 órakor kezdődik, és akár délután kettőig eltart, de kilenc és délután egy között akkor mehetsz fel a jégre, amikor csak akarsz. A délutánunk általában szabad szokott lenni, a hétvégéken 2-4 meccs vár ránk. Egy családnál lakunk a magyar csapattársammal, Szatmári Petivel, ő a Prep-csapatot erősíti.

November végén három meccs erejéig kipróbálhattad magad az NAHL-ben is. Ez a lehetőség honnan érkezett?

November elején volt egy nagyon jó hétvégém Minnestoában, három meccs alatt ütöttem hat gólt és szereztem egy gólpasszt is. A kint lévő scoutok látták a játékomat, a St. Cloud Norsemen megfigyelője fel is hívott utána, és két hét próbajátékot kínált. Igent mondtam a lehetőségre, végül négy hétig maradtam náluk, velük edzettem, és három meccset kaptam is az NAHL-ben – pont játszottam is Tóth Tamás és a Bismarck Bobcats ellen. Szerették volna, hogy maradjak, de erre nem volt lehetőség, mert folytatnom kellett az iskolát az Oakmoornál. Tanulói vízummal jöttem ki, idén befejezem a iskolát, így jövőre már nem fogok tudni ezzel a vízumtípussal kijönni. Idény közben letendereltem az NAHL-es Minot Minotarosszal, a következő szezont már ott kezdem – kivéve ha kiválasztanak a USHL-drafton, amit nagyon szeretnék.

Tavaly kint voltál az U18-as válogatottal az angers-i divízió 1/A-s világbajnokságon, idén még nem voltál összetartáson. Mik a visszajelzések Svasznek Bence szövetségi edzőtől, számítanak rád?

Hívott Svaszi, haza akartak hívni a februári Négy Nemzet Tornára, de nekünk folyamatosan meccseink vannak, így nem tudtam hazautazni. Tudomásom szerint számítanak rám, ám ha bejutunk az Oakmoorral a Nationalsre, amire van némi sanszunk, akkor az pont ütné a világbajnokság időpontját, így jelenleg még nem tudom, van-e esélyem ott lenni Dániában.

A Dunaújváros mostanság felnőtt- és korosztályos szinten sem a legszebb arcát mutatja. Mit üzensz a helyi utánpótlás-játékosoknak, hogyan léphetnek szintet?

Külföldi jobb csapatokat keresnék a helyükben, e-mailezéssel ki lehet kerülni német, szlovák, cseh vagy amerikai próbajátékokra, amikre ajánlatos elmenni. Ha meg esetleg nem jön össze a lehetőség, akkor is lehet belőle tanulni, fejlődni, rájönni, hogy hova szeretnél eljutni a sporttal. Nem elhanyagolható a kitartás, illetve a szülői támogatás sem, édesapám nélkül például én sem jutottam volna sokra.