Bled után: a B-vel sem lennénk rosszak az A-ban?

A fiatal magyar válogatott remekül helytállt a bledi EIHC-tornán, és erről nekünk eszünkbe jutott egy-két apróság.

Sokszor jönnek azzal sokan a sport világában, hogy a tények makacs dolgok. Ez butaság. Nem mindig az, de nem is ritkán. A tények ugyanis különféleképpen magyarázható dolgok, a számokkal pedig könnyű játszani.

A magyar válogatott az asztanai divízió 1/A csoportos világbajnokságra történő felkészülés jegyében három EIHC-tornán vett részt ebben a szezonban. Az elsőn és a másodikon majdhogynem a teljes keretével szerepelt ? néhány hiányzó novemberben és decemberben is volt, finnországi légiósunk, a tavalyi budapesti vb-n kimagaslóan játszó Sebők Balázs például sem a Tüskecsarnokba, sem Norvégiába nem jöhetett ?, a harmadikon viszont korántsem azzal. Az EBEL-es Fehérvár AV19 és az extraligás DVTK Jegesmedvék pihentetni akarták legjobbjaikat, és a MAC Újbuda hokisainak egy része sem állt rendelkezésre. A Volánt Reisz, Sárpátki és Szita képviselte ? illetve Láday, aki többnyire a Fehérvári Titánokban játszik ?, a miskolciakat Miskolczi, a MAC-ot Rajna, Fejes, Garát, Macaulay, Odnoga, Terbócs és Vokla. Gyorsan összerakható, közülük hányan érdekeltek csapatuk első két sorának valamelyikében. Ráadásul az Erste Ligából sem vállalta minden behívott a túrát, így végül igen fiatal és rutinhiányos keretet rakhattak össze a szakvezetők. Gondoljunk bele: tíz újonccal utaztunk, ami alighanem példátlan a hokitörténelmünkben.

Ehhez képest a Tüskecsarnokban novemberben 3 pontot szerzett a csapat, Lorenskogban decemberben 0-t, Bledben 4-et. Most voltunk a legeredményesebbek.

A történteknek persze nem az a tanulsága, hogy felejtsük el a legjobbjainkat, és ezentúl küldjünk mindenhova éhes fiatalokra épített B válogatottat. A valóság hálistennek mindig izgalmasabb, mint a pucér számtan.

Utólag bevallhatjuk: féltettük ezt a csapatot a bledi ellenfelektől. Elsősorban a DEL-es és KHL-es sztárjaikkal felálló szlovénoktól, másodsorban az A csoportra készülő olaszoktól, de harmadsorban a fehéroroszoktól is, minimum addig, amíg ki nem derült, hogy válogatottjuk helyett bajnokságuk negyedik helyezettjét küldték. Habár: az sem magától értetődő, hogy egy magyar “ligaválogatottnak” mindenképpen felül kell múlnia az elitből éppcsak kiesett hokiország illusztris csapatát. Lám-lám: a szlovénoknak nem is sikerült. Nem véletlen ez, és nem is szégyen. Hadd utaljunk csak arra, hogy milyen kerettel és hogyan (3 meccsből 9 ponttal) nyerték meg a Tüskecsarnok-beli novemberi EIHC-tornát a kazahok, vagy hogy miként szoktak szerepelni a fehérorosz klubcsapatok (igaz, nem a Dinamo Mologyecsno, hanem általában a Nyeman Grodno vagy a Junoszty Minszk) a nemzetközi porondon, a Kontinentális Kupában. Igen, azt szokták igazolni rendszeresen, hogy a jégkorongjuknak nagyon is van mélysége. Bármikor bárhonnan előugorhat egy Gretsky. Azaz Greckij.

És most hasonló történt velünk is. Ilyesmit igazoltunk mi is. A kétségekre és a “béválogatottozásra” rácáfolva a magyar együttes kiválót produkált Szlovénia ellen, elbánt a fehéroroszokkal, nem hagyta kibontakozni az olaszokat.

A srácok, akik megkapták a lehetőséget ? miként Majoross Gergely is megjegyezte interjúnkban ?, valamennyien éltek vele.

Kiderült, hogy van honnan meríteni, és hogy a B-vel sem feltétlenül lennénk rosszak az A-ban. Mármint nem az A csoportban, hanem a divízió 1/A-ban ? ugyanis nekünk egyelőre még az a természetes közegünk. Nem fix, hogy éles meccseken is bent bírnánk maradni ilyen összetételben, de látszott, hogy nem lennénk abszolút esélytelenek. Az alapok a jelek szerint megvannak, egyre szélesebb a kör, és innentől az egyik legfontosabb tényező, hogy ki mennyire akar, és mekkora energiákat képes a jégre tenni. Ez a válogatott most nagyon akart, és sokra volt képes. Arra is, hogy egy esti meccs után hamarjában következő délutánin osztályon felülit produkáljon. Hiába, ahogy Nagy Gergő csapatkapitány mondta: a fiatalok könnyebben regenerálódnak.

Főként akkor, ha van hol belenőniük a minőségi hokiba. Azáltal, hogy három csapatunk versenyez a mienknél erősebb bajnokságokban, több tér nyílt az Erste Ligában is, és nagyon úgy néz ki, hogy egyre többen élnek vele. A Fradiban éppúgy, mint a Titánoknál, a Schiller-Vasasnál és bárhol.

Ez ennek a szezonnak a legjobb híre eddig ? és ehhez kapcsolhatjuk Bledet is.

Világos, hogy egyetlen egy ilyen tornából nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Azt sem tudhatjuk, hány “bledi” játékosnak lesz sansza egyáltalán közel kerülni Asztanához. De a lényeg nem is ez. A lényeg az, hogy a magyar jégkorong lassan eljut oda, hogy a mennyiségből választódjon ki a minőség. Ez eléggé új igazság mifelénk. Amelytől ugyanakkor az a régi is érvényes marad, amely szerint: minőség csak munka által születik, anélkül soha. Ez tény.

fotó: MJSZ

A bledi torna eredményei:

február 7. 16:00 Olaszország?Fehéroroszország 3-2
február 7. 19:30 Magyarország?Szlovénia 1-4

február 8. 16:00 Magyarország?Fehéroroszország 5-3
február 8. 19:30 Szlovénia?Olaszország 2-1

február 9. 16:00 Magyarország?Olaszország 0-1
február 9. 19:30 Szlovénia?Fehéroroszország 2-3

A magyar válogatott bledi kerete:

A magyar válogatott szakmai stábja:

Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
Edzők: Majoross Gergely, Szilassy Zoltán
Kapusedző: Farkas Tamás
Videoedző: Kiss Dávid
Csapatorvos: Dr. Majzik Ernő
Fizioterapeuta: Sashalmi Tamás
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezetők: Imre Lajos, Szilágyi Levente
Médiamenedzser: Závodszky Szabolcs