Egy egyenesre tettük a szülő-iskola-edzés hármast

A korábban a DVTK Jegesmedvék GM-jeként, jelenleg az akadémia operatív igazgatójaként dolgozó Nagy Ádám mesélt a speciális miskolci helyzetről, a helyi magról, sikerekről és kihívásokról, valamint az akadémiai rendszer sajátosságairól, hazai és külföldi együttműködésekről, s arról, jó-e, hogy egyre több légiós bukkan fel már az utánpótláscsapatoknál is.

Nagy Ádám 2016-ban került a DVTK Jegesmedvékhez, kezdetben csapatvezetőként dolgozott, az idő teltével egyre több feladat került a keze alá. Amikor a miskolciak csatlakoztak a Extraligához, a felnőttcsapat általános igazgatója lett. Miután a DVTK a szlovák kalandot követően visszatért az Erste Ligába, Nagy saját kérésre az újonnan induló akadémiai projektben kívánt szerepet vállalni, operatív igazgató lett. A Miskolcra 2021-ben visszatérő Mayer Péter szakmai igazgatóval, Egri István ügyvezetővel és Váczy Erika gazdasági igazgatóval irányítják a DVTK Jegesmedvék Jégkorong Sportakadémiát. Az általában a háttérben dolgozó Nagy Ádámot kértük a miskolci munka bemutatására.

Kezdjük kicsit a közelmúlttal, 2021-ben az U21-es együttesetek az első, emlékezetes utánpótlásbajnoki címet szerezte a klubnak. Minek köszönhető ez a siker? Mit tudott az a főleg 2001-2002-esekre épített csapat?

Több körülmény együttes jó alakulása futott ki akkor a bajnoki címben. Egy kivételesen tehetséges korosztályról volt szó, akik korábban nyertek már ezüstérmet is, illetve sokan szerepeltek a korosztályos válogatottaknál. Az alulról érkező fiatalabb évjáratok, az akkori U18-asok is hozzá tudtak tenni, egyszerre voltak elérhetőek az akkori edzői stábnak. Amellett, hogy ők remek munkát végeztek, rengeteg edzőnek volt munkája abban, hogy a miskolci jégkorong első utánpótlás aranyérmét nyerhesse. Az a csapat átfogó terméke volt a DVTK-nak, amely nehezen lesz ismételhető a közeljövőben.

Az U21 idén tavasszal ismét döntőt játszott, míg az ifjúságiak 2022-ben voltak döntősök. Milyenek a mostani U18-asok, azaz a 2006-2007-esek?

Nem hasonlítgatnám össze a korosztályokat. A miskolci utánpótlás az akadémiai rendszer megjelenése előtt szinte csak a helyi játékosokból volt toborozva. Nyilván voltak egy-ketten máshonnan, Erdélyből, Debrecenből, Jászberényből, de elenyésző számban. Ezért nálunk megvannak a hullámzások a korosztályokban, az U21-et nyerő csapatunk egy kivételesen tehetséges generáció volt, de ez nem egy állandósult, szezonról szezonra hasonló szituáció, a mostani U18-ban kevesebb a kiugró tehetség.

A DVTK Jegesmedvék akadémiája bár 2021 július elsején elindult, de abban a pillanatban a létszámok nem változtak meg. Az akkori serdülő együttesünk (a mostani U18) az U14 B-csoportjában kiöregedő játékosokra alapult, az volt a hozott generáció, ebből kellett dolgozni. Augusztusban próbáltuk megerősíteni a keretet, és az elmúlt két évben sok változáson ment át a korosztály, cserélődtek a játékosok, érkezett külsős beáramlás – de legtöbbször nem kiemelt válogatott játékosokat csentünk el, hanem elkötelezetten dolgozni vágyó, és pont a mi lehetőségeinket kihasználni akaró fiatalokkal gyarapodtunk. Ebből azonban egyre inkább erős masszát formálunk. Azoknál a játékosoknál, akik beleálltak a munkába, látványos a fejlődés. Így már nem mondhatjuk a 2006-2007-re, hogy lukas évjárat: szép, versenyképes eredményeket érünk el. Többek között idén a Klagenfurtot is sikerült legyőznünk, a többi magyar akadémiával is jó meccseket tudunk játszani, olykor nyerünk is ellenük. Egy kis létszámú, de elkötelezett közösségről beszélhetünk, akik nem vették elég komolyan a jégkorongot, már lemorzsolódtak.

Hogyan érkeznek külsős játékosok hozzátok, ti kerestek meg egyéneket, vagy ők jelentkeznek hozzátok?

Kétirányúak a megkeresések. A többi akadémiával próbálunk arra figyelni, hogy ne egy időpontra legyenek meghirdetve a próbajátékok. Kooperálunk, olyan játékosokat keresünk meg, akik tudnak nekünk segíteni, mi pedig nekik az akadémiai programunkkal. Egymástól nem szívunk el játékost, csak abban az esetben igazolunk át játékost másik akadémiáról, ha maga a játékos akar átjönni. Ilyen esetben egyeztetünk is az adott akadémiával, és ha jóváhagyják, csak akkor hozunk el valakit. El kell ültetni a magyar hokiban: korosztályonként létezik 4*20 akadémiai hely, államilag támogatott képzéssel, rengeteg külföldi versenyeztetéssel. Ide kellene beemelni olyan játékosokat, akik ebben eddig nem vettek részt, de tehetségük alapján beférnének. Nem csak Fehérváron és Budapesten zajlik akadémiai képzés, hanem nálunk is. A jégkorongot össze tudjuk hangolni az iskolai programmal, ezt vázoljuk fel a játékosok számára is.

Hogyhogy ilyen sok kívülről érkező játékosra van szükség Miskolcon? Azt gondolná az egyszeri hokiszurkoló, hogy Borsodban nagy a hokiláz, a Népkertben korábban rendre telt házas meccsek voltak, nemrég még sorozatos magyar bajnokok voltatok, Extraligában szerepelt a klub, az utánpótlás is szépen teljesít. Miért nem beszélhetünk akkor nagyobb merítési lehetőségről?

Talán nem csak a hoki kérdése, inkább magyar kérdés ez. Miskolc első említésre nem túl vonzó, sok sztereotípia lengi körbe a várost, a felénk ismeretlen játékosoknál sok ilyen kérdésbe szaladunk bele. Ellenben azok, akik kívülről, például Budapestről, Hatvanból, Zalaegerszegről érkeznek hozzánk, utána már nem is akarnak innen elmenni, majd’ mindenki szívesen marad nálunk. Ez az egyik legnagyobb kihívásunk. Pest és vonzáskörzetében egyszerűbb helyzetben vannak a klubok, a gyerekeknek nem kell lakóhelyet, iskolát váltaniuk. Sokan nem is akarnak mindenáron jégkorongozók lenni, vagy mindenáron akadémián nevelkedni. Országos jelenség, hogy kevés az elkötelezett sportoló, a másik három akadémia is szenved ezzel. A geopolitikai lokáció miatt minket sújt leginkább ez a jelenség, de az egész magyar jégkorong feladata a sportágat vonzóbbá tenni. Ugyanakkor ebből előnyt is tudunk kovácsolni: kisebb város, kisebb akadémia, több figyelem jut a játékosokra, ezt vonzó tényezőként tudjuk feltüntetni. Ám ez egy lassú folyamat, hogy a fejlődésünk láthatóvá váljon, sok munka kell hozzá, egy hétvégi eredményből ez nem fog látszani. Folyamatosan terjed a hírünk, beszédtéma vagyunk a játékosok között, de türelmesnek kell maradnunk.

Szép számmal vannak válogatott játékosaink, öten voltak ott a legutóbbi U20-as világbajnokságon szereplő válogatottban, hárman az akadémiára jártak, ketten miskolci nevelések, de már külföldön játszanak. Jelenleg, egy példát említve, szinte az összes kapusunk válogatott volt az elmúlt 2 hónapban, speciális pozíciókban is jól állunk.

Az akadémiák maguk tesznek vállalásokat a fenntartóval egyeztetve, és utána annak kell megfelelni. Minél több játékost szeretnénk feladni a felnőttcsapatunkba, legyenek utánpótlás válogatottak, igazoljanak el magasabb szintű bajnokságba, nekünk ez a legfontosabb. Nem tudunk minden korosztályban a bajnoki címért harcolni, de ha minden évben 1-3 játékost ki tudunk nevelni a felnőtt bajnokságba, akkor már jól végeztük a munkákat. Vannak olyanok, mint például Makai Miklós, akik máshol nem kaptak felnőtt esélyt, a mi akadémiánkról azonban be tudta küzdeni magát a felnőttkeretbe, ahol már gólja is van. Nem hajszoljuk a csapateredményeket, igaz, néha nem is tudnánk, szeretnénk a vállalásainkat elérni.

Mit gondolsz arról, hogy egyre több külföldi játékos jelenik meg a magyar utánpótláscsapatokban? Van, ahol akár 8-10 külföldi is játszik, de ti is operáltok néhány légióssal.

Ez egy többrétű dolog. Olyan légiósokat hozunk, akik segítenek belőni a mércét, megmutatják az elérni kívánt tudásszintet. Nálunk nincsenek nagy számban légiósok, próbáljuk megtalálni az egyensúlyt a keretekben. A két fő szempont, hogy nemzetközi szinten is állják meg a helyüket és emberileg is legyenek rendben. Ha van egy kiváló külföldi, aki nem olyan személyiség, mint amilyet mi keresünk, akkor nem fogjuk szerződtetni, erre idén is volt több példa. Van egy hitvallásunk: “kiváló játékos, értékes ember.” Ezt tartjuk hosszú távon is a szemünk előtt, a csapategységünk nem engedi meg, hogy legyenek itt olyanok, akik ezt nem tudják magukévá tenni. Nálunk javarészt hazai, sőt helyi szakemberek dolgoznak, próbáljuk őket képezni, mentorálni. Külföldi edzőképzésekre járnak, más szakemberekhez mennek, vagy éppen ők jönnek hozzánk. Mindenki A licenszes, vagy arra a képzésre jár. Szeretnénk az edzői szakmát is vonzóvá tenni, feléjük is magasak a követelmények.

A két és fél éve létrehozott akadémiai rendszernek milyen előnyeit élvezitek?

Egy egyenesre tudtuk tenni a szülő-iskola-edzés hármast. Mindent a játékosokhoz tudunk illeszteni, hogy nekik csak a jégkorongra kelljen koncentrálni. Ehhez rengeteg humán erőforrásra volt szükségünk: edzők, vezetők, oktatási referens, korábban erre nem volt lehetőségünk. A sokoldalú szakemberstáb majd hosszú távon hozhatja meg a kívánt hatást. Rövid távon a nemzetközi mérkőzések számában tudtunk elérni növekedést: több a külföldi próbajáték, kapcsolatok, ezek mind nagy anyagi vállalások az akadémia részéről. A finn IFK Helsinkivel kötött megállapodásunknak köszönhetően sok játékosunk és edzőnk járt kint egyhetes fejlesztésen, de a nemrégiben indított svéd elit szintű HV71-es kapcsolat során is vehettek részt éles próbajátékon a hokisaink.

Milyen hátrányok bukkannak fel? Mi az, ami még nincs “kiforrott” állapotban?

Az állami fenntartó kollégái is mondják, ez sosem lehet teljesen kiforrva. Mindig lesznek új ötletek, akár egyénileg, akár a másik három intézménnyel közösen, hogy miként tudnánk még inkább a magyar jégkorong érdekét szolgálni. A szakmai napok erre kitűnőek, folynak az ötletelések, de a versenyeztetésen van még mit finomhanolgni. Viszont van bőven szakemberi javaslat, amitől a válogatott program is fejlődhetne. A kezdeti nehézségek után mindenki látja már, hogy mekkora potenciál van ebben a rendszerben, úgy gondolom, az egész magyar jégkorong profitálni fog abból, hogy most már ebben a sportágban is vannak államilag elismert akadémiák.

Nekünk a pre-akadémiai részen van még rengeteg teendőnk. Mi Miskolcon nehezen igazolunk, leginkább a saját utánpótlásunkra tudunk támaszkodni, és ezt szeretnénk a jövőben is fenntartani. Ez az alapvető célunk: minél több miskolci gyerek kerüljön be az akadémiára. Összefogtunk az egyesülettel, próbáljuk egységesíteni a képzést, hogy a gyerekek már U16 előtt megkaphassák azokat a dolgokat, amikre szükségünk van.

Mennyire érint titeket a nyáron bejelentett, szövetségi szintről indított költségmegtakarítás, amely esetében sokan attól tartottak, hogy tönkreteszi a hazai versenyeztetést?

Nem érint minket az MJSZ szabályozása. A TAO-támogatott egyesületek fizettek korábban csökkentett költséget, az akadémiák eddig is teljes árat fizettek. Az állam azt kéri tőlünk, hogy a legprofibb körülményeket nyújtsuk a játékosok felé, ezért kaptuk meg az állami akadémia státuszt, ezért tudjuk finanszírozni a költségeket.

Milyen nehézségekkel szembesülnek a kelet-magyarországi klubok?

Igyekszünk a kisebb egyesületekkel tartani a kapcsolatot, úgy próbálunk meg játékosokat hozni tőlük, hogy közben nem raboljuk le őket. Szinte közösen választjuk ki, hogy ki lehet érdemes az akadémiára. Igyekszünk segíteni a saját szakmai munkájukat, kapcsolatban állunk a Kazincbarcikával, a Hatvani Gigászokkal, a Zempléni Hiúzokkal, a Szegeddel. Nagy bástya alakulhat ki a jövőben Barcikán, ha elkészül a jégcsarnok és elindul a munka. Az erdélyi szakemberek előtt is nyitva áll az ajtó, várjuk a székelyeket is, most is sokan vannak nálunk. A DEAC-cal is megvan a kommunikáció, érkeztek onnan is játékosok, de konkrét megállapodás nincs köztünk, a hétköznapok során nem működünk együtt. Szorosabbra lehetne fűzni a kapcsolatot, remélhetőleg előbb-utóbb itt is lesz előrelépés.

Mayer Péter és Nagy Ádám (fotók: Nagy Gábor Sándor, DVTK)