A sors eldönti, merre megyek tovább az utamon

Horváth Milán a Hydro Fehérvár AV19 szezonjának fiatal felfedezettje, adta magát, hogy meginterjúvoljuk őt a rájátszás előtt.

A február 2-a óta 20 éves Horváth Milán alapember lett idén a Fehérvár AV19-ben. Viszonylag ritkán fordul elő az osztrák bázisú bajnokságban szereplő magyar együttesnél, hogy egy hátvéd ilyen fiatalon jelentős jégidőt kapjon a szezon egésze során. Horváth az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián nevelkedett, a 2018/19-es szezonban két meccs erejéig kipróbálhatta magát a Titánoknál, majd a tavalyi idényt végig a farmcsapatnál töltötte. ?Nyáron még nem tudtam, hogy az ICE-ban szereplő csapat tagja leszek. A felkészülést a Titánokkal kezdtem, ott is fejeztem be, és augusztusban, a jeges edzések elindulása után részt vettem néhány edzésen azért, hogy megfelelő számú hátvéd legyen a feladatokhoz. Aztán egyre többször hívtak, végül pedig beköltözhettem az öltözőbe is. Az előző években is sokat néztem a felnőtt csapatot, igyekeztem megfigyelni a hátvédek játékát, az edzőimtől pedig minél több dolgot megtanulni azzal kapcsolatban, mitől lehetek jobb játékos. Jól sikerült a nyári felkészülésem, ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gyorsabb lettem, és így fel tudtam venni a magasabb tempót, ami az osztrák bajnokságra jellemző. Az Akadémián nevelkedtem, gyerekkorom óta a székesfehérvári klub játékosa vagyok. Hosszú utat jártam be ezalatt, a pálya mondhatni a második otthonom, de a minicsapat öltözőjétől, ami épp szemben van a felnőttek ajtajával, csupán egy métert tettem meg. Furcsa érzés volt az első napokban, hogy már azon az ajtón lépek be reggelente, amelyiken gyerekként is szerettem volna.?

Az akadémiai és farmcsapatos éveiből jól ismerhette a nagyok játékosait, akik közé könnyen sikerült a beilleszkednie. ?Jól fogadtak a csapattársak ? persze én vagyok a legfiatalabb, így sokszor ugrattak is, de mindenki nagyon segítőkész az első pillanattól kezdve, azonnal befogadtak, és mára már teljes értékű csapattársként tekintünk egymásra.?

Remekül sikerült Horváth debütálása a nagycsapatban, első évesként komoly jégidőket kap végig a szezon során. Jobbára a második bekkpárban szerepel Michael Caruso társaként, 32 mérkőzés alatt lőtt egy szépségdíjas gólt a Linznek és kiosztott 3 asszisztot is. Megkérdeztük tőle, miként tudta felvenni az ICEHL tempóját, és mennyire más az osztrák bajnokság az Erste Ligához képest. ?Úgy gondolom, elég jól sikerült beilleszkedni a csapatba és a ligába is, de még nagyon messze van az, amikor azt mondhatom, hogy kész játékos vagyok, hiszen nagyon sokat kell tanulnom. Őszintén szólva egyáltalán nem készültem arra, hogy az egész szezont a ICE-ban fogom játszani, nem számítottam erre az előrelépésre. Szerencsére azonban így történt, a járványhelyzet és a sérülések miatt pedig sokkal több jégidőt kaptam, mint vártam. Többször játszottunk három vagy alig három sorral, így rám is nagyobb feladat hárult, ez egyrészt persze örömteli, mert így több fejlődési lehetőséget kaphattam, azonban a tanulási idő sokkal rövidebb volt. A két liga közötti különbséget hátvédként egyrészt a csatárok sebessége jelenti. Itt sokkal gyorsabban kell döntéseket hozni, sokkal több alkalommal húznak váratlant. A támadóharmadban a kreatívabb akcióknál jobban kell tudni olvasni a játékot. Ezenkívül az elvesztett egy az egy elleni párharcoknál gyorsan büntetnek góllal, a hátvédek pedig összességében mozgékonyabbak, több támadó feladatuk akad. Szerencsére sokat beszélünk a hátvédpárommal erről, akitől rengeteget tanulok?.

A Fehévár pénteken a Bécs ellen kezdi a rájátszást, a párharc a szokásos módon négy győztes mérkőzésig tart. ?Nehéz úgy jósolnom, hogy ezen a szinten még sosem játszottam a playoffban, de általában véve úgy gondolom, itt minden mérkőzés döntetlenről indul, és bármi megtörténhet. Minden mérkőzés után közösen és egyénileg is videózunk, ez sokat segít abban, hogy lássuk magunkat kívülről. Itt már nincs idő új taktikai elemeket gyakorolni, ahogy a szezonban az edző többször is hangsúlyozta, az apró dolgok fognak dönteni.?

A Fehérvár hátvédkontingensét az idei szezonban 3 légiós (Tim Campbell, Michael Caruso, Paul Geiger) és 4 fiatal magyar hátvéd (Horváth mellett Stipsicz Bence, Szabó Dániel, Szabó Bence) alkotják. Utánajártunk annak is, kitől tudott a legtöbbet tanulni Horváth a évad során. ?Nem tudnék egyet kiemelni, hiszen mindenkivel jó a kapcsolatom, sokat segítenek, mindegyiküktől lehet valamit tanulni. Persze Mike Carusóval beszélünk a legtöbbet, vele játszom a legtöbbször egy sorban, de volt már arra is alkalom, hogy Paul Geigerrel szerepeltem. Örülök, hogy ilyen játékosokkal lehetek egy csapatban, sok hasznos tanáccsal látnak el, én pedig igyekszem ezeket megfogadni.?

A fiatal bekk úgy gondolja, az idény során a játékolvasásban tudott a legtöbbet fejlődni. ?Ahogy korábban is mondtam, az ICE-ban a támadók sokszor váratlant húznak, így abban kellett a legtöbbet fejlődnöm, hogy jól mérjem fel, mi történhet, vagy épp milyen opciókra kell felkészülnöm egy-egy helyzetben. Ebből kifolyólag gondolkodásban léptem leginkább előre, sokkal gyorsabban hozok döntést a jégen.?

4 korosztályos világbajnokságon képviselhette a magyar válogatottat a 2001-es születésű Horváth, és ez a szám nem nőhet a jövőben, hisz az U20-as vb-t a járványhelyzet miatt törölték. ?Nagyon sajnáltam, hogy elmaradt a világbajnokság, hiszen tavaly sikerült feljutnunk, és idén egy divízióval magasabban mutathattuk volna meg magunkat, egy olyan szinten, ami sajnos még nem adatott meg számomra. Mint minden hozzám hasonló korú játékos fejében, természetesen nekem is ott van a felnőtt válogatott behívó gondolata. A magam részéről mindenképpen megtiszteltetés lenne egy meghívó egy összetartásra, és egy napon remélem, felnőtt világbajnokságon is jégre léphetek.?

Végezetéül Horváth Milán jövőbeli terveire is kitértünk. ?Rövid és hosszú távon is az a célom, hogy minél többet fejlődjek, tapasztalatot szerezzek. Jégidőt és bizalmat már kaptam a csapatban, rajtam a sor, hogy ezt kemény munkával meg is háláljam. Sosem tudhatjuk, milyen lehetőséget sodor elénk az élet, így igyekszem mindig keményen dolgozni és a legjobbamat adni, a sors pedig eldönti, merre megyek tovább az utamon.?