Így állunk az alapszakasz felénél az NHL-ben

Arra a 9 csapatra koncentráltunk gyorsmérlegünkben, amelyek meglepetéseket okoztak, illetve amelyek a legmasszívabbaknak tűnnek.

Boston Bruins

Az Atlanti divízió idén nem annyira kiemelkedő, ezért a Boston megerőltetés nélküli vezet és versenyben van az alapszakasz-győzelemért is. Ebben nagy a szerepe Don Sweeney általános igazgatónak, aki úgy építette fel a támadásban és védekezésben is kiemelkedően tehetséges csapat magját, hogy a fizetési plafon miatt sem kellett fontos játékosokat feláldoznia. David Pastrnak hihetetlen szezont fut, 32 gólja a legtöbb a ligában, 1,42 pontot hoz össze meccsenként. Brad Marchand alig marad el tőle (1,4-es átlag), Patrice Bergeron szintén pont/meccses körül teljesít, miközben a védelemben Charlie McAvoy, Zdeno Chara, Torey Krug és Brandon Carlo a liga egyik legjobb top négye. Ha hozzátesszük, hogy a Tuukka Rask és Jaroslav Halak alkotta páros a legjobb keleten, akkor könnyen belátható: ez a keret idén is esélyes lesz a Stanley Kupára. Az egyetlen, amiben javulniuk kell, az a hátsó sorokból érkező segítség, ezt célszerű orvosolni az átigazolási határidőig.

Florida Panthers

A Florida volt az egyik legnagyobb bevásárló nyáron, és mivel az alapok amúgy is jók voltak, a várakozások az egekbe szöktek. Ehhez képest a hét évre évi tízmillió dollárért szerződtetett Szergej Bobrovszkij egyelőre szenved a kapuban, védési hatékonysága 90% alatt van, meccsenként 3,34 gólt kap. Ebben természetesen a védelem is benne van, de az orosz sztárkapus nyilvánvalóan alulteljesít. A másik legjelentősebb igazolás Joel Quenneville edző érkezése volt, de egyelőre ő sem tudta megteremteni azt a konzisztenciát, ami az elmúlt szezonokban a klubot jellemezte. A jó hír az, hogy elöl Jonathan Huberdeau és Aleksander Barkov minden korábbinál jobban megy, akárcsak a nyári szerzemény Noel Acciari. Jevgenyij Dadonov, Vincent Trochek, Keith Yandle és Aaron Ekblad hozzák a tőlük elvárhatót. A szezon második felére a fő feladvány a védelem stabilizálása és a konzisztencia megteremtése. Bobrovszkij nem felejtett el védeni, neki is meg kell találnia a fonalat. Egyelőre egy pontra vannak a rájátszástól, tehát még bőven van idő.

Tampa Bay Lightning

Jon Cooper volt talán a legnehezebb helyzetben a szezon előtt az NHL edzői közül. A csapat rekordot beállítva nyerte az alapszakaszt, ám a rájátszás első körében kiejtette a Columbus Blue Jackets. Nyilvánvaló, hogy továbbra is a Boltsé az egyik legerősebb keret a ligában, azonban az sem tagadható, hogy valamit lépni kellett. Cooperre az a feladat várt, hogy a rendkívül technikás játékosokból álló keret számára olyan taktikát dolgozzon ki, amellyel a playoffban is eredményes lehet. Erre nagyjából rá is ment a szezon első harmada, egész a legutóbbi időkig a Tampa nem is volt rájátszást érő helyen. Ebben a taktikai módosításokon és a balszerencsén túl szerepet játszott, hogy jóval nehezebb ellenfelekkel hozta össze a sorsolás, mint az idény második felében fogja. Nyikita Kucserov és Steven Stamkos nem termeli úgy a pontokat, mint tavaly, de mindketten pont/meccs felett járnak így is. A többiekre sem lehet panasz, míg a védelemből Victor Hedmant lehet kiemelni, valamint a megtáltosodott Mihail Szergacsovot és Kevin Shattenkirköt. Cooper dolga nem ért véget azzal, hogy már a divízió második helyén áll a csapat, folyamatosan kihívások elé kell állítania játékosait és igazítani a stílust a rájátszáshoz. Nem véletlen, hogy nemrégiben Kucserovot is padoztatta egy különösen felelőtlen megmozdulás után. Meglátjuk, mennyire lesz sikeres az átállás.

Columbus Blue Jackets

A Blue Jackets szenvedte el nyáron a legnagyobb veszteségeket, távozott Artyemij Panarin, Szergej Bobrovszkij és Ryan Dzingel is, nyáron sokat nem tudott tenni a pótlásukra Jarmo Kekalainen általános igazgató, mivel egyrészt a város vonzereje nem túl nagy, másrészt meg kellett nézni, mire képes a megmaradt állomány, hogy célirányos stratégia mentén foltozgathassák a hiányzó lyukakat. Ennek megfelelően a legalacsonyabb költségvetéssel indultak neki a szezonnak, csak Gustav Nyquist érkezett, aki viszont kiválóan helytállt, második a házi kanadai tabellán. Különösen kapusposzton tűntek sebezhetőnek, a Joonas Korpisalo, Elvis Merzlikins párosra nem sokan fogadtak volna. Ehhez képest mindketten képest kiválóan helytálltak, Merzlikins újoncként 91%-kal véd, amire szükség is van, mert finn társa 4-6 hétre kidőlt. Nyquist mellett a fiatal Pierre-Luc Dubois erős ütemben fejlődik, akárcsak a Zach Werenski és Seth Jones alkotta hátvédpáros. Ennek eredményeként a csapat a draftlottó helyett a rájátszás eléréséért van versenyben, ezért természetesen John Tortorella edzőt is dicséret illeti.

Pittsburgh Penguins

Legalább ilyen meglepő a Pittsburgh kiváló szereplése. Nem mintha a játékosállománya annyira szerény lenne, mint az ohióiaké, hanem mert a csapat leszállóágban lévőnek tűnt. Ehhez képest még példátlan sérüléshullám is sújtja őket. Lényegében nem volt kulcsjátékosuk, akinek ne kellett volna kihagynia meccset kisebb-nagyobb sérülés miatt. A teljes listát nem is soroljuk, elég megemlíteni, hogy a csapatkapitány Sidney Crosby csapata 43 mérkőzéséből mindössze 17-en állt rendelkezésre, de Jevgenyij Malkin is csak 30-on. Hiányukban Jake Guentzel lépett előre, aki 39 meccsen 20 gólt és 43 pontot hozott össze. Jellemző a Pens idei balszerencséjére, hogy nemrégiben ő is kidőlt, méghozzá a teljes szezonra. A helyzetet súlyosbította, hogy Matt Murray számára továbbra sem jön ki a lépés a kapuban, 90% alatt véd. Mike Sullivan azonban ismét bizonyította, hogy kivételesen érti ezt a játékot, a csapat Crosby nélkül is helytállt, a kapuba pedig megtalálta az év egyik legnagyobb felfedezettjét, Tristan Jarryt. A 24 éves hálóőr az elmúlt három szezonban 30 meccset sem kapott az NHL-ben (az AHL-ben tavaly gólt is lőtt), idén 21 meccs után 93,4%-kal véd, átlagosan mindössze két gólt kap, mindkét mutató a legjobb a ligában. Apróbb, de szintén hasznos találat volt a 22 éves John Marino beépítése a védelembe. A szezon hátralévő részének legnagyobb kérdése, hogy Jarry tudja-e tartani a tempót, illetve hogy Guentzelt sikerül-e pótolni. Jelenleg a Metropolitan divízió harmadik helyén állnak, egyetlen pontra a Tampától.

Washington Capitals

A két évvel ezelőtti bajnok a szokásos tempójában abszolválja az alapszakaszt. Alekszandr Ovecskin és Jevgenyij Kuznyecov ellenállhatatlan, T. J. Oshie 16 gólnál jár, Jakub Vrana (35 pont) és Tom Wilson (29 pont) élete szezonját futja. Ennél is meglepőbb, hogy a házi kanadai tabellát a hátvéd John Carlson vezeti, ő 44 meccs után 54 pontnál jár, ami 12-vel több, mint amennyije Ovecskinnak van. A kapuban Braden Holtby már túl van pályafutása zenitjén, de Ilja Szamszonov személyében megvan a fiatal utódjelölt, a 22 éves hálóőr 92% fölött dolgozik. Mindez ígéretes rájátszást ígér, amihez csak a harmadik sort kellene megerősíteni valamelyest.

St. Louis Blues

A két évvel ezelőtti bajnok idei esélyeinek taglalása után érdemes rátérni a címvédő teljesítményére. A Blues 44 meccs után 61 pontnál jár, ami 114 pontos szezont vetít előre, ilyesmire csak egyszer volt példa a franchise 1967 óta íródó történetében. Mindezt úgy, hogy a csapat legjobb játékosa, Vlagyimir Taraszenko a szezon harmadik hetében lesérült, a vállát műteni kellett, a rájátszásra térhet vissza. A jó szereplés titka, hogy a St. Louis kerete a legmélyebb az egész ligában minden csapatrész tekintve. A csatárok közül hatan érték el máris a 20 pontos határt, a védelembe pedig a szezon kezdetekor érkezett Justin Faulk, ami kiváló húzásnak bizonyult: Alex Pietrangelóval ketten kiválóan támogatják a támadásokat, de a Colton Parayko és Jay Bouwmeester alkotta második hátvédsor is bárkit képes megállítani a ligában. A kapuban Jordan Binnington remekel, és Jake Allen is megtalálta a helyét második számú hálóőrként, ebben a minőségében ő az egyik legjobb. Mindebben óriási szerepe van Craig Berube vezetőedzőnek, aki tavaly reménytelen helyzetben is tudta, hogyan kell motiválni a csapatot, és ugyanezt a tudományát a csúcson lévő keretnél is tudja alkalmazni. Faulk megszerzése Doug Armstrong érdeme, akinek Taraszenko hosszú távú sérülésével rengeteg helye lesz a fizetési plafon alatt az átigazolási határidő előtt.

San José Sharks

A Sharks évekig kupaesélyes volt, és bár a fizetési plafon szorításában elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb gyengüljön, az idei mélyrepülést kevesen látták előre. Ebben nagy szerepe van a tavaly megszerzett Erik Karlssonnak, aki évi 11,5 milliós fizetése ellenére 44 meccsen csak 32 pontnál jár, tőle ez kevés. Hasonlóan rossz szezont fut Brent Burns, aki a 30-as határt sem érte el, pedig tavaly hozta a pont/meccses átlagot. Nagyobb baj, hogy a támadópotenciál úgy csökkent, hogy közben a védekezési képesség jottányit sem javult. A szezon első felében átlagosan 2,7 gólt lőttek meccsenként a tavalyi 3,5-tel szemben. A védelem gyengülése azért nem ennyire feltűnő, mert az már a tavalyi alapszakaszban sem állt a helyzet magaslatán: 3,2 gól helyett 3,4-et kapnak meccsenként most. Doug Wilson általános igazgató az egyik legjobb az NHL-ben, de ebbe a feladatba az ő bicskája is könnyen beletörhet, akkor is, ha most csak 8 pont a lemaradásuk a rájátszástól.

Arizona Coyotes

Róluk már részletesen írtunk Taylor Hall szerződtetése kapcsán, most annyit érdemes megemlíteni, hogy a szezon legnagyobb meglepetése a Coyotes, amely előtt még fényesebb a jövő. Hét játékost küldtek a junior-világbajnokságra, akik egy kivételével meghatározó tagjai voltak a végső győztes válogatottnak. Barrett Hayton külön is kiemelendő, a világbajnok kanadai válogatott csapatkapitányaként sokkal inkább róla szólt a vb, mint a végül MVP-címig jutó Alexis Lafreniere-ről. Félidőnél vezetik a Csendes-óceáni csoportot, a bivalyerős Vegas és az Edmonton előtt. A csapat játékának alapja a védekezés, ők kapják a negyedik legkevesebb gólt, nagy kérdés, hogy Darcy Kuemper sérülése mennyire veti vissza a gárdát, a kapus visszatérése az All Star-gála körüli szünet idejére várható. Phil Kessel sem hozta eddig azt, amit vártak tőle, de Hall érkezése jót tehet neki is, az utóbbi négy meccsen hat pontot hozott össze.

Itt tartunk tehát az alapszakasz felénél. Máris vannak kisebb és nagyobb meglepetések. A lényeg persze ezután jön, emlékezhetünk rá: a Blues tavaly tavasszal úgy lett bajnok, hogy január elején még az utolsó helyen állt. Mindenesetre máris vannak csapatok, amelyek kényelmesebb pozícióból várhatják a folytatást, és olyanok is, amelyek körül szorul a hurok.