Tisztában voltam vele, hogy ez a váltás valahol visszalépés lesz

A tamperei vb-n Bartalis Istvánnal holtversenyben a válogatott pontkirályaként záró Sebők Balázs mesélt őszintén a nyári váltás utáni kőkemény DEL-kezdésről, a már-már egészségtelen finnországi nyomásról és arról, hosszabb idő után miért nem lesz ott novemberben a nemzeti csapatban.

Amikor tavasszal a liga- és országváltásról értekeztünk, nagyon optimistán és lelkesen beszéltél az Iserlohnba igazolásodról. A szezonrajt ehhez képest nem is lehetett volna keményebb: 15 forduló után a 14 csapatos DEL utolsó előtti helyén álltok 12 szerzett ponttal, 71 kapott góllal, túl egy edzőcserén…

Ez nyilván újfajta érzés nekem is, pedig nem gondoltam volna, hogy különösebben meglepő, vagy ismeretlen helyzetekbe tudok még kerülni ebben a sportágban ennyi idő után. Az utóbbi években kétségkívül nem ehhez voltam hozzászokva, hiszen a Liigában rendre tűzközelben lévő topcsapatoknál játszhattam, egy bajnoki ezüstérmem és két bronzérmem is van a KalPával és az Ilvesszel. Most meg a sorozatos jó szezonok és sikerélmények után hirtelen egy olyan együttesnél vagyok, ahol a padlóról kell összeszednünk magunkat mindannyiunknak – úgy látszik, 28 évesen ezt is meg kellett tapasztalnom…

Mi a gond? A szezon előtt felvázolt tervek egészen másról szóltak.

Szerintem nem lenne elegáns egymásra mutogatni, mindnyájunknak része van ebben, talán senki sem úgy teljesített eddig, ahogyan képes, beleértve magamat is. Ami biztos, hogy az edzőváltás nagyon jót tett a csapatnak, az extrénerünk (az edzőként DEL-t és ECHL-t is nyerő, előzőleg két és fél szezonon át a Salzburgot is irányító Greg Poss – a szerk.) sajnos nagyon nem találta a közös hangot senkivel, ráadásul a végén már a médiában is nyíltan ránk tolta a felelősséget, ami csak még tovább rombolta a csapatmorált. Talán nem véletlen, hogy alighogy elküldték, rögtön nyertünk is két meccset, a másodikon hét gólt ütve. De még egyszer mondom, ebben a csapatban én sokkal többet érzek, mint ami eddig kijött belőlünk. Amikor leültünk tárgyalni, akkor azért is bólintottam rá a klub ajánlatára, mert egy komoly tervet vázolt fel a vezetőség, hogy milyen változtatásokkal szeretnék felfuttatni ezt az eddig alapvetően alsóházi csapatot. Kimondottan ígéretesnek tűnt a projekt, tetszett az egész a nekem szánt szereppel együtt, úgy éreztem, ez a fajta motiváció találkozik az én elképzeléseimmel és igényeimmel is. A váltás óta mindenesetre sokkal felszabadultabb mindenki, ez remélhetőleg majd hozza magával az eredményeket is.

Nem tudom másképp megkérdezni, még ha ez nagyon hülyén hangzik is innen, Magyarországról: nem érzed visszalépésnek, hogy egy finn élcsapatot egy kiesés ellen küzdő német kiscsapatra cseréltél?

Lehet, hogy ez most furán fog hangzani, de a váltáskor én abszolút tisztában voltam vele, hogy szigorúan szakmai értelemben véve igen, ez egy visszalépés lesz. Maradhattam volna egyébként északon, viszont én magam döntöttem így, és kerestem olyan csapatot, ahol relatíve nyugodt környezetben tudok jégkorongozni, ahol nyugodtan tehetem a dolgomat a legjobb tudásom szerint. Az elmúlt években ugyanis sokszor éreztem úgy, hogy Finnországban már-már egészségtelenül nagy nyomás alatt kellett játszanunk folyamatosan, ez azért mentálisan iszonyúan megterhelő tud lenni, szerettem volna egy kicsit másabb, szabadabb közegben kipróbálni magamat.

Azért tizennégy év Finnország után nagyon más lehet a német légkör.

Megvolt az előnye annak is, hiszen folyékonyan beszéltem a nyelvet, a finnek engem már maguk közül valóként kezeltek, nem úgy, mint egy légióst, ahogy most Németországban. Ugyanakkor, nem megbántva senkit, a németek sokkal szociálisabbak, mint a finnek, és az itteni szurkolói kultúra is jóval közelebb áll a miénkhez. A meccseinket rendre három-négyezer ember előtt játsszuk, remek hangulatban, hangos szurkolás és biztatás közepette – ahogy így tapasztalgattam, szerintem nálunk van a legjobb atmoszféra az egész DEL-ben. Nyilván Finnországban is sokan kijöttek a meccseinkre, de ott inkább volt jellemző, hogy csendben ültek a szurkolók. Szóval tizennégy évnyi finnországi lét után személy szerint jólesik ez a kis környezetváltozás, összességében nagyon jól érezzük magunkat a feleségemmel, sikerült teljesen berendezkednünk, nagyon remélem, hogy innentől a csapat is elindul végre felfelé.

Hosszabb idő után nem szerepel a neved a legfrissebb válogatott keretben, ennek mi a háttere? Több olyan meghatározó játékosról is tudunk, akik állítólag a kurtán-furcsán rövidre zárt szövetségi kapitány-saga miatt maradnak távol a novemberi Sárközy-emléktornától.

Én kértem a stábot, hogy ez a másfél hétnyi szünet nekem most hadd lehessen valóban szünet. Az elmúlt években mindig jöttem a válogatotthoz, amikor csak tudtam, eztán sem lesz másként, nem kell semmi mögöttes dolgot belegondolni. Egyszerűen csak úgy éreztem, annyira sűrű volt itt minden az elmúlt hetekben-hónapokban, és annyi minden történt, hogy most egyszerűen szükségem van arra, hogy erre a kis időre, másfél hét erejéig kikapcsolhassam magam, és egy picit ne a jégkorongra fókuszáljak.