Kezdődik az NHL-rájátszás

Hétfőn éjjel két keleti és két nyugati párharccal kezdetét veszi a világ legerősebb bajnokságának 2021/22-es playoffja. Elemzünk, latolgatjuk az esélyeket és tippelésbe bocsátkozunk.

A sort illik a Tampával, az elmúlt két év bajnokával kezdeni, amely története során először csap össze a Torontóval az egyenes kieséses szakaszban. A Bolts legutóbb erődemonstrációt tartott: Nyikita Kucserov nélkül is simán bejutott a rájátszásba, majd ott az orosszal kiegészülve egymás után másodszor verte végig a mezőnyt és megvédte a címét. Azóta azonban sok minden megváltozott: a Bolts rengeteg vízhordót és kiegészítő embert elvesztett, olyanokat, akik tipikusan elvégzik a piszkos munkát. A vérveszteség hatalmas volt, aminek az lett a következménye, hogy a korábbi dominancia után idén csak az Atlantic harmadik helyét tudták megcsípni. A cserestop előtt éppen ezért érkezett a bottom sixbe Nick Paul, aki úgy szerzett 21 meccsen 14 pontot, hogy előtte az egész szezonban csak 18 egység került a neve mellé. Ő egymagában azonban kevés lehet olyan játékosok pótlására, mint Tyler Johnson, Yanni Gourde, Blake Coleman vagy Barclay Goodrow. A serpenyő másik oldalán viszont ott van az elmúlt két év minden rutinja: a Bolts játékosai egyszerűen mindennel fel vannak vértezve, hiszen ismerik a rájátszás világát, a kiélezett helyzeteket, a nyomás fogalmát. Ez pedig olyan fegyvertény egy közel két évtizede playoff-párharcot nem nyerő csapat ellen, amit nem lehet semmivel sem helyettesíteni.

18 év telt el azóta, hogy a Maple Leafs párharcot tudott nyerni a rájátszásban és a mostani állapotokat figyelembe véve ez a sorozat valószínűleg folytatódni fog. Az ok roppant egyszerű: a Toronto évek óta ugyanabba a hibába esik, ami röviden azt jelenti, hogy egyszerűen nem törődnek a hátsó alakzattal. Hiába van Matthews, Nylander, Marner, Tavares vagy a liga egyik legjobb újonca, Michael Bunting, a szakvezetés még mindig nem tanult abból az alapvető szabályból, hogy a meccseket a csatárok nyerik, a Stanley Kupát viszont a védelmek. Tökéletes példa erre Frederik Andersen esete. A tavaly még a Torontó erősítő kapus idén már a Carolinában védett és ha már ott volt, akkor Antti Raantával karöltve gyorsan be is húzta a William M. Jennings-trófeát, ami azt jelenti, hogy nem a kapus képességeivel volt/van baj, hanem a védelemmel. Ha Sheldon Keefee vezetőedző a védelmet valamennyire ráncba is tudja szedni a liga egyik legerősebb csatársorával szemben, akkor még egy akadályt kell megugrania a csapatával. Ez pedig sokkal súlyosabbnak tűnik mindennél, hiszen az elmúlt közel két évtized kudarcának a nyomásáról és sikertelenségéről szó, ami mentálisan óriási pressziót helyezhet nemcsak a Toronto játékosaira, de a komplett szakvezetésre is.

Tipp: a Tampa Bay továbblép 6 meccsen.

Az elmúlt négy szezonból harmadszor találkozik a Boston és a Carolina. A múlt egyértelműen a Bruinsnak kedvez, miután 2019-ben söpréssel, egy évvel később pedig öt meccsen lépett tovább. Azóta azonban nemcsak tovább fejlődött, hanem rengeteget erősödött is a Carolina, amely az ezüst serleg egyik legnagyobb esélyesének számít. A csatársor bombaerős, így a Canes a hátsó alakzatot erősítette, ahol posztra igazolt. Többek között megszerezte azt a Tony DeAngelót, aki hátvéd létére 51 ponttal holtversenyben a csapat negyedik legjobbja volt, és érkezett még a már említett Andersen is a kapuba, akire kulcsszerep várna a playoffban. A feltételes módra sajnos azért van szükség, mert a dán hálóőr az alapszakasz végén megsérült és egyáltalán nem biztos, hogy ott lehet a vasak között az első mérkőzésen. Raanta bizonyította, hogy beugróként lehet rá építeni, de kérdés, hogy egy egész szériát rá lehet-e bízni. Ebben nagy segítségére lehet az előtte funkcionáló védelem, amely a legkevesebb gólt kapta az alapszakasz során.

A kapusposzt a Bostonnál is óriási kérdőjel lesz. Az elmúlt egy évtizedben Tuukka Rask bármikor elvitt egy-egy szériát a hátán abban az esetben, ha a csatársor gyengélkedett. A Linus Ullmark, Jeremy Swayman páros egyik tagjáról egyelőre ezt nem lehet elmondani. Az alapszakasz alapján a két hálóőr képességeiben felesleges kételkedni, de ezt egyrészt még a playoffban is bizonyítani is kell, másrészt még azt sem lehet tudni, hogy kettejük közül kinek szavaz majd bizalmat Bruce Cassidy mester, márpedig a playoff egyik alapszabálya, hogy a cerberusoknak kell a bizalom. A kapuskérdés mellett a speciális csapatok játéka lesz a széria sarkalatos pontja. A Hurricansé volt a liga legjobb emberhátrányos alakulata. Ezzel szemben a Boston létszámfölényben csak a középmezőnyben végzett és az alapszakasz legvégén volt egy olyan sorozata, amikor zsinórban 39 fórt hagyott kihasználatlanul. Ez annak fényében érdekes, hogy a Patrice Bergeron, Taylor Hall, Brad Marchand, David Pastrnak négyes az egész liga egyik legjobb és legkomplexebb kvartettje.

Tipp: a Carolina továbblép 6 meccsen.

A nyolc párosítás közül időben a leghamarabb a Minnesota?St. Louis jött létre, ahol a Wildnak lenne miért visszavágnia, mert az alapszakaszban mindhárom találkozóját elbukta a Blues ellen. A revansért a legtöbbet a Kevin Fiala, Kirill Kaprizov, Mats Zuccarello trió teheti a legtöbbet, amely messze kiemelkedett a Wild rosteréből. Hozzájuk mindössze két ember nőtt fel és egyik sem olyan, aki a szezon elején a csapathoz tartozott volna. Az egyikük a Chicagóban csak szenvedő Marc-Andre Fleury volt, akinek az érkezése óta 22 meccsből 17-et megnyert a Wild. A másik játékos az AHL-ből január 6-án felhívott Matt Boldy, aki igaz X-faktor lehet. A 21 éves balszélső 47 meccsen 39 pontot szerzett, ami a 0,83 pont/meccses teljesítmény, és ami a legjobb az újoncok között. Csapatszinten döntő fontosságú lesz, hogy a Wild mennyi kiállítást kap. A playoffba bejutó 16 csapat közül az északi gárdának a legrosszabb a védekezése hátrányban, ami nem jó ómen, hiszen a túloldalon a liga második legjobb emberelőnyös csapatrésze funkcionál.

A St. Louis az egész liga egyik legmélyebb csapata, ugyanis 9 játékosa is a van, aki elérte a 20 gólos határt. A kilenc játékos között ráadásul ott van az a Vlagyimir Taraszenko is, aki az elmúlt két szezonban súlyos sérülésekkel bajlódott, fényévekre volt korábbi önmagától, de most, teljesen egészségesen 34 találattal csapata legjobbja lett. A mélység mellett van még két fontos pont, amire a Blues építhet. Az egyik az idén felfedezett Ville Husso, akinek a sorsa erős párhuzamot mutat Jordan Billingtonnal. A finn hálóőr az első három hónapban mindössze hétszer kapott lehetőséget, ebből ötször kezdőként, amiken 3-2-es mutatóval zárt. Az év elején viszont váratlanul megkapta a kezdő szerepét és élt is a lehetőséggel: a szezon hátralévő részében simán kiszorította a 2019-ben hőssé váló kollégáját. Husso január óta 22 győzelem mellett csak 5 vereséget gyűjtött be, miközben Billington január óta 3,45-ös kapottgól-átlaggal és 89%-os védési hatékonysággal dicsekedhet. Nem meglepetés, hogy ezek után Husso lesz a kezdő a párharcban. A másik fontos momentum a “come back” lehet. A Blues 22 alkalommal állt két harmad után vesztésre, ám ezekből a mérkőzésekből nyolcat megnyert és még négy alkalommal pontot szerzett, ami azt jelenti, hogy a Wild bármilyen előnyben is van a harmadik harmadban, egy pillanatra sem szabad lazítania.

Tipp: a St. Louis továbblép 7 meccsen.

Az Edmonton?Los Angeles párharc nagy kérdése, hogy Connor McDavid végre át tud-e lépni a saját árnyékán. Az elmúlt évek legdominánsabb játékosa 7 éves pályafutása során mindössze harmadszor vitte el a csapatát a rájátszásba és csak egyetlen egyszer, 2017 tavaszán jutott vele a második fordulóba. Amíg McDavid az alapszakaszban ipari mennyiségben termelte a pontokat, addig a playoffban 21 meccsen csak 22-ig jutott, ami tőle kevés. McDavid társak nélkül meccseket képes eldönteni az alapszakaszban, de a playoffban kell, hogy felnőjenek mellé a társak. Itt most nem a másik pontgyárosra Leon Draisaitlra kell gondolni, hanem olyanokra, mint Ryan Nugent-Hopkins, Zach Hyman, Jesse Puljujarvi vagy Kailer Yamamoto, akiknek sokkal több szerepet kell vállalniuk és nem arra várniuk, hogy McDavid-Draisaitl kettős majd megold mindent. Az Oilers másik korábbi sarkalatos pontja a kapuskérdés volt. Idén ez megoldódni látszik a korábbi ötszörös bajnoknál azzal, hogy Mike Smith az idény második felében úgy védett, ahogy azt egy kezdőtől elvárható, ráadásként az alapszakasz utolsó 9 mérkőzését kivétel nélkül megnyerte és 95,3%-kal védett.

A Los Angeles 2018 után jutott be ismét a legjobb 16-ba. Az első hét mérkőzésen egy győzelmet szerző Kings a szezon első felében csak szenvedett, de januárban váratlan lendületet vett, ami egészen a rájátszásig repítette a kaliforniai gárdát. A Kings nyolcadszor csap össze az Edmontonnal és a történelem az Oilersnek kedvez, hiszen hétből ötször tovább jutott. Ennek a statisztikának a javításáért a három veterán, Jonathan Quick, Dustin Brown és Anze Kopitar teheti a legtöbbet. A 2012-ben és 2014-ben Stanley Kupát nyerő trió mellől hiányozni fog a velük együtt szintén két bajnokságot nyert Drew Doughty, aki március elején dőlt ki hosszú hónapokra. A Los Angeles szempontjából borzasztóan fontos lesz, hogy mennyire tudják fékezni és a tördelni a játékot. Az Oilersnek nagyon kedvez a pörgős, rohanós úgynevezett “run and gun” stílus, amivel 3,48-as gól/meccs átlagot ért el az alapszakaszban. Ez hat tizeddel jobb, mint a Los Angeles mérlege, így döntő lesz az, hogy a semleges harmadot mennyire tudja majd kontrollálni a Kings defense és bottom six. Ha nem sikerül és jönnek a büntetések, akkor az az Oilersnek kedvezne, mert a harmadikok voltak az emberelőnyök kihasználásában, míg a Kings csak a 22. a hátrányok kivédekezésében. Ha nem lesznek büntetések, de az Edmonton bejut a támadóharmadba, akkor a Kings még bízhat Quickben, aki igazi playoff menőnek számít. A 36 éves hálóőr hiába fiatalabb négy esztendővel Smithnél, a rutin mellette szól, amivel bármikor képes lehet egy-egy meccset ellopni. Ami az offense-t illeti itt külön az Adrian Kempe, Viktor Arvidsson duóra lesz érdemes figyelni. Kempe élete formájában van: a karrierje során a legjobb idényében is csak 16 gólra volt képes eddig, most viszont 35-ször talált be. A 29 éves svéd csatár a tavalyi holtszezonban került a Nashville-ből a Los Angelesbe. A Predatorsszal az elmúlt hét évben mindig ott volt a rájátszásban, ami óriási plusz jelent egy olyan csapatnak, ahol a felsorolt veteránokon kívül gyakorlatilag senki másnak nincs playoff tapasztalata.

Tipp: az Edmonton továbblép 6 meccsen.