2019 a finnek éve is lehet
Három év után ismét az arany a cél a junior-világbajnokságon. A B csoportban az amerikaiak, a svédek, a szlovákok és a kazahok próbálják útjukat állni.
A finnek 2014-ben és 2016-ban is megnyerték a junior-világbajnokságot, azóta mindenki esélyesként kezeli a hihetetlenül sikeres utánpótlásprogrammal rendelkező ország válogatottját. Ehhez képest tavaly csalódást okoztak szurkolóiknak, hiszen a negyeddöntőben szétlövésekkel kikaptak Csehországtól. 54-szer lőttek kapura azon a meccsen, de ez is kevés volt a győzelemhez. Aztán áprilisban az ifjúsági világbajnokságon vigasztalódhattak, amikor is a döntőben 3-2-re verték az amerikaiakat. Az idei tornára érkező keret kialakításakor nagyban támaszkodtak arra a sikercsapatra. Tehették: újabb nagyon tehetséges generáció formálódik az északi országban a 2000/2001-es évfolyamokból. A hátvédek közül Anttoni Honka és Toni Utunen, a csatárok közül Rasmus Kupari, Sami Moilanen, Anton Lundell, Sampo Ranta és Kaapo Kakko lesz ott Victoriában. Ott lehetne Jesperi Kotkaniemi is, de a világ első olyan kétezres években született játékosa, aki NHL-mezt ölthetett magára, túl jól kezdte a szezont (37 meccs, 17 pont), így a Montréal nem engedte el. Hiányozni fog Miro Heiskanen is, aki Dallasban teljesít hasonlóan. A kiváló hátvéd 35 meccsen 17 pontot gyűjtött, miközben átlagosan 23 percnél is többet tölt a jégen ? 19 évesen ?, ezzel első az újoncok között, közel három percet verve a második svéd Dahlinra.
Ott lesz viszont Henri Jokiharju a Chicagóból, aki harmadik a listán, valamint Eeli Tolvanen, akinek idén nem jött össze az áttörés az NHL-ben, de ettől függetlenül kivételes képességű játékos. Kaapo Kakko esetében NHL-ről még szó sem lehet, ő februárban tölti be a 18-at, rá mégis érdemes figyelni. A TPS Turku játékosa 16 évesen mutatkozott be a finn élvonalban, tudatos választás eredményeként azóta sem kelt át az óceánon, hanem hazája bajnokságában, a felnőttek között igyekszik a lehető legtöbbet fejlődni. Ezt meglehetős sikerrel teszi, 27 meccsen 20 pontot hozott össze a Liigában, a jövő nagy reménységeként tartják számon, a legtöbb szakmai szervezetnél második az előzetes draftlistán. Ahol az amerikai Jack Hughes előzi meg egyedül, kettejük párharca külön színfoltja lesz a tornának. Eddig Kakko áll jobban, az ifi-vb döntőjében ők nyertek, ráadásul a finn fiatalember gólt is lőtt. Legközelebb az év utolsó napján mérik össze erejüket, amikor csoportrangadót játszik az USA és Finnország. A finnek egyébként novemberben egy nagyon fiatal csapattal egy csehországi tornán vettek részt: sokat mondó adat, hogy a házigazdák mellett az oroszokat és a svédeket is legyőzték, az összesített gólkülönbségük 16-5 volt. December 23-án Kanadát is verték felkészülési mérkőzésen, 5-2 arányban.
Fotó: Steve Kingsman / HHOF-IIHF Images
És ha már az amerikaiak szóba kerültek, folytassuk is velük. Ők is állandó esélyesnek számítanak jó ideje, ebben az évtizedben három arany és három bronzérem a mérlegük. Tavaly 4-2-re kikaptak a svédektől hazai pályán, de a buffalói közönség így is elégedett lehetett, hiszen a bronzot nyert csapat vezére az a Casey Mittelstadt volt, aki már a Sabrest erősíti. Az idei keretben egy testvérpárt találunk. Quinn Hughes hátvéd, a 2018-as draft hetedik helyén kelt el, jelenleg az NCAA-ben játszik, ott 17 meccsen 20 pontot ért el. Az öccse a már említett Jack Hughes, aki jelen pillanatban a 2019-es draft 1/1-es pozíciójának első számú várományosa. Quinn kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a keretből 18-an játszanak az NCAA-ben. A hátvédek kivétel nélkül onnan jöttek, ami azért érdekes, mert egy friss kimutatás szerint az Egyesült Államok első számú utánpótlás-bajnokságában szereplő csapatok nagyjából negyedénél hátvéd vezeti a kanadai tabellát. Az USA juniorkeretébe ezek a hátvédek koruknál fogva jellemzően nem férnek be, de Quinn Hughes és K?Andre Miller így is hozza a pont/meccs átlagot. Az amerikaiaknak is lesz egy hiányzójuk Brady Tkachuk személyében. A 19 éves fiatalember az Ottawa Senatorsban termeli a pontokat, 26 meccsen 10+8-nál tart. Helyén az a Jason Robertson játszhat az első sor bal szélén, aki az OHL kanadai táblázatán második, 32 meccsen 31 gólt szerzett, emellett adott 29 passzt, és nyilvánvalóan a vb egyik sztárja lehet. Akárcsak Oliver Wahlström, aki fiatal kora ellenére évek óta szerepel hokis portálok címlapjain mint generációja egyik legtehetségesebb játékosa. A tavalyi ifi-vb-n hét meccsen hét gólt szerzett, adott két asszisztot is, a 11. helyen vitte el az Islanders a 2018-as drafton.
Wahlström svéd-amerikai kettős állampolgár, de mindig is az USA válogatottjában játszott. Nem mellesleg így is a svédek adják Európából a legtöbb hokist az NHL-nek, szám szerint 85-öt, ami több, mint a finnek (41) és az oroszok (35) száma együttvéve (utóbbiban a KHL-nek döntő szerepe van, mielőtt bárki elcsodálkozna). Ehhez képest meglepő lehet, hogy utoljára 2012-ben nyertek junior-világbajnokságot. De ha hozzátesszük, hogy három döntőt buktak (2013-ban az USA, 2014-ben a finnek, 2018-ban Kanada ellen), valamint hogy emellett 2010-ben egy bronzot is szereztek, rögtön világossá válik, hogy a mérleg egyáltalán nem rossz, a háromkoronások továbbra is a világ egyik legjobb csapatával rendelkeznek, bármilyen korosztályban, bármelyik évadban. Az idei válogatottjuk alapvetően a hazai bajnokságra épít, amely a harmadik legerősebb a világon. 12 játékos érkezik az SHL-ből, további hat az Allsvenskanból. A védelem oszlopa egyértelműen Adam Boqvist, akit a tavaly a 8. helyen draftolt a Chicago Blackhawks, és aki az OHL-es London Knights csapatában teljesít bekk létére pont/meccs feletti átlagot. Erik Brannström egy évvel idősebb, tavaly még Stephan Lundh keze alatt dolgozott a HV 71 csapatában, idén az AHL-ben fut igen jó szezont: 24 meccsen 20 pontot hozott. Galló Vilmos csapata, a Timra két játékost is ad a svéd válogatottba. Filip Hallander 23 meccsen 12 pontot szerzett, Jacob Olofsson 22 meccsen hatot. A kapusaik kivétel nélkül az Allsvenskanban védenek, Samuel Erssons 94%, Adam Ahman 93% felett. A csapatnak még ki kell találnia, hogy ki lesz a vezére, miután a tavalyi 1/1-es Rasmus Dahlin nem lehet ott az idei megméretésen.
A kis nemzetek közül egyedül Szlovákiának sikerült odaférni a nagyok közé az utóbbi években, amikor 2015-ben bronzérmet nyert a junior-világbajnokságon. Tavaly is jó csapatuk volt, az egyenes kieséses szakaszban csak 3-2-re kaptak ki a svédektől, miközben a csoportkörben 3-2-re legyőzték a házigazda amerikai válogatottat. Azon a meccsen Samuel Bucek szerezte a mérkőzést eldöntő gólt, egy nem mindennapi szóló után.
Bucek már nincs, ő idén a Nyitrában ontja a gólokat, a MAC ellen például mesterhármasig jutott (vasárnap a DVTK Jegesmedvék ellen viszont semeddig). Ott van ellenben a védelemben a kiváló Martin Fehérváry, aki a svéd bajnokságban, a HV 71 csapatában játszik. Tavaly is ott volt már nemcsak a korosztályos vb-n (5 meccsen 2 pontot szerzett), hanem a felnőttek között is, ahol 7 meccsen két assziszt került a neve mellé. Őt a Washington Capitals draftolta, a második kör 46. helyén. A csatárok közül Martin Pospisil a USHL-es Sioux City Musketeers játékosa, 22 meccsen 34 pontot szerzett idén, míg Adam Ruzicka az OHL-es Sarnia Stringben játszik, és 33 meccsen 35 pontot gyűjtött. A keret tagjai alapvetően vagy az észak-amerikai juniorbajnokságokban játszanak, vagy a szlovák Extraligában, az U20-as válogatott tagjaként. Kivételt képez Adam Liska, aki a KHL-es Slovan játékosa, 38 meccsen 7 pontot hozott össze. Meglátjuk, hogy ez a kombináció mire lesz képes a nagyok ellen.
A szlovákok a legfontosabb meccsüket december 30-án játsszák, amikor Kazahsztán lesz az ellenfelük. Nagy valószínűséggel ez a meccs dönt majd arról, hogy a két csapat közül ki játszik a kiesés elkerüléséért. A kazah válogatott utoljára 2009-ben járt ezen a szinten, azóta négy szezont két osztállyal lejjebb is eltöltött, ahonnan 2015-ben verekedte vissza magát a divízió 1/A csoportba, majd három év után sikerült feljebb lifteznie magát. A németeket hosszabbításban, a letteket szétlövés után, az osztrákokat rendes játékidőben intézték el tavaly 3-2-re, a mieink emberfeletti munkával nem álltak messze a bravúrtól, ám végül egy vitatható negyedik, majd üres kapura elért ötödik találattal ők nyertek 5-3-ra. Egyedül a franciák elleni meccsük volt nagyon sima, akkor 6-1-re győztek. A mostani keretük alapvetően az MHL-re épül, a hátvéd Valerij Orehov játszik a KHL-ben, illetve két csatáruk a kazah bajnokságban.
