

Kiss Andrea és a Pintér testvérek búcsút intenek
Az A csoportos magyar női válogatott három alapembere Calgaryban a dánok ellen játszotta utolsó mérkőzését piros-fehér-zöldben.
A magyar női jégkorong elmúlt tíz évben elért hatalmas sikereinek kovácsai közül hárman elköszönnek a válogatottól és a játéktól ? írja a jégkorongszövetség honlapja. Kiss Andrea és Pintér Lili egyaránt 1996-os születésű, mindketten tagjai voltak annak az U18-as válogatottnak, amely a 2011/12-es szezonban veretlenül nyerte meg a divízió 1/A kvalifikációját, hogy aztán a tromsői vb-n az A csoportba jusson. Az egy évvel később a legjobbak között maradt együttesben már Lili húga, a 1998-as Hanna is lehetőséget kapott, mindhárman ott voltak a 2014-es budapesti A csoportos eseményen is. A három lány abban az évben debütált a felnőtt vb-n is, amikor az ifjúságiak között.
Kiss és Pintér Lili összesen 9 felnőtt világbajnokságon szerepeltek, végig tagjai voltak az évek során a divízió 2/A-tól az A csoportig jutó együttesnek. Pintér Hanna 6 vb-t követően akasztja szögre a korcsolyáját, csak a 2018-as tornát hagyta ki. Kiss Andrea épp az idei A csoportos eseményen, Calgaryban ünnepelte 100. válogatottságát, a vasárnapi volt a 105. alkalom, hogy pályára lépett a nemzeti csapat mezében. Pintér Lili 90, Pintér Hanna 78 mérkőzéssel fejezte be. Mind a hárman játszottak külföldön is. Kiss Andrea Svájcban, a Wiedenfelden Ladies együttesében töltött két idényt 2015 és 2017 között. Pintér Lili 2015-ben költözött Svédországba, azóta az SDE játékosa, és két idényben, köztük a legutóbbiban csapattársa volt a testvére is.
fotó: MJSZ
További cikkek
- Szélig Viktort beiktatták az IIHF Hall of Fame-be
- A saját szintünkön helyt álltunk, de az nem az A csoport
- Bálizs Bence a norvég élvonalban folytatja
- Lettország–Svédország 3-1
- Sajnálom, hogy nem tudtunk segíteni Bencének
- Vérzik a szívem a srácokért, de nagyon büszke vagyok rájuk, mintha a fiaim lennének
- Fáj, hogy ennyire közel voltunk, így maradt még egy mérföldkő a pályafutásomban
- A végén szembejött a valóság
- Szeretném, ha azt mondanák, de kár, hogy Sofi már nem játszik, nem azt, hogy de jó lenne, ha már nem játszana