5 új taggal bővült az USA Hall of Fame

Ryan Miller, Steve Cash, Jocelyne Lamoureux-Davidson, Monique Lamoureux-Morando és Jim Johannson lett halhatatlan.

A Hall of Fame-be beválasztott öt személy közül egyértelműen Ryan Miller a legismertebb, aki a Buffalo Sabres, a St. Louis Blues, a Vancouver Canucks és az Anaheim Ducks szneiben összesen 18 idényt húzott le a világ legerősebb bajnokságában. Miller 391-289-87-es mérleggel zárta le a pályafutását, ami mellé 2,64-es kapottgól-átlagot, 91,4%-os a védési hatékonyságot és 44 hibátlan meccset tud felmutatni. A playoffban ugyanez számai az alábbi módon alakultak: 28-27-es mérleg, 2.52-es átlag, 91,3%-os hatékonyság és 3 shutout. Miller 2010-ben megkapta a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát, és ugyanebben az évben megválasztották a 2010-es téli olimpia MVP-jének is. Az amerikai születésű kapusok ranglistáján 391 sikerével az első, 44 shutoutjával második az NHL örökranglistáján.

Jocelyne Lamoureux-Davidson és Monique Lamoureux-Morando azon felül, hogy ikrek, hosszú évekig az amerikai női válogatott alapembereinek számítottak. Mindketten 14 évet húztak le a Team USA kötelékében, hatszoros világbajnoknak mondhatják magukat és mindketten aranyérmesek lettek a 2018-as téli ötkarikás játékokon. Érdekesség, hogy a pjongcsangi olimpián a Kanada elleni döntőben Monique lőtte a hosszabbítást jelentő gólt, míg a rávezetések során Jocelyne értékesítette a mindent eldöntő büntetőt.

Steve Cash, akit a csapattársai a “Money” becenévvel illetnek, ötször vezette világbajnoki győzelemre az USA sledge-hoki csapatát. Cash már 2006-ban, 16 évesen tagja volt az amerikai válogatott paralimpiai csapatának Torinóban, ahol bronzérmet szerzett. Ezt követően zsinórban három olimpiai aranyat gyűjtött, köztük Vancouverben, ahol kapott gól nélkül védte végig a tornát. Ezt a teljesítményét a neves sportcsatorna, az ESPN úgy honorálta, hogy a legjobb fogyatékkal élő sportolónak választotta abban az évben.

A 2018-ban elhunyt Jim Johannsont posztumusz választották be a Hall of Fame-be. A fiatalon, mindössze 53 évesen elhunyt egykori sportvezető maga is aktív játékos volt és ott volt az 1988-as és az 1992-es olimpián is az amerikai válogatott tagjaként. Visszavonulása után 1999-ben került az Egyesült Államok jégkorong-szövetségének szakvezetésbe. Fokozatosan küzdötte fel magát a ranglétrán és halálakor már a hokiműveletek ügyvezető igazgatóhelyettese volt. Regnálása alatt a különböző válogatottak összesen 64 érmet, közte 34 aranyat szereztek a világbajnokságokon és az olimpiákon.