Az Ó, Riviéra korszaka véget érhet, ha így van, valami újat kell építeni
Kiemelkedően sikeres nemzeti együttesre van szükség a közvélemény formálásához.
A Magyar Jégkorong Szövetség idén tavasszal fogadta el új hosszú távú ? 2032-ig tartó ? stratégiáját, amely négy pillérre épül. A fenntarthatóság kérdéskörét Sipos Levente főtitkár elemezte, az utánpótlásról Dabasi Balázs írt Don MacAdam fejlesztési igazgató közreműködésével, Fodor Ádám, a stratégiaalkotás projektmenedzsereként az eredményesség kérdéskörét tekintette át, most végezetül ugyanő mint kommunikációs szakember a népszerűséggel kapcsolatos teendőket veszi sorra.
???
Az MJSZ hosszú távú jégkorong-stratégiájával kapcsolatos cikksorozatunk utolsó epizódjához érkeztünk, amely a sportág népszerűségét, társadalmi beágyazottságát, státuszát és jövőbeni feladatait hivatott bemutatni. Jó néhányszor megismételtük a korábbiak során, hogy a fenntarthatóság gazdasági kérdés, melynek sikere a számviteli stabilitásban érhető tetten, és nagymértékben azon múlik, hogy a nulladik és negyedik pillérnek is tekinthető népszerűség milyen alapot szolgáltat ehhez. Erre a fenntarthatóságra épül az utánpótlás, és ha a folyamatai sikeressé váltak, akkor stabil alapokon nyugodhat a sportszakmai eredményesség. Ahol talán legfontosabb cél a hazai profiliga színvonalának fejlődése, vagyis az, hogy minél több izgalmas meccs legyen, ahol minden csapat 4 sornyi játékosának kell 120%-ot nyújtania. Ez a közeg lesz az összes szereplő fejlődésének legfőbb letéteményese, ez szolgál alapul ahhoz, hogy a játékosok egyénileg fejlődjenek, aminek a következő lépcsője lehet, hogy a világ legjobb bajnokságaiban a tudásukhoz mért legmagasabb szinten játsszanak. A nemzetközi mércével is sikeres játékosok tudják egy sikeres válogatott gerincét alkotni. A válogatottak esetében a nemzetközi szinten elért minél több győzelem a cél, a jó szereplés a legjobbak között.
Ha elértük a megfogalmazott eredményességi célokat, azokra alapozva tudunk intenzív marketing- és kommunikációs munkával továbblépni, és az eredményeket népszerűséggé transzformálni, ami már mérhető fejlődést tud indukálni. A 4 pillér egymásra hatása végső soron abban ölt testet, hogy hány embert érdekel a jégkorong a folyamatok végén. Az amatőr sportolók száma és a rajongói bázis mérete a legfőbb mérőszámok, és ez a piaci fenntarthatóság alapja is, ennek köszönhetően ad támogatást a szponzor. Tőle függ a jegybevétel, az amatőrök pedig tagdíjat fizetnek vagy pályát bérelnek. De többnyire a sportág vagy a klubok körüli közösség mérete határozza meg azt is, hogy a politikai vezetés miként viszonyul a sportághoz és egy adott egyesülethez. Végső soron tehát a csapat népszerűsége és követői bázisa az alfa és az omega, ennek mérete mutatja meg a fenntarthatósági potenciált. A stratégiai munka során 3+1 területen azonosítottuk a népszerűséget, amelyek egymástól részben függetlenek, ezért külön-külön akcióterveket is igényelnek, ugyanakkor a gyakorlatban már komoly átfedés mutatkozik köztük. Ez a 3+1 terület:
? a tömegsportbázis
? a liga és profi klubok
? a válogatott népszerűsége
? és plusz egy pontként a sportágról alkotott kép a közvéleményben.
Az első kettőben óriási a szerepe a tagszervezeteknek, míg a válogatottal és a közvéleménnyel kapcsolatban az MJSZ szerepe kiemelkedő. Minél nagyobb szerepet vállalnak a tagszervezetek, annál több energia marad központi szinten, hogy arra összpontosítsunk, amire nekünk ? mint szövetségnek ? a legnagyobb ráhatásunk van.
fotó: Mudra László/MJSZ
Helyzetelemzés
Összesen két ország van a világon, ahol a jégkorong a legnépszerűbb sportág, a 38 milliós Kanada és az 5,5 milliós Finnország. Van néhány további ? például Oroszország, Svédország, Csehország vagy Szlovákia ?, ahol szintén kiemelkedően népszerű, de ezeken túl másutt többnyire nem fér fel a dobogóra. A fejlett nyugati államokban kritikusan öregszik a klasszikus sport rajongói bázisa, ami a fiatalokat egyre kevésbé érdekli, ez igaz a futballra, a kosárlabdára és a jégkorongra is. Éppen ezért a csapatsportok igyekeznek globálisan terjeszkedni. Kiemelkedő példa a labdarúgás, Japán és Dél-Korea nem a legnagyobb futballhatalmak, de komoly piacot jelentenek a lakosságuk száma okán, így 2002-ben foci vb-t is rendezhettek. A világbajnokság 2022-ben Katarban lesz, amely szintén nem futballnemzet, de a Közel-Kelet komoly potenciális piac, és az olajnagyhatalmak gazdasági és politikai ereje sem elhanyagolandó. Jó példa az idei labdarúgó Európa-bajnokság is: 11 ország osztozott a rendezésen, így ennyi helyen volt futball-láz, mi, magyarok is saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a világ egyik legnagyobb sporteseményének tömegmegmozgató erejét. Más sportágakban is erős ez a tendencia, a kézilabda vb-nek Egyiptom és Katar is volt házigazdája, a kosárlabda Eb-t 2015 óta 4 ország közösen rendezi.
Más a helyzet a jégkorongban. Helsinki 2022 májusában 25 év alatt már az ötödik A csoportos hoki-vb-jét szervezheti. Látható, hogy a topdivízió világbajnokságának megrendezése kevesek privilégiuma, a rendszeres házigazda csehek, oroszok, svédek mellett csak ritkábban tudnak vb-t rendezni az erősorrendben következő, egyúttal komolyabb lobbierővel rendelkező országok. Így viszont csak egy körülhatárolható szűk kör élvezi a sportág csúcseseményének kiváltságos hatásait. A szűk körön kívüliek szempontjából ez a gyakorlat nem előnyös, különös tekintettel arra, hogy a konkurens sportágak esetében jól megfigyelhető tendencia a vb-k és Eb-k csapatszámának bővülése. Az expanzió azt eredményezi, hogy a korábbiaknál nagyobb piacot érnek el ezek a sportágak, több ember látja a világ legjobbjait élőben, és kezd kötődést érezni.
| Esemény | Korábbi létszám | Új létszám | Módosítás éve |
| Férfi kézilabda vb | 24 | 32 | 2021 |
| Férfi kézilabda Eb | 16 | 24 | 2020 |
| Kosárlabda vb | 24 | 32 | 2019 |
| EuroBasket | 16 | 24 | 2011 |
| Labdarúgó vb | 32 | 48 | 2026 |
| Labdarúgó Eb* | 16 | 24 | 2016 |
| Röplabda vb | 16 | 24 | 1998 |
| Röplabda Eb | 16 | 24 | 2019 |
*a 32-es létszámra bővítés is napirenden van
Ezekkel szemben jégkorongban 1998 óta 16 csapatos a legrangosabb világbajnokság. Szintén általános tendencia, hogy a tét nélküli barátságos meccsek és tornák kevésbé érdeklik az embereket. Más sportágakban váltakoznak az Európa- és világbajnokságok és azok selejtezői, futballban még létrehozták a Nemzetek Ligáját is, így gyakorlatilag kiment a divatból a barátságos/felkészülési meccsek fogalma.
Érdekes lenne eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha a jégkorong-világbajnokság létszámát felemelnénk a foci Eb mintájára 24 országra. Átalakulhatna a rendezés, sokkal több A csoportos ország lenne, a kosárlabda mintájára itt is reális lehetne 3-4 kisebb ország közös rendezése. Nagy lakosságszámú országok lennének állandó vb-szereplők, új piacokat és megnövekedett érdeklődést nyitva a sportágnak. A magyar hokinak is más lenne, ha Budapesten nézhetnénk meg élőben Connor McDavidet vagy Alekszandr Ovecskint a magyar válogatott ellen. A labdarúgás vagy a kézilabda analógiája adott: Cristiano Ronaldo vagy Nikola Karabatic többször járt már hazákban, de jégkorongban elképzelhetetlen, hogy a sportág ikonjait élőben láthassa bármelyik fejlődőben lévő ország közönsége.
A magyar jégkorongnak is terjeszkednie kell, ezen a téren súlyos elmaradások vannak itthon. Az amatőr klubok OB II-től OB IV-ig jelentős részben ott működnek, ahol van profi hoki is. Ehhez képest jelenleg 14 megyében egyáltalán nincs profi jégkorong. Kézilabdában, kosárlabdában a férfi és női profi klubok 14-15%-a budapesti, jégkorongban 13-ból 7 ez az arány. Nem csoda, hogy a sportágunk nem örvend átfogó országos népszerűségnek itthon. A magyarországi Erste Liga-csapatok átlagos nézőszáma a vízilabdát és a röplabdát veri ugyan, de hogy ezt kontextusba helyezzük: a nézőszám a félamatőr belga?holland és az ukrán bajnoksággal van egy szinten. Közösségimédia-követők tekintetében ugyanakkor nem állnak rosszul a jégkorongklubok hazai összevetésben. Az Erste Liga-csapatok átlagos Facebook-követői számát csak a foci NB I és NB II, valamint a férfi és női kézilabda-bajnokságok előzik meg. A Hydro Fehérvár AV19 igazán kiemelkedő, top 15-ben van a magyar sportklubok között. Különösen örömteli ez, ha azt nézzük, hogy a közösségi média területén van még bőven tartaléka a sportágnak. Meg kell jegyezzük azonban, hogy az elmúlt évben ? vagy akár a jelen szezonban is ? jelentős előrelépés történt a klubok megjelenéseiben és saját anyagaiban is. Egyre gyakoribbak a szórakoztató rövid videók, bejátszások, színes hírek és kifejezetten közönségcsalogató anyagok. Ezek hatása csak lassan érvényesül, de bízunk benne, hogy a kitartó munka és a folyamatos fejlődés látható eredményeket hoz.
A sportág fenntarthatóságának és jövőjének az lesz a kulcsa, hogy hogyan fogjuk meg a fiatalokat a sportág számára. A 25 év alattiak aránya kritikusan alacsony a regisztrált szurkolók és a stratégiai kérdőívet kitöltők között is, ez azonban nem egészen valós mérőszám. Eggyel pontosabb adatot kapunk, ha azt nézzük, hogy Magyarországon hogyan oszlanak meg egyes korcsoportok között a Facebook- és Instagram-követők. Látnunk kell, hogy nálunk is borzasztóan eltolódtak a számok az idősebbek irányába, követőink 26%-a 25 év alatti, miközben a hazai Instagram-felhasználók 43%-a kerül ki ebből a korosztályból. A szurkolóink életkora több felmérés szerint 42-45 év körül van átlagosan, az NHL-ben ez a szám 49, miközben az optimális átlag 35 körül lenne. Persze ez még mindig jobb, mint a NASCAR vagy a PGA golfsorozat követői, akik átlagéletkora 65 év körül van. Ez, elnézve az amerikai demográfiai adatokat azt jelenti, hogy egy évtizeden belül ha nem is fog kihalni, de mindenképpen drasztikusan lecsökken az adott sportágak követői bázisa. Ez természetesen megkérdőjelezi a tv-közvetítések és a szponzori szerződések értelmét, az életvitelszerű sportolói lét finanszírozási forrását. Minden klasszikus sportág jövőjét belengi ez a rémkép kisebb vagy nagyobb mértékben. Az biztos, hogy tovább halogatni nem lehet a kérdések feltevését és megoldását, aki hosszú távon fenn akar maradni, annak nagyon gyorsan és hatékonyan kell cselekednie a népszerűség növelése terén.
fotó: bern.ch
Tömegsportbázis
Az elmúlt 10 év egyik általános társadalmi tendenciája hazánkban ? amihez hozzájárult a koronavírus-járvány is ?, hogy divatos lett sportolni. Gombaszerűen nőnek ki a semmiből a futóversenyek és konditermek, kerékpárt vásárolni jóformán csak várakozási idővel lehet, de ugyanez igaz a túracipőkre és más speciális eszközökre is. A jégkorongnak is lépést kell tartania ezzel a tömegesedési trenddel, különben ledolgozhatatlan hátrányba kerül más sportokhoz képest. Nehéz a dolgunk, mert nálunk nem elég egy cipőt venni (mint a futás esetében), hanem rengeteg egyedi felszerelésre van szükség. Ráadásul futni bárhol lehet, ehhez képest a hokihoz minimum kell egy jégfelület, plusz jó néhány játékos, és akkor a járulékos költségekről még nem is beszéltünk. Bár a jégkorong soha nem lesz a futás alternatívája, azonban dolgozni kell a korlátok lebontásán. Meg kell teremtenünk annak az esélyét, hogy aki akár tizenévesen, akár negyven fölötti családapaként úgy dönt, ki akarja próbálni a jégkorongsportot, az rövid utánajárással, néhány kattintással, kis befektetéssel meg is tudja ezt tenni. Az biztos, hogy jobban ki kell nyitni a sportág kapuját: lehetőség szerint mindenkinek kell esélyt adni, hogy a jégkorongban örömét lelje azon a szinten, ami számára megfelelő. Legyen az profi karrierre esélyt adó utánpótlásképzés, vasárnap reggeli kispályás játék vagy jégen kívüli más alternatíva.
A klímaváltozás, a növekvő energiaárak valószínűleg fel fogják gyorsítani az egyes sportolói szintek közötti erősebb szegmentációt. Az biztos, hogy a jövőben a tömegsport bázis elengedhetetlen lesz a műjégpályák fenntartásához. Ennek érdekében a korcsolyázás és a hobbijégkorong irányába kell terelnünk minél több embert. A 3×3 jégkorong ennek elősegítésében forradalmi újítás, amely utánpótlásban és felnőttszinten egyaránt elindult. Évente közel 50%-kal növekszik a csapatok és a játékosok száma mindegyik korosztályban. Remélhetőleg a járvány miatt elmaradt Red Bull Open Ice-t is meg tudjuk rendezni hamarosan újra, amely a korosztályos döntők mellett a szakág egyik csúcseseménye lehet. Nyitnunk kell a nyári sportági alternatívák irányába is, amilyen az inline hoki, vagy a floorball és street hockey. Egyrészt ezek könnyebben elérhető, tömegsportra alkalmasabb sportági változatok, másrészt azon egyesületek esetében, ahol csak télen és csak 3-4 hónapig üzemel a jégpálya, elengedhetetlen, hogy legyen alternatíva a 8-9 hónapos jég nélküli időszakra. Ez a jégpályák és egyesületek fenntartása céljából is létszükséglet.
Az inline hokit néhány éve az IIHF kitette a versenyrendszeréből, ez egyrészt sok szempontból racionális gazdasági döntés volt (legalábbis a tradicionális, erős hokinemzetek szempontjából), hiszen bevétel helyett csak kiadást generált. Másrészt történelmi hiba, mivel ez lehetett volna az a könnyű tömegsport-alternatíva, amit más sportágak több évtizede felismertek, elég a futsalra, a strandröpire, a strandkézilabdára a 3×3-as kosárlabdára gondolni. Az NHL hasonló megfontolásból kezdte felépíteni ball hockey programját. Hazánkban az inline hokinak jelentős hagyománya van, de széles körű elfogadtatása koncepcióváltást igényel. A célunk az, hogy megtaláljuk azokat a potenciális csapatokat, ahol (akár a jégpálya-adottságokból fakadóan) az év jelentős részében tudnak inline felületen játszani. Az inline-t játszó gyerekek motivációja az kell legyen, hogy évek múlva válogatottak lehetnek,és akár külföldön is képviselhetik a hazájukat, ha lesz sportági világesemény. Remélhetőleg már 2022 tavaszán kiírjuk az első magyar inline bajnokságot utánpótlás- és felnőttszinten egyaránt.
A ball hockey program koncepciója keresi a helyét, de a sportág bevezetése kapcsán elengedhetetlen lesz kampányokat indítani. Közös elem az inline-ban és a ball hockey-ban, hogy mindkét sportág nemzetközi szövetségéhez csatlakozott a közelmúltban az MJSZ. A sportágak hazai fejlesztési koncepciója kidolgozása alatt áll. Az ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a ball hockey, az inline és a 3×3 az uralkodó álláspont szerint a profi karriert támogató sportszakmai célok megvalósítására nem alkalmas, ezért is nem a sportszakmai, hanem a népszerűségi pillér szemüvegén keresztül tekintünk rájuk. Ezért egy stratégiai cél van a szakágakban: a jövőbeni forrásokat úgy kell felhasználni, hogy minél több embert érjünk el a szakágakkal, és ők minél többen műveljék ezeket az alternatívákat.
fotó: Mudra László/MJSZ
Profi klubok népszerűsége
A sportág zászlóshajója a magyar válogatott, de önmagában keveset ér, ha nincs mögötte egy erős hajónaszád, ami a profi első osztályú bajnokság és annak klubjai. Nagyon látványos volt a közelmúltbeli fejlődés a klubok és a játékosok számában ? és a mennyiség mellé megérkezni látszik a minőség is. Évek óta figyeljük a magyar bázisú bajnokság izgalomfaktorát, és örömmel látjuk, hogy folyamatosan nő azoknak a mérkőzéseknek a száma, ahol 2 gól vagy még kisebb a különbség a végeredményben, de egyre szorosabbak a rájátszásbeli párharcok is. A jó termék adottságai egyre inkább fennállnak. Ezért is vált szükségessé egy ligalicenc kialakítása, amelynek elfogadása rövidesen várható. Erről a témáról a döntést követően fogunk részletesen írni.
Globálisan látható, hogy a jégkorong speciális körülményeiből fakadóan nem a széles tömegek sportja, ugyanakkor a támogatói kör mindenhol fanatikusan rajong érte. Ha megnézzük a svájci, osztrák, német vagy cseh ligák nézőszámait, mindenütt kiemelkedő a csarnokok kihasználtsága. Abban nekünk is komoly teendőink vannak, hogy hogyan tegyük népszerűbbé a liga mérkőzéseit. Növelni kell a közösségi média követői bázisát, a helyszíni és a televíziós nézettséget. A legfőbb termékünk a helyszíni meccsélmény, mindnyájan tudjuk, akik szeretjük ezt a sportot, hogy full HD és 4K ide vagy oda, élőben teljesen más egy jégkorongmérkőzés. Minél több embert kell tehát kivinni a jégcsarnokokba, és ott olyan élményt nyújtani nekik, aminek hatására vissza fognak vágyni. A nulladik típusú élményeket igyekszünk megteremteni azáltal, hogy a Gyerehokizni program keretében ajándékjegyeket osztunk a toborzóprogramokon, és a soron következő Erste Liga Matiné-programra igyekszünk kicsábítani az embereket. Ugyanezt a cél szolgálhatja a szurkolói mentorprogram is, amely várhatóan még ebben a szezonban elindul. MJSZ-szinten igyekszünk olyan központi egységes tematikákat kialakítani, amelyekhez tagszervezeteink csatlakozhatnak, és az egységes központi elemek felhasználásával lokálisan elérhetik a potenciális célközönségüket. Szerencsénkre a névadó Erste Bank is jóval többet ad pénzbeli támogatásnál, a saját marketing-kommunikációs területük is dolgozik azon, hogy hogyan lehetne még népszerűbbé tenni a ligát.
A stratégiát megelőzően már megszületett az Erste Liga Matiné, a szurkolói mentorprogram koncepciója, és több olyan támogatási szerződést kötött az MJSZ a klubokkal, amelyek összhangban állnak a stratégiával. A koronavírus-járvány enyhülésével ezen programok remélhetőleg a gyakorlatban is tudnak hasznosulni. A fenti ötletekkel és a stratégiát megelőző tervekkel szerencsére teljes összhangban adott választ több mint 1000 fő a szurkolói
kérdőívünkre.
Életkortól és nemtől függetlenül 95% fölötti egyetértés volt a kérdőívet kitöltők között abban, hogy kevesen járnak mérkőzésre és ez zavarja a kilátogatókat is, ugyanakkor a mérkőzések színvonalát jónak ítélték meg. A továbbiakban 3 témakörre bontva mutatjuk be a népszerűség érdekében szükséges változásokat, és az azok megvalósításához folyamatban lévő programokat, valamint a jövőben terveket.
Mérkőzésszervezés és helyszíni körülmények
A középszakaszt a szurkolóink többsége nem szerette, az idei szezontól ilyen nem is lesz, viszont izgalmasnak ígérkező kvalifikációs kört játszanak az érintett csapatok. Azzal, hogy megszűnt a középszakasz, az alapszakasz mérkőzései is jobban eloszlanak, kevesebb mérkőzésre oszlik el ugyanaz a figyelem, ráadásul egy új típusú Magyar Kupa-lebonyolítás is lehetővé vált. Azzal az adottsággal, hogy ? különösen a 3 székelyföldi csapat esetében ? óriási távolságokat kell áthidalni, sajnos az ideálisnak tekinthető ?hazai-vendég-hazai? mérkőzésbeosztás csak óriási többletköltséggel és rengeteg buszozással lenne megvalósítható. Az a családosak kifejezett kérése volt, hogy számukra könnyebben elérhető időpontokban legyenek a mérkőzések. Az Erste Liga Matiné ötlete jóval megelőzte a koronavírus-járványt és a stratégia elfogadását, szerencsére az első visszajelzések szerint népszerű lesz a
rendezvénysorozat a szurkolók között. A csarnokok infrastruktúrája sok esetben független a kluboktól, azonban zömmel a hölgyek részéről egyértelmű volt a visszajelzés, hogy a mosdók minőségén, felszereltségén kellene fejleszteni. Ugyancsak egyértelmű elvárás egyes létesítmények kapcsán a büfé értékajánlatának, minőségének fejlesztése, vagy a parkolás jobb biztosítása. Ezen kérdések mindegyike olyan, ahol az érintett szurkolói kör, a klub és a létesítmény/büfé közötti megoldáskeresés szükséges annak érdekében, hogy mindenki otthonosabban érezze magát a mérkőzéseken.
Kommunikáció
A követői bázis korosztályi összetétele a legfontosabb adat a marketinges számára. Minden generációnak teljesen eltérőek a fogyasztói szokásai, más érdekli őket, máshogy szórakoznak, máshonnan szerzik az információkat. Minden generáció mást igényel, egy ?alfás? soha nem fog 5000 karakteres interjúkat olvasni, és nem azért megy megnézni a meccset, mert gyönyörű korongkihozatalokat lát, míg az X generációs nem a TikTok-videók miatt kötődik a csapathoz. Mindegyik korosztállyal külön kell foglalkozni a kommunikációban és a marketingben. Ezt fel kell ismerni, dolgozni kell rajta, költeni kell rá. Különösen azért, mert a sportolói bázisunk kiemelkedő hányada az U16 korosztály alatti Z és alfa generáció! Miért reméljük, hogy ezek a fiatalok a sportág mellett maradnak, ha nem úgy kommunikálunk velük a saját sportágukról, hogy az érdekes lenne számukra?
Óriási szerencsénk, hogy a sportágban van egy kiemelkedő liga. Az NHL a világ 5. legerősebb sportligája, egyszerűen világszínvonalú az, amit csinálnak. Évente dollártízmilliókat ölnek bele, hogy kitalálják, hogyan lehet a modern tendenciák közepette eladni a sportágat. Komoly előnye lehetne a hazai jégkorongnak ? például a rivális vízilabda, röplabda vagy kézilabda sportágakhoz képest ?, hogy van egy világszinten ismert, gazdaságilag is kimagasló teljesítményt nyújtó liga. Az általuk kifejlesztett megoldásokat el lehet tanulni és célszerű adoptálni a helyi viszonyok közé. De nem kell feltétlenül a tengerentúlra utazni, hiszen a német vagy svájci liga klubjai is kimagasló munkát folytatnak, nyilvánvalóan sok mindenben ők is az NHL-t használták mintaként a saját körülményeik közepette. Az biztos, hogy nyitott szemmel kell járnunk, és tanulnunk kell a tőlünk nagyobb nemzetek klubjaitól, főleg online kommunikációban könnyű a dolgunk a mintákat tekintve, talán ez az a terület, ahol relatíve gyorsan tudunk fejlődni. Ez a jövő és a sikerünk egyik kimondott kulcsa is, hiszen a fiatalokat (a potenciális közönséget) itt tudjuk elérni. A jégkorong sebességéből és dinamikájából fakadóan rengeteg olyan dolog történik a mérkőzéseken, amelyek révén a 21. századi online kommunikáció könnyen és gyorsan tudja a sportág elérését és ismertségét növelni. Saját példánk is van, Csollák Márkó plexitörő gólöröme tavaly bejárta a világsajtót, nagyobb hírverést generált a magyar jégkorongnak, mint bármilyen eredmény az utóbbi időben. Az online kommunikáció lehet az egyik kitörési pontja a sportágnak, nemcsak a hazai csapatsportok között, hanem globálisan is.
Néhány évvel ezelőtt a profi klubjaink többségének kommunikációs embere sem volt, ma már mindenhol van erre dedikált kolléga. Az elmúlt 2 évben minden magyar klubnak lehetősége volt a Szerencsejáték Zrt. és az MJSZ jóvoltából profi fényképezőgépet, kamerát és ahhoz tartozó eszközöket vásárolnia. A ligatévé remélhetőleg tovább tud fejlődni, és még több minőségi online tartalom gyártását teszi lehetővé. A klubok többségének megújult az arculata, grafikailag egységes online kommunikáció zajlik. Ezen tovább kell erősíteni, mert a szurkolók egyértelmű visszajelzése, hogy kevés a mérkőzésekről elérhető információ. Itt azt is szem előtt kell tartani, hogy generációnként eltérő a kommunikációval szembeni elvárás, megint csak figyelemmel kell lenni mindegyik korcsoportra.
Liga- és klubszinten is többet kell költenünk a láthatóságra és a média kiszolgálására, ez a potenciális új nézők elérése és a szponzorok érdekében is szükséges. Hozzuk ki a lehető legtöbbet a körülményekből, de a minőségi előrelépéshez hirdetésekre és vásárolt megjelenésekre is szükség lesz. Ne gondoljuk, hogy más sportágak nem élnek ezzel az eszközzel, nekünk is kell hozzá forrást találnunk. Erősíteni kell a kampányszerű közös aktivitásokat, akárcsak a PR és CSR típusú tartalmakat.
Mérkőzésélmény
Az eltérő generációs igények közti különbség a mérkőzésélmény témaköre kapcsán jelent meg leginkább a szurkolói kérdőívek eredményeiben. A meglévő szurkolók leginkább a harmadszünetek-beli szórakoztató programokat hiányolták, és a minőségi merchandise-t. Ugyanez a legfőbb hiányérzete a 25 és 34 év közötti korosztálynak. Markáns véleménye volt a családos szülőknek és a 14 év alattiaknak. Több szórakoztató programra, személyes kapcsolatra vágynak a játékosokkal, és 95% fölötti egyetértés volt abban, hogy jó lenne, ha lenne Csúszka mintájára kabalafigura minden meccsen. Mindenféle játék és az egyedi ajándékok, nyeremények szintén a kívánságok között szerepelnek. A kérések egy részét az Erste Liga Matiné programja tudja kezelni, ha nem is állandó, de eseti jelleggel mindenképpen. Az MJSZ külön támogatást biztosított minden magyar férfi első osztályú klub számára, hogy Csúszka mintájára saját mascotot gyártsanak. Remélhetőleg hamarosan mi leszünk az első magyar sportág, ahol igényes kabalafigurákkal lehet találkozni minden pályán. Ez óriási erő lenne a 14 év alattiak, a jövő közönsége magunkhoz csábításában, olyan erő, amit más sportág még nem ismert fel itthon, mi pedig könnyedén tudunk úttörők lenni.
Ezenkívül támogatást biztosított az MJSZ ?repohár? gyártására, és a szurkolók kényelme érdekében hamarosan szivacspárnák is elérhetőek lesznek. Az idén elkezdtük bevezetni az egységes mérkőzésnyitó ceremóniát, reméljük, a kereteket minél több klub fogja egyre ötletesebben és érdekesebben kitölteni a közeljövőben és akár tovább is tudjuk azt fejleszteni közösen.
fotó: MJSZ
Válogatott népszerűsége
A sportág zászlóshajója a válogatott, akkor is, ha évente csak 15-20 mérkőzést játszik, szemben az Erste Liga 250-300 körüli meccs-számával. Vele tud azonosulni a széles közvélemény, ezért szinte kizárólag a nemzeti együttes vb-szereplése határozza meg a sportág országos megítélését. A válogatott népszerűsége a legnehezebb dió, ez a legfontosabb terület, de egyben ez az, amire a legkisebb ráhatásunk van. Ahogy az eredményesség pillérben kifejtettük, a legfőbb elvárás a válogatottal szemben a lehető legmagasabb szintű játék és a győzelem. Sajnos az adott szezon mérkőzéseinek jobb esetben is csak a fele látható a televízióban, ráadásul mindösszesen 5 vb-meccs és az esetleges olimpiai selejtezők bírnak téttel. Nem kell nagyon hasonlítgatni, de szinte minden másik magyar csapatsport jobb adottságokkal rendelkezik a válogatott szempontjából. Ezért lenne fontos a sportág világszintű lebonyolításának átalakítása ? amire sajnos nincs érdemi hatásunk. Az embereket a tétmérkőzések érdeklik, ezért ha nem mi rendezünk vb-t, akkor a hazai rendezésű felkészülési mérkőzésekre minőségi ellenfeleket kell hoznunk a közönség és a szponzorok kiszolgálása érdekében. Amíg a futball vagy a kézilabda szerelmesei az elmúlt években a világ legjobbjait láthatták itthon tétmeccseken szoros mérkőzéseket játszani a magyar válogatottal/csapatokkal, addig nekünk felkészülési találkozókon is csak a sokadrangú összeállításban érkező kanadai vagy svéd válogatott jutott, de utoljára ilyen is 2017-ben és 2019-ben volt csak. Ha válogatott szinten nem megy, akkor NHL-, KHL- vagy más kiemelkedő klubcsapatokat kell idehoznunk. Az biztos, hogy amíg a sportág világszintű perifériáján vagyunk, addig nem lesz átütő a népszerűsége a sportunknak.
Azzal a ténnyel is szembe kell néznünk, hogy a szapporói válogatottal együtt részben az őket támogató tábor magja is “kiöregedett”. Ahogy sportszakmai értelemben távolabb kerültünk a sportág kiemelkedő nemzeteitől, ez sajnos a szurkolók terén is érezteti hatását. El kell kezdenünk nyitni a fiatalok felé, és az elkötelezett drukkerek igényeit is fel kell mérnünk, hogy szintet tudjon lépni a kiszolgálásuk. Az Ó, Riviéra! időszaka mintha lecsengőben lenne, ha így van, akkor újat kell építeni. Ehhez vannak ötletek, az azonban biztos, hogy a projektek sikerességéhez közönségcsalogató események mellett sportszakmai értelemben vett előrelépésre és látványos eredményekre is szükség van.
Általános közvélekedés
Több konkrét eszközünk van a közvélemény formálására, bár itt is hozzá kell tenni, hogy a kiemelkedően sikeres és eredményes válogatottnál jobb erő ehhez nincs. Ennek hiányában viszont szükségünk van egyéb lépésekre. Egyszerűen látni kell, hogy ha eltekintünk a lokális erősségektől, akkor általánosságban Magyarországon a jégkorong ismerete egyenlő a felnőtt válogatottal, melynek népszerűsége jó ideje stagnál. Ezen túlmenően az emberek többsége tudja, hogy van NHL, amihez semmilyen kötődése nincs, esetleg van fogalma a világbajnokságról, vagy 4 évente a téli olimpiáról. Amilyen áldás az NHL sok szempontból, olyan átok, hogy a széles közvélemény hozzá méri a külföldi eredményeket. Remélhetőleg előbb-utóbb be tud mutatkozni egy magyar játékos a ligában, az nagyon sok szempontból eddig még bezárt kapukat tudna megnyitni. Dolgoznunk kell a játékosok felépítésén, és a játékosoknak is dolgozniuk kell önmagukon, mert ma nincs a sportági szubkultúrán kívül széles körben ismert jégkorongozónk. A mai fiataloknak arcok és ikonok kellenek, jobban, mint korábban bármikor, nélkülük eladhatatlan egy sportág.
A másik központi kérdés a jégkorong ismertségével kapcsolatos területi korlátok lebontása. Ebben az Erste Liga Matiné tudhat segíteni, főleg a nem ligahelyszínek bevonásával, de remélhetőleg a Gyerehokizni program átalakítása, a 3×3 jégkorong, az inline és a ball hockey is kifejti tömegmozgósító erejét, illetve jó néhány még tervezési fázisban lévő program. A cél egyértelmű, ahol lehet, adjuk el a sportágat a profi hokival, ahol ez nem lehetséges, ott a tömegsportra helyezzük a hangsúlyt. Sikerrecept nincs, fel kell gyűrni az ingujjat, és ki kell találni és meg kell valósítani a legjobb és leghatékonyabb egyedi megoldásokat.
Míg a nézőtéri sportélmény iránti érdeklődés csökken, addig az e-sport iránti érdeklődés robbanásszerűen nő világszinten. Különösen igaz ez a 25 év alattiakra, a jövő közönségére. Komoly feladat az e-sporttal való kapcsolat megtalálása, és ezen keresztül a sportág felé való elköteleződés erősítése. Érezhető tendencia, hogy az e-sport-közösség többnyire köszöni, de jól elvan a klasszikus sport nélkül. Inkább a klasszikus sport szeretne az e-sportba kapaszkodni. Saját helyzetünk kapcsán az mindenképpen reményre ad okot, hogy a világ egyik vezető játékfejlesztője, az EA Sports jégkorongos játékot is fejleszt a futball és kosárlabda mellett, ez is nagy előnyünk lehet. Szerencsére a Hydro Fehérvár AV19 már benne van a játékban, de el kell érnünk, hogy bekerüljön a magyar válogatott is, és további olyan digitális játékokkal kell együttműködéseket kialakítani, ahol a magyar jégkorong megjelenik.
fotó: Soós Attila/Hydro Fehérvár AV19
Második lépcsőként erre versenyrendszereket kell felépítenünk mihamarabb. Bizonyos szociológiai kutatások szerint az emberek az őket ért negatív híreket 10 embernek mondják el, míg a pozitívakat csak 3-nak. Ugyanilyen szabály, hogy 1 negatív élmény elfeledtetéséhez 3 pozitív kell. Ezért bármilyen piaci szolgáltató cég első számú célja, hogy ne legyen egy elégedetlen ügyfele sem, mert a negatív hír gyorsan terjed, a pozitív megjelenés pedig csak hosszú és kitartó munkával érhető el. Ha piaci alapon akarunk bármit működtetni, akkor ez az, amiben minden sportági szereplőnek óriásit kell fejlődnie. A konfliktusok léte a fejlődés velejárója, a kérdés ennek kezelése és kommunikációja. A komplett magyar társadalom szintjén vagyunk ebben óriási lemaradásban, sajnos a digitális világból fakadó ?véleménybuborék? jelensége csak erősíti a tendenciát. Sportági szinten kell tennünk a kommunikáció minőségének javításán, elsősorban az edzők fejlesztésében, hiszen ők kommunikálnak a szülőkkel, gyerekekkel, bírókkal, zsűrivel és a médiával, ők tudják a közvélekedést a legjobb és a legrosszabb irányba terelni. Érdemes megnézni, hogy a Nemzeti Sport napi híreinek hány százaléka szól arról, hogy melyik edző mit mondott. Az edzők után a játékosok felelőssége is óriási. A magyar társadalom többsége azt várja el egy játékostól, hogy küzdjön, hajtson, tegye ki a szívét a pályára. Egy felmérésből azt is tudjuk, hogy a jégkorongozók emellé legyenek alázatosak és tisztelettudóak, az csak bónusz, ha valaki még eredeti és vicces is.
Közismert tény, hogy az emberek a természetükből fakadóan egyszerűen nagyobb figyelmet fordítanak a partner külsejére, vagy éppen a kommunikáció stílusára, mint magára a tartalmi mondandóra. Minden a kommunikáció minőségén múlik, komolyabb cégek nem véletlenül invesztálnak nagy pénzeket a kollégák fejlesztésére. Pete Carroll, az NFL-es Seattle Seahawks vezetőedzője mondta egy online előadásban, hogy az edzők szakmai kiválósága a minimum, a sikerességük nagymértékben azon múlik, hogy hogyan tudják a saját gondolataikat mással megértetni és megvalósíttatni. Hiába mondja a világ legnagyobb sportszakmai kiválóságait az edző, ha a vele szemben álló többdiplomás felső vezető szülővel nem abban a stílusban beszél, ahogy azt ő elfogadja és megérti. Az edzők és a játékosok kommunikációjának a fejlesztése égető probléma, nincs olyan, hogy kész ? ezen a területen örökké kell fejlődni. Ez az edzőképzési rendszer része kell legyen, míg a kluboknak fejleszteniük kell a játékosokat, és a játékosuknak is magukat. Ne felejtsük el az arányokat, hiába adunk magunkról 3 pozitív hírt, 1 rossz élmény vagy balul elsült nyilatkozat annulál mindent.
A stratégia gyakorlati végrehajtása kapcsán további kisebb pillérek kaptak önálló létjogosultságot, melyek levezethetőek a korábban tárgyalt 4 nagy pillérből, azonban speciális körülményeik miatt eltérő felelőst és önálló feladatot igényelnek. Ilyen területek a 0. lépésnek tekinthető átfogó felmérés az összes sportszervezet kapcsán, illetve az MJSZ szervezeti és szabályzati működésének felülvizsgálata. De önálló pilléri minőség az országos szinten hatékonyan üzemelő és magas minőségű infrastruktúra megteremtése, valamint a sportág magas szintű tudományos hátterének kialakítása.
Összegzés
A stratégia közel másfél éves munkával, 130 ember véleményével, külföldi országok és hazai sikersportágak vizsgálatával készült el. Rengeteg ember véleménye közötti különbözőségek és viták eredményeképpen született. A PWC legnagyobb szerepe talán az volt, hogy az óriási mennyiségű adat és vélemény vizsgálatával a vitás pontokban el tudták látni a mediátori szerepet, és konstruktív javaslatokkal az összes szereplő között egyetértést teremtettek. Szerencsére az objektív külső szereplőnek őszintén megnyíltak az érintettek, így olyan mélységeit tártuk fel együtt a problémáknak, amelyek megismerése segít elkerülni a tévutakat a jövőben. A stratégia nem csodaszer, hanem gyakorlati útmutató, amely azt az utat jelöli ki, ahol minden szereplő a leggyorsabban és leghatékonyabban tudja megvalósítani a közös és az abból levezetett egyéni céljait. Látványos és szép munka lett, amely egyelőre csak papír, így félre kell tennünk az ezzel kapcsolatos romantikus ábrándjainkat.
A stratégia reális tükör a sportág előtt, amelybe minden szereplőnek bele kell néznie. Aki nem teszi meg, meg fogja tapasztalni a kudarcot, aki belenéz, rájön, hogy mennyi munka vár még rá. Történelmi pillanatokat él meg a sportág: vagy mindenki elkezdi húzni a szekerét, vagy megragadunk a jelenlegi szinten, ahol előbb-utóbb szembesülünk olyan társadalmi és gazdasági folyamatokkal, melyek hatásai alapjaiban rengethetik meg a sportág létét. Tekintettel arra, hogy nincs titkolni valónk a stratégia kapcsán, hiszen nemcsak a problémát tártuk fel, hanem az annak megváltoztatásához szükséges lépéseket is rögzítettük, így a transzparencia jegyében a stratégia összes háttéranyaga elérhető ide kattintva.
