A 17 ezres gigaarénától a tábori retróig

Ha már megvan a jövő évi, csehországi vb menetrendje, részletesen bemutatjuk a gazdag hagyományokkal bíró és méltán népszerű cseh jégkorongot – a sorozat nyitó darabja, a történelmi áttekintés után folytassuk az ismerkedést a játéknak otthont adó épületekkel, a cseh csarnokokkal.

A régi, téglatest alakú hideg csarnokok lassan a múlt ködébe vesznek, a viszonylag stabilan ugyanazokat a csapatokat felvonultató első osztályban új, vagy nagyrészt felújított, modernebb otthonra lelt játékos és szurkoló egyaránt. A térképeken a jégcsarnokokat “zimní stadion” néven keressük, bár az utóbbi húsz évben átadott új, modernebb létesítmények szinte mindegyike a manapság divatosabb aréna nevet kapta. A legújabb ezek közül Třinecben található (Werk Arena). Az Extraliga második legkisebb városában működő hatalmas acélmű nyilván nem kis szerepet játszik abban, hogy a csapat igen sikeres. (Az első osztályú klubok jórészt a nagyvárosokból kerülnek ki, a kivételek mögött általában az ipar áll, legyen az acélmű, bánya, olajfinomító, vagy autógyár.) Az acél tüze köré épül minden motívum a csarnokban, a kabalafigura is ezért lett egy piros-fehér sárkány, a lelátó felett körbefutó kivetítőn a hazai gólok után tüzek gyulladnak fel, nem csodálkozhatunk tehát azon, ha a tábortüzek és kályhák meleg és vidám hangulata önti el a szívünket. Ehhez adjuk még hozzá azt az igazi kisvárosi lelkesedést, amellyel a szurkolók az övéiket szeretik. A csarnokot könnyű volt megtalálni, mindössze a sálas embereket kellett követni. Nemcsak a csarnok miatt, hanem úgy összességében is Třinecet tudnám ajánlani az egyik „kötelező” úti célnak.

fotó: hcocelari.cz

A csarnokok befogadóképessége úgy van kiszámolva, hogy az alapszakaszban mindenki beférjen, de egy elődöntő, vagy döntő esetén a bérletesek külön jutalma az, hogy nekik nem kell aggódni a helyükért.  A jegyeket a biztonság kedvéért általában itthon, az interneten szereztük be, s bár a legtöbb csapat oldalán ki lehetett választani a konkrét széket is, a tapasztalat azt mutatja, a helyismeret hiánya okozhat kisebb problémákat. A legfelső sorok vonzónak tűnhetnek, de hajoltunk ki már félig oszlop mögül, vagy éppen a maradék ülőhelyek azért nem kellettek a helyieknek, mert jól tudják: köréjük építették a közvetítő-állványt. Ezek azonban ritka kivételek voltak, és bármilyen jó a kilátás a legjobb szektorokból, időnként egy-egy harmadot érdemes az általában a kapu mögött elhelyezkedő szurkolótáborral együtt végigizgulni. Ha valaki a palánk mellől szeretné követni az eseményeket, Mladá Boleslavban megteheti: a barátságos csarnokban erre szükség is lehet, mert az Extraliga legkisebb befogadóképességű (4200 fő) téli stadionja még egy kisvárosban is szűknek bizonyulhat.

fotó: Wikipédia

A plexi természetesen megvéd a korongoktól, azonban a gyorsaság és a jégkorong sava-borsát adó ütközések egészen máshogy hatnak, mint fentről. Nem véletlenül emeltem ki a bodicseket, rengeteg történet kering azokról az anyukákról és feleségekről, akik a család tévét néző férfitagjait kérdezgették anno a csehszlovák válogatott mérkőzése közben: „melyik az a Bodicsek, annyit emlegetik?”. Nos, ha esetleg van Bodyček nevű (így írva jön ki ugyanaz a hangzás) cseh jégkorongozó, nem is gondolja, milyen hírnévnek örvend nálunk.

Játék közelről České Budějovicében (a szerző felvétele)

Országjárásunk során tapasztalhattuk, hogy a pályát megkerülő körfolyosók szolgálhatnak futópályaként a játékosoknak (rekortán borítással), alkalmasak a legkisebb szurkolók önfeledt kergetőzésének színteréül, néhol főtérré szélesednek a büfék környékén, de a prágai O2 Aréna például olyan nagy, hogy az egész szünetet kitöltheti, amíg körbejárjuk. Egyébként a Sparta Praha otthona (17 200 néző) Európa második legnagyobb jégkorongcsarnoka, ha azokat a létesítményeket számoljuk, ahol egy klubcsapat a hazai mérkőzéseit rendezi. (A kölni Lanxess Arena az első 18 500-zal). A vidéki szurkolók a lefújás után kivetítőkön tanulmányozhatják, van-e idejük még egy sörre, a monitorokon ugyanis a csarnok mindkét oldalán egy-egy vasútállomásról induló vonatok vannak feltüntetve. Tízezres befogadóképesség feletti a pardubicei és az ostravai (Vítkovice városrész) csarnok is, a nagy nemzetközi tornákat Prága mellett jórészt Ostravában rendezik. Sokkal nagyobb ugyanis a város, mint Dominik Hašek szülővárosa, Pardubice (így a kocsmák is több szurkolót képesek elnyelni), emellett így a keleti, morva rész is otthont adhat a világbajnokságoknak. Így lesz ez jövőre is. Az impozánsan tágas vítkovicei lelátó egyetlen hátránya, hogy telt ház esetén a folyosók meglehetősen szűknek bizonyulnak.

Az O2 Aréna a vendégszektorból (a szerző felvétele)

Természetesen szép számmal találunk régebbi, klasszikusan egyszerű formájú csarnokot is, az ötvenes-hatvanas években nem cifrázták annyira a dizájnt. Mindjárt elsőként említsük meg a legódonabbat, az olomouci téli stadiont. Télen nagyon hideg, idénykezdéskor jó meleg, és még a közvetítésekben is elhangzik olykor a viccesnek szánt Pléh Aréna megnevezés. A hangulat viszont talán itt a legforróbb, a közönség lelkesedése egészen különleges. Ahogy a szurkolói állószektor is, talán a legmeredekebb az egész országban. Viszont esni csak puhára lehet, annyian töltik meg.

fotó: Wikipédia

A legőszintébb retró életérzést Tábor városában, a harmadosztályban találtuk meg. A bejárat után két irányba elágazó tekintélyes méretű lépcsőház már előrevetítette a méreteket, ötezres csarnokról van szó. Ódon, felhajtható faszékek mindenhol, akárcsak a régi idők mozijában. A büfé občerstvéni (frissítők) feliratának egyenként ragasztott betűi is a csehszlovák emlékeket idézik vissza. Az egyszerű formákat is fel lehet dobni különleges formájú jegyárusító házikókkal (Havířov), a legszebb környezetben lévő stadion címére viszont Havličkův Brod pályázhat jó eséllyel, tavacskák melletti kanyargós sétányokon lehet megközelíteni, az épület a völgy végében egy erdőben rejtőzik, így a szünetekben a dohányosok is friss levegőt szívhatnak. Ősszel és tavasszal az alkonyat előtti utolsó heves madárcsicsergés kíséri a szurkolók meccselemzését. Szintén vízparti a Budvar Arena České Budějovice városában, a büféből kinézve elmerengtünk a Vltava (Moldva) folyócska kora esti hangulatán. A „főtér” itt a csarnok előtt terül el, a kolbászsütő bódé magasba szálló füstje már messziről jelzi a hely fontos szerepét.

Tábori retró (a szerző felvétele)

A sör fővárosában, Plzeňben mindenhol látható indiánfej a Škoda Plzeň névhez kiválóan illik, az autógyár logója ugyanis egy tollakkal díszített szárnyas nyílvesszőt ábrázol. A csarnokba lépve is ez a tematika köszön vissza: a hosszúkás, háromszög alakú ablakok mellett a falakat úgy festették meg, hogy egy indián sátrat formázzanak. Kis indiánok sorakoznak fel a játszóház falán, a csapat pedig tüzekkel kísérve, Az utolsó mohikán híres filmzenéjére korcsolyázik jégre.

Ivan Hlinka Csehország eddigi egyetlen olimpiai bajnok jégkorongcsapatának edzője volt, Litvínovban róla nevezték el a csarnokot. Hatezres katlan a huszonkétezres városban. Ha valaki azt gondolná, túl van méretezve, megnyugtatjuk: nem sok üres helyet látunk. Az Extraliga messze legkisebb városa igazolja: a lakosságarányos részvételi arány tekintetében nehéz az itteni lokálpatriotizmust legyőzni.

(A sorozat vendégszerzője cseh hokirajongó olvasónk, Szeidl István, lányával valamennyi cseh Extraliga-csarnokot kipipálta.)