Ovecskinék és a hazai pálya hátránya

A Washington teljesítette küldetését, elvette a Vegas pályaelőnyét. A Stanley Kupa-döntő harmadik meccsén nehezebb feladat vár rá.

Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: Jevgenyij Kuznyecovról továbbra sem tudni semmi biztosat. Az idei playoff legponterősebb játékosa a második meccs első harmadában sérült meg, egy ütközés után a kezét fájlalta. A pénteki edzésen ugyan kikorcsolyázott a többiekkel, de ez még nem jelent semmit. Barry Trotz vezetőedző azt nyilatkozta, az orvosoktól egyelőre nem kapott zöld utat, a meccs előtt dől el, hogy játszhat-e. Csapat- és honfitársa, Alekszandr Ovecskin ugyanakkor biztos abban, hogy első számú centere játékra jelentkezik szombaton. Ha így lesz, akkor csak az a kérdés, hogy hány százalékos állapotban. Ha Trotz nem számíthat legjobb játékosára, akkor el kell döntenie, hogy egyben tartja-e a nagyon flottul működő második sort, amelyben Nicklas Backström centerezik Jakub Vrana és T. J. Oshie között, és Lars Ellert viszi fel az első sorba, vagy a svédet játszatja Ovecskinnel és Tom Wilsonnal, míg a dán center a harmadikból a második támadótrióba kerül.

A következő dilema a kapusok teljesítményével kapcsolatos. Vajon mire számíthatunk Braden Holtbytól és Marc-André Fleurytől? A döntő első két meccsén összesen 15 gól született. Erre lehetett a legkevésbé számítani, és nemcsak azért, mert ilyenre utoljára 1982-ben volt példa, hanem mert mindkét csapat eddigi sikereiben óriási részt vállaltak a hálóőrök. Holtby a konferenciadöntő utolsó két meccsét kapott gól nélkül hozta le, Fleury pedig az egész playoffban emberfelettit nyújtott. Holtby a második meccsen megcsinálta a mindent eldöntő védést, Fleurynek ez még nem sikerült, de hiba lenne őt leírni. Most olyan csapattal áll szemben, amely minden ellenfelének lőtt három és fél gólt meccsenként, bizonyos mértékig tehát érthető, hogy természetfeletti statisztikái némileg romlottak. A harmadik meccs választ adhat arra a kérdésre, hogy az egész pályafutására jellemző hektikusság lesz-e úrrá rajta, vagy tényleg megtáltosodott a szenzációs ligaújonc kötelékében.

A speciális egységek játéka is kulcsfontosságú lesz. Az első meccsen egyetlen emberelőnyt kapott a Vegas, azt rögtön az elején ki is használta. A második meccsen ötször kerültek emberelőnybe, a harmadik harmadban több mint egy percet játszhattak kettős fórban, mégis csupán egy gólt sikerült szerezniük, a kiváló formában játszó Shea Theodore révén. Ebben a mutatóban tehát mindenképpen javulniuk kell ahhoz, hogy legyen esélyük.

Fotó: Patrick Smith/Getty Images

Az első összecsapás 4-6-os vereségéből a Capitals sokat tanult, roppant szorosra fűzte a védelmét, a Golden Knights nagy sebessséggel közlekedő kreatív csatárait már a középső harmadban, de legkésőbb a kék vonalon igyekezett megállítani, és ez többnyire sikerült is. Most a Vegason a sor, hogy kitaláljon valamit egy ennyire szervezett védelem ellen. Ezzel párhuzamosan a saját védekezését is szervezettebbé kell tennie, hiszen nem csak Ovecskin lőtt emberelőnyös gólt senkitől sem zavartatva, a kapu közvetlen közelében, de Lars Eller csiki-csuki találatánál is messze álltak a játékostól. Ezeket a területeket sokkal masszívabban le kell fedni. Ebben segítségükre lehet az a tényező, hogy idegenben lépnek pályára, ellenséges területen talán ösztönösen jobban megy a védekezés.

Ezeket leszámítva nincs sok ok a változtatásra egyik oldalon sem. A döntő mindkét eddigi meccse szoros volt, hajszálon múlt a siker és a bukás. A Washington teljesítette a küldetést, elvette a Las Vegas pályaelőnyét. Most a ligaújoncon a sor, hogy visszaszerezze azt. Ennek eléréséhez minden képességgel rendelkeznek a vegasiak. Az idei rájátszásban nyolc alkalommal léptek fel vendégként, hatszor győztek. Gerard Gallant vezetőedző szerint bőven maradt még a tankban, egyelőre csapata nem mutatott meg mindent, amit tud: ?A legjobb játékunkat a Winnipeg elleni ötödik meccsen hoztuk, és talán a másodikon. A jó hír az, hogy mindkét meccset idegenben játszottuk, mégis képesek voltunk masszív hokira.? Erre most is megvan az esély, hiszen amilyen jó a Capitals idegenben, annyira pocsék a hazai mérlege: kilenc mérkőzésből csak négyet tudott megnyerni saját közönsége előtt. Úgy tűnik, a korábbi évekkel ellentétben az idei playoff egyik legnagyobb kérdése nem az, hogy ki tud meccset lopni idegenben. Hanem hogy ki képes megvédeni a hazai várat.