A szezon utolsó kérdése: ki nyeri a Stanley Kupát?

A Bluesnak mély szakadékból kell kiásnia magát. Ha a játék képe nem változik, akkor a Bruins a döntő hetedik mérkőzésének az esélyese.

Elérkezett a szezon utolsó játéknapja az NHL-ben is. Közép-európai idő szerint csütörtök hajnalban hivatalosan is véget ér 2018/19. Izgalmasabban aligha alakulhattak volna a dolgok: a Boston Bruins és a St. Louis Blues közötti Stanley Kupa-döntő elment a hetedik meccsig. Ez tulajdonképpen kisebbfajta csodának is tekinthető a statisztikák alapján. A rájátszásban ugyanis általában két dolgot szokás kiemelni a siker zálogaként: egyrészt a kapusteljesítményt, másrészt a speciális egységek hatékonyságát. Nos, a Bruins a játék e két fontos elemében jobb, mint a Blues, és nem is kevéssel. Jordan Binnington ugyan minden előzetes várakozásra rácáfol, de a Tuukka Raskkal való párbajt így is simán bukja eddig, ami sok mindent elárul a finn zsenijéről. A döntő eddigi hat meccsén Binnington 170-nél is több lövést kapott, amelyek közül 17-ből lett gól, ez 90,1%-os védési hatékonyság. Rask esetében a lövésszám valamivel 180 felett van, viszont csak 13-szor haladt át a pakk a gólvonalán, ami 92,9%. A finn teljesítménye sokkal meggyőzőbb, a tengerentúli médiában már arról cikkeznek, hogy akkor is megkaphatná a rájátszás legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeát, ha a Blues nyerné a kupát. Volt már ilyesmire példa, ha nem is sokszor: 2003-ban az Anaheim 4-3-ra kapott ki a New Jersey Devilstől, az MVP mégis Jean-Sebastien Giguere lett. 1987-ben a Philadelphia bukott el ugyanígy az Edmontonnal szemben, és akkor Ron Hextall a vesztes csapat kapusaként kapta meg az értékes trófeát.

A Binnington és Rask közötti közvetlen összehasonlítás természetesen nem lehetséges, részint mert eltérő a két csapat játékrendszere, részint mert a St. Louis által kapott 17 gólból 7 született emberhátrányban. Ez elvezet bennünket a hoki másik kritikus eleméhez, a speciális egységekhez. Itt még nagyobb a szakadék a két csapat között, mint a kapusteljesítményeknél. A Blues 18 emberelőnyéből mindössze egyet használt ki, ami 5,5%-ot jelent. A túloldalon Marchand-ék továbbra is halálos veszélyt jelentenek létszámfölényben: 21 ilyen lehetőségből 7 alkalommal szereztek gólt, ez 33,3%. Tegyük hozzá még, hogy a Blues már kapott gólt emberelőnyben, a Bruins még nem. Az is igaz ugyanakkor, hogy a számszakilag pocsék fórjáték a Blues részéről a hatodik meccsen már jól nézett ki, és Ryan O?Reilly kis híján bevert egy szólót hátrányban is. Ez biztató számukra a hetedik találkozó előtt, ám áttörés és hatékonyság nélkül mit sem ér.

Ha csak ezt a két statisztikát tesszük egymás mellé, majdhogynem érthetetlen, hogyan volt képes a Blues a legvégsőkig versenyben maradni. A titok az öt az öt elleni játék, amelyben viszont félelmetesen teljesítenek. Sokszor maradandó esztétikai élményt jelent nézni, ahogy hokiznak. Elvileg öt-öt ellen a legkönnyebb védekezni, azonban a Bruinsnak ez három meccsen is nem sikerült.

Ennek ugyanakkor elkerülhetetlen következményei vannak. Az egyik, hogy miközben a Blues győzelmei egytől egyik nyögvenyelősek voltak, addig a Boston kétszer is szétcincálta ellenfelét, ráadásul mindkétszer a saját otthonában. A hetedik csata előtt minden apróságnak szerepe lehet. A 2-7-es és az 1-5-ös vereség, valamint a 14-21-es összsített gólarány pedig nyilvánvalóan nem táptalaja az önbizalomnak. A másik, hogy olyan strukturált rendszerben kell játszani, ahol mindenki pontosan tudja, mi a feladata, meddig mehet el, mire számíthat a másiktól, és ebben nem szabad hibázni. Talán nem véletlen, hogy a Bluest is akkor oktatták, amikor egy-egy játékosa el volt tiltva: előbb Oskar Sundqvist, utóbb Ivan Barbasov. Ha a tökéletesre csiszolt rendszer egy eleme kiesik, azt nagyon nehéz a hatékonyság csökkenése nélkül pótolni.

Nehézségek persze a másik oldalon is akadtak bőséggel, elég csak Matt Grzelcyk és Zdeno Chara sérüléseire gondolnunk. Többnyire mindkét edző jól nyúlt a csapat szerkezetéhez, de voltak húzások, amelyek kevésbé váltak be. Zach Sanford beállítása Sundqvist eltiltásakor például bevált a Bluesnál, amikor ő később felment a második sorba, O?Reilly játéka is új dimenziót kapott. Barbasovot viszont már nem sikerült pótolnia Craig Berube-nak, a helyén játszó újonc Robert Thomas sérülésből tért vissza, mínusz kettővel végzett, kedden nem is edzett. A túloldalon Karson Kuhlman beemelése volt nagyon jó húzás Bruce Cassidy részéről, aki létfontosságú gólt szerzett és +2-vel végzett a hatodik meccsen, noha előtte kerek 40 napig nem játszott mérkőzést. Nem mellesleg miatta azt a David Backest kellett kihagyni a keretből, aki a playoffokkal együtt 1000-nél is több NHL-meccset játszott, nem kevesebb, mint 10 szezont húzva le a St. Louisban. Nagy kérdés, hogy a mindent eldöntő hetedik meccsen is meghozza-e ezt a kényszerű döntést Cassidy, különös tekintettel arra, hogy mindkét csapat kedveli a fizikai hokit, Backes előnye pedig a tapasztalat mellett 10 centi és 16 kiló. A védelemben összeszedett sérülések miatt a Boston mestere az ötödik meccsre úgy döntött, hogy 7 hátvédet nevez, ami talán nem vált be, bár ezt nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hiszen nem tudjuk, mi lett volna ellenkező esetben. Mindenesetre azóta visszatért a 12 csatárt és 6 hátvédet felvonultató felálláshoz, és minden bizonnyal az utolsó alkalommal is így küldi fel fiait a jégre.

Az előjelek alapján tehát inkább bostoni győzelem várható ? a számmisztika is mellettük szól ?, azonban a Blues legfőbb erénye a talpra állás képessége. Nincs az a vert helyzet, amiből idén ne tudtak volna visszajönni, ráadásul a hazai légkör nyomása után idegenben valamivel nyugodtabbak lehetnek. Elvégre az eddigi három bostoni meccsből kettőt megnyertek. A mentális javulás azonban a Bruins ellen kevés lesz. Kell hozzá Binnington, az eddig őt többnyire kiválóan segítő védőmunka, a fegyelmezett hoki és a hatékonyabb speciális egységek. Ha ezek nem teljesülnek, könnyen elképzelhető, hogy egyoldalú lesz a hetedik. A Bruins 2011-ben hasonló cipőben járt. Akkor is 2-3-ról várták a hatodik meccset. Azon is Brad Marchand lőtte az első gólt. Akkor is ötöt szerzett a Bruins. Abban a párharcban is fogcsikorgatva született az összes vancouveri győzelem, miközben minden bostoni siker diadalmenet volt (23-8-as összesített gólkülönbség mellett). Az egyetlen differencia, hogy akkor idegenben húzták be a hetedik meccset. Az utolsó csata előtt a legnagyobb kérdés a Bruins-szurkolók számára, hogy képesek-e erre a kedvenceik hazai jégen is.

NYUGATI FŐCSOPORT

KELETI FŐCSOPORT