Új név kerül a Stanley Kupára ? de kié?

A Vegas  és a Washington is első trófeájára hajt. Izgalmas párharc lesz: a két csapat arra tudja a legjobban a választ, ami a másik nagy fegyvere.

Közép-európai idő szerint kedd hajnalban kezdődik a Stanley Kupa döntője, amelyet idén a Vegas Golden Knights és a Washington Capitals játszik. Előző írásainkban kulcsemberekre koncentráltunk, a döntő három legfontosabb személyiségét mutattuk be részletesen: Alekszandr Ovecskint, Marc-André Fleuryt és George McPhee-t. Persze simán elképzelhető, hogy a párharc végül egy-egy kiegészítő ember kivételes teljesítményén dől el, egy ilyen döntőben nincs nem fontos játékos. Utolsó felvezető írásunkban a csapatokra koncentrálunk.

A Vegas nagyon simán jutott túl ellenfelein, az első körben kisöpörte a Los Angeles Kingst, a San José Sharksnak két, a Winnipeg Jetsnek egy győzelmet engedélyezett. A Washington az első két körben két-két alkalommal kapott ki a Columbustól és a Pittsburghtől, majd a konferenciadöntőben 2-3-as állásról fordítva nyert a hetedik meccsen. Miközben tehát Fleuryék 15 meccset játszottak, Ovecskinék néggyel többször léptek pályára, ami fizikailag és mentálisan is sokat kivehetett belőlük, elég csak az eltitkolt kisebb sérülések bekövetkezésének valószínűségére gondolni.

A 15 meccsből tehát csak háromszor kapott ki a ligaújonc, átlagosan 2,87 gólt szerzett, 1,8-at kapott. A Washington gólgazdagabb meccseket játszik, közel három és felet lő, két és felet kap. A speciális egységek külön párharcot vívnak majd, hiszen a Capitals erőssége az előnyös játék (28,8% vs. 17,6%), míg a Vegas elsősorban a hátrányok kivédekezésében jeleskedik (82,5% vs. 75,4%). A Vegas számára különösen fontos, hogy minimalizálja a kiállításokat, minthogy a Capitals játékának kulcseleméről van szó. Emberelőnyben a Carlson, T. J. Oshie, Kuznyecov, Nicklas Backström, Ovecskin alkotta kvintett van bent a jégen, ami semmi jót nem ígér a védekező csapat számára. 17 gólt lőttek előnyben, összes góljuk negyedét a speciális egység szerezte.

A pályaelőny is fontos lehet, hiszen a Vegas otthona többnyire bevehetetlennek bizonyult az ellenfelek számára. Egészen pontosan csak a San José Sharksnak sikerült nyernie a T-Mobile Arenában, a sorozat második mérkőzésén, a második hosszabbításban, 4-3-ra. Igen ám, de a Capitals éppen a vendégként aratott győzelmek számában villog, 10 idegenbeli mérkőzéséből nyolcat nyert, ráadásul e tíz mérkőzésen összesen 20 gólt kapott, ami kivételesen alacsony szám. Több győzelmet az NHL története során csak négy csapat tudott begyűjteni vendégként: A Los Angeles Kings 2012-ben, a Calgary Flames 2004-ben, a New Jersey Devils 2000-ben és 1995-ben. Közülük csak a Flames nem lett végül bajnok.

Fotó: ESPN

Nézzük meg ezután kicsit alaposabban az első sorokat! A Golden Knightsban a William Karlsson, Jonathan Marchessault, Rilley Smith hármas alkotja az első triót, a Capitalsben Ovecskin, Jevgenyij Kuznyecov és Tom Wilson. A két sor nagyon kevéssé hasonlít egymásra, abban viszont megegyeznek, hogy mindkét hármas jelentős részt vállalt az eddigi sikerekből: a Vegasé a gólok 37,2%-át, az asszisztok 40,8%-át, az összes pontok 39,5%-át vállalta, a Capitalsben ugyanezek a számok a következők: 39,4%, 28,2% és 32,4%. Látható, hogy bár a gólok számában nincs nagy különbség, egyéb tekintetben a Vegas fejnehezebb csapat, kicsivel több múlik e hármas teljesítményén. Érdekes lesz látni, melyik első sor tud nagyobb dominanciára szert tenni. A vegasi hármas titka a gyorsaságban rejlik: elképesztő sebességgel teremnek a kapu előtt, és nagyon kreatívak a koronggal. Sok korongot is szereznek, ha pedig ez megvan, az említett gyorsaság miatt pillanatok alatt mennek át védekezésből támadásba. Az egész szezonban együtt játszottak, nagyon érzik egymást, jó a kémia.

A Capitals első sora klasszikusabb felépítménynek számít, hiszen van vérbeli playmaker Kuznyecov személyében, Ovecskin a liga legjobb góllövője, míg Tom Wilson elképesztő fizikai fölényben van mindenki mással szemben. Ez utóbbi a Pittsburgh ellen túl is csordult, aminek hárommeccses eltiltás lett a vége, fontos, hogy ezt ezúttal elkerülje. Egyébiránt e sor tartásának nehézsége abban rejlik, hogy hármójuk közül ketten (Kuznyecov és Ovecskin) kivételes tehetségű játékosok, míg a hoki fizikai részéből sem csak Wilson, hanem a csapatkapitány is kiveszi a részét. További jelentős különbség a két csapat között, hogy míg a Vegasban csak a top támadóhármas szerzett két számjegyű pontot, addig a Capitalsben összesen hét olyan játékos van, aki tíz egység felett jár már.

A védekező szekcióban a Washingtonnak jelentős az előnye a pontszerzést tekintve, hiszen Carlson egymaga 16 pontot hozott, míg a teljes vegasi védelem 23-at. Egyedül a gólok számában nincs differencia, a Caps védelme egy góllal kevesebbet szerzett négy meccsel többől. De több lövést eresztenek el és kevesebbet engednek, mint a Vegas hátsó alakzata. Persze mindez önmagában nem sokat ér, ha a Vegas hatékonyan tudja játszani eddigi játékát, akkor Fleuryvel kiegészülve ez is elég lehet arra, hogy kevés gólon tartsák a Washingtont. Ha az első sorok kapcsán azt mondtuk, a Capitals mélysége az előnyére válhat, akkor a védekezés kapcsán ugyanígy kell eljárnunk a Vegasszal. Nincs első számú hátvédje a csapatnak, viszont folyamatosan tudnak négy sort játszatni, mindenkivel képesek felvenni a versenyt.

Kiemelten fontos lesz a kapusok teljesítménye. Fleuryről már sok mindent elmondtunk, a lényeg, hogy karrierje talán legjobb formájában van, ami nem kis szó egy háromszoros kupagyőztes esetében. Sorozatban harmadszor jut be a fináléba, ez is hihetetlen adat. Braden Holtby a 2015/16-os szezonban nyerte meg a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát, de aztán a következő rájátszásban visszaesett a teljesítménye, és az idei szezon közben is messze volt legjobb formájától. Olyannyira, hogy Barry Trotz vezetőedző Philip Grubauerrel kezdte a playoffot. Nem tartott azonban sokáig Holtby mellőzése, a második meccsen lecserélték Grubauert, és azóta újra kivételes formában van a fővárosi kapus. Ez a forma egyre csak javul, szezonbeli első shutoutját a Tampa elleni hatodik meccsen szerezte, majd a hetediken sem kapott gólt. A két kapus között markáns különbség van abban a tekintetben, hogy az eddigi mérkőzéseken honnan kapták a gólokat. Fleurynek főként a kontrákkal, a kapáslövésekkel és a gólvonal mögötti területen zajló játékokkal gyűlt meg a baja, míg Holtbynak a gyors keresztpasszok, a beleérések és az alacsony lövések okoztak gondot.

Az edzők közül Barry Trotz a tapasztaltabb 1500-nál is több találkozót meccselt végig az alapszakaszban, míg a rájátszásban 108-nál jár. Gallant 410 meccsnél jár, az idei playoffot megelőzően mindössze két rájátszás-meccsen ült kispadon. Ezzel együtt nem lehet kérdés, hogy idén ő kapja az év edzője díjat, azok után, hogy alig ismert nevekből mindenféle közös múlt nélkül az első évben konferenciadöntős csapatot gyúrt. Edzői sikereinek egyik titka, hogy nem edzi túl a csapatot, mindenki viszonylag szabadon játszhat. Nincs megszabva, hogy ki milyen területeken mit csinálhat, nincsenek hosszú videós elemzések, és mint mondtuk, mind a négy sor folyamatosan lehetőséget kap. Trotz egyszer már lett az év edzője az NHL-ben, Holtbyt leültetéséhez is kellett bátorság a playoff elején, legutóbb pedig a feltörekvő edzőgeneráció két talán legfontosabb alakját, Mike Sullivant és Jon Coopert győzte le. Utóbbit a leglátványosabban, az NHL leggólerősebb csapata az utolsó 120 percben képtelen volt betalálni. Érdekesség, hogy Trotz rengeteg kérdést kapott a Vegas indulása idején arra vonatkozóan, mit tanácsol a Vegasnak, hiszen 1998-tól, a csatlakozás évétől volt a csapat vezetőedzője 15 éven keresztül. Nos, Trotz csak ennyi mondott: “Csinálják, ahogy csak Vegasban tudják. Mi ugyanezt csináltuk Nashville-ben. Nincs még egy olyan város a Földön, mint Vegas. Egyedülállós a maga műfajában, úgyhogy kár lenne a New Yorkra, a Washingtonra, a Bostonra, vag bárki másra hasonlítaniuk. Legyenek ők a Vegas és minden rendben lesz.” Nem tudni, hogy olvasták-e ezt az interjút Vegasban, vagy maguktól is rájöttek erre, mindenesetre jól csinálják. Egy egész szezon volt arra, hogy rácáfoljanak a fanyalgókra, és a playoffban sem tettek másként.

Összességében tehát lehetetlen megjósolni a párharc kimenetelét. A Washington offenzívebb hokit játszik, míg a Vegas taktikája Fleuryn és a stabil védekezésen alapul. Hogy a játékuk mégsem statikus, arról a liga leggyorsabb és legkreatívabb első sora gondoskodik, akiket eddig még egyetlen csapat sem tudott tartani. Ovecskinék első sora nem kevésbé félelmetes, ráadásul a másodikban ott van Nicklas Backström és T.J. Oshie, a harmadikban pedig Lars Eller és André Burakovsky, akik szintén kezdik elkapni a fonalat. A kapusok közül Fleury hihetetlen formában van, míg Holtby két shoutouttal a kesztyűjében érkezik a döntőbe. A Washington félelmetes elónyös játéka a Vegas nem kevésbé hatékony hátrányos védekezésével kerül szembe, a Golden Knights bevehetetlen várát az idegenben mindenkinél eredményesebb Capitals rohamozza majd. A Washington számára eddig sosem jött ki a lépés, a Vegas egyenesen ligaújonc. Döntőbe kerülésük annál is váratlanabb, mivel az utóbbi évek a dinasztiákról szóltak, a legutóbbi 9 évben mindössze négy csapat tudott nyerni, a Pittsburgh és a Chicago triplázott, a Los Angeles kétszer nyert. Az biztos, hogy látványos, izgalmas meccsekre készülhetünk, a Stanley Kupa döntőjéhez méltón.