Ideje volt megnyomnunk a reset gombot

Az újrakezdés szezonja következik Székesfehérváron, hiszen ?utolsónál utolsóbbak már nem tudunk lenni.? Súlyos kérdésekről beszélgettünk Szélig Viktorral, a Fehérvár AV19 SC GM-jével.

Alig maradt rutinos válogatott játékos a magyar EBEL-csapatban, legfeljebb Rajna Miklós, Szirányi Bence és Kóger Dániel sorolható ide. A juniorkorból alig kiöregedett Stipsicz Bence és Erdély Csanád kis túlzással már veteránnak számít. Rajtuk kívül mást talán még az elfogult Fehérvár-szurkolók sem sorolnak a biztos vb-csapatba. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez az öt játékos ott lesz a budapesti vb-n, mint ahogy azt sem, hogy más a csapatból nem lesz ott. De azt igen, hogy a mindenki által ezen kategóriába sorolt Fehérvár-játékosok létszáma húsz éve nem látott mélypontra süllyedt.

Az utóbbi évek folyamatainak eredményeképpen tehát véget ért egy korszak: ma a magyar nemzeti csapat többsége nem a Fehérvárban jégkorongozik. Igaz, tavaly még innen kerültek be legtöbben a vb-csapatba, de a számuk folyamatosan csökken. Minden újrakezdés magában hordoz számos lehetőséget, egyfajta frissességet és nem kevés újdonságot. Erre időről időre szükségük van az organikus szervezeteknek. Úgy tűnik, a székesfehérvári jégkorongcsapat tágabb környezetében is van igény erre, nem csak a vezetők, hanem a játékosok és a szurkolók is elfogadják a változásokat és az azzal járó kezdeti nehézségeket.

Szélig Viktort egy éve éppen azzal a szándékkal láncolta a székesfehérvári csapathoz a távozását előkészítő id. Ocskay Gábor, hogy ebben az óriási változásban zászlóvivő legyen. A két székesfehérvári felnőtt csapat működéséért elsődlegesen felelő fiatal sportmenedzserrel beszéltük át alaposan a helyzetet.

Nehéz örökséget vettél át, érzed ennek a súlyát?

Kicsit máshogy fogalmaznék. Nem azt mondanám, hogy nehéz az örökség, hanem hogy nagy a kihívás. Nem arról van szó, hogy gyökeresen meg kéne változtatni mindent, hiszen egy jól felépített rendszer működött itt eddig is. Csak ez mostanra már tényleg nagyon nagyra nőtt, a kihívás az, hogy ezt a nagy szervezetet hogyan fogjuk tudni az új menedzsmenttel és az új elnökkel hatékonyan üzemeltetni. Ha a kérdés sport oldalát nézem, akkor valóban, az utolsó két szezon nem jól sikerült, az utolsó idény sebei még fájnak, ennél azért lehet sokkal jobbat is csinálni, éppen ez a célunk.

Mi a leosztás?

A Fehérvár AV19 SC önálló klubként működik. Gál Péter az elnök, Fekti István az alelnök, Ocskay Gábor maradt a menedzsmentben, ennek nagyon örülünk, szükségünk van a tapasztalatára, Palkovics Krisztián mellett én vagyok még a vezetőség tagja. A feladatom az operatív részek irányítása, szűkebben a felnőtt csapatok menedzselése.

Fotó: Soós Attila (Fehérvár AV19)

Eltelt az első 100 napod, majd 300 is. Beépültél a szervezetbe, átlátsz mindent, beindult az üzemelés?

Úgy gondolom, hogy igen. A tavaly év nagyon jó és hasznos volt ebből a szempontból. Láttam a viszonyokat és a működést. Jól éreztem magam az elejétől kezdve, könnyű volt megszoknunk egymást. Most egy picit más jellegű a feladatom, de erre volt időm felkészülni.

Mit tudsz és mit kell leginkább a klub működésében megváltoztatni, min látszódik majd leginkább az, hogy Szélig Viktor irányítja az operatív munkát?

Mindenkinek a tevékenységét és a munkásságát utólag érdemes értékelni. Megmondom őszintén nincs ilyen jellegű személyes ambícióm. Az a lényeg, hogy ez a klub jól működjön továbbra is, és ha lehet, akkor sikeresebben, mint az utóbbi években. Nem kell elkapni a kormányt az eddigi irányhoz képest. Nem csak a csapatunknál, a magyar jégkorongban is kicsit megváltoztak a viszonyok. A feladatunk az, hogy a Fehérvár vezető szerepét megtartsuk a jégkorongsportban az új körülmények között is.

Mi alapján döntöttetek úgy tavasszal, hogy Benoit Laporte-tal szerződést hosszabbítotok?

A legegyszerűbb az lett volna az előző évi sikertelen szereplés után, hogy az edzőt eltávolítjuk. Mindig ez az első lépés, ez elég egyszerű megoldás, mert csak egy embert érint. Csakhogy itt látszott, hogy a gyenge eredmény nem csak az edzőn múlott, kollektív hibák sorozata történt. Az edzőn kívül ugyanúgy hibáztak a játékosok és a vezetőség tagjai is. Laporte-ot nagyon jó és tapasztalt szakembernek tartjuk, aki jó pedigrével rendelkezik. Magasabb szinten is megállta már a helyét. Tavaly készen kapta a keretet, idén az elejétől kezdve benne van a csapat kialakításában, tehát más lesz a szerepe is. Most a saját elképzelései szerint alakíthatta ki a játékoskeretet

Milyen irányba kell vinnie a csapatot?

Éppen az előbb felsorolt változások miatt, az első csapat irányítása mellett még szakmai koordinátor szerepet is szánunk neki. Szeretnénk, hogy a Titánoknál és az U20-as csapatunknál is folyamatosan visszajelzéseket adjon, bizonyos kérdésekben irányítson. Sosem volt titok, hogy az akadémiánkon nevelkedett gyerekeket szeretnénk beépíteni a felnőtt csapatainkba. Persze ennek sikeressége a játékosokon is múlik, hiába van bennünk elhatározás, hogy minél több minőségi magyar játékos kerüljön fel a felnőttekhez. A klub megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. A Fehérvárnál mindig hangzatos volt, de azért csak van benne igazság, hogy itt fontosak a magyar játékosok, az ő fejlesztésük. A magyar válogatottba mégiscsak innen kerülnek ki a legtöbben és jelenleg ez a csapat képviseli a legmagasabb szinten a magyar jégkorongot a klubjaink közül. Reméljük, hogy ebből a válogatott is tud majd profitálni a jövőben is.

Soha nem látott mennyiségben igazoltatok légióst. Mi ennek az oka?

Sok embernek Székesfehérváron is elkerekedett a szeme, hogy tíz külföldi játékos jelent meg idén. Ha kicsit utánanézünk a számoknak, akkor kiderül, hogy ez nem több, mint amennyi tavaly volt a külföldön született játékosok száma. Sarauert, Orbant és Bodót már magyarnak számoltuk ugyan, de nem a magyar jégkorong termékei, ahogy idén Harty, Latendresse vagy Gilbert sem. Nem lett kevesebb helyük a magyar fiataloknak. Éppen ez a nagyobb változás, hogy a hazai mag fiatalodott. Az egy másik kérdés, hogy miért.

Adja magát a kérdés: miért?

Abban volt koncepció, hogy fiatalabb legyen a csapat magyar magja. Szeretnénk, ha az itt nevelkedett játékosok közül minél többen kapjanak lehetőséget az EBEL-ben. Persze csak azok maradnak majd az EBEL-keretben, akik ezért megharcolnak, nem jár alanyi jogon ez a fehérváriaknak. A másik oka, hogy átalakulóban van a magyar játékospiac. Olyan játékosokat szeretnénk, akiknek óriási kihívás, hogy itt játszanak tartósan, és ha lehet, idővel még magasabb szinten szeretnék űzni ezt a sportot.

Voltál a kijevi vb-n, sok magyar játékossal tárgyaltál. El tudtál volna képzelni ennél erősebb magyar állományt is, vagy ilyesmi volt az előzetes terv is?

Az igaz, hogy voltak olyan válogatott játékosok, akikkel tárgyaltunk. Nem jött össze a szerződtetésük. De ezzel nincs probléma, ez mindig így működik, a kívánságlistáról sosem sikerül mindenkit megszerezni. Többfajta variáció volt, de amilyen csapatunk most van, nagyjából olyat képzeltünk el akkor, amikor nekiálltunk az idei keret kialakításának. Tudomásul kellett vennünk, hogy jelenleg ez a helyzet. Vannak nagyon ügyes magyar játékosok, de azok, akik EBEL-szinten is segíteni tudnának nekünk, már elköteleződtek más csapatokhoz, vagy más országok bajnokságaiba.

Hetényi Zoltán és Sofron István nem kapott szerződést erre a szezonra. Ennek oka a fiatalítási szándék?

Hetényi Zoli parádés munkamorállal megáldott kapus. Azt a döntést hoztuk, hogy a két magyar fiú hiába nagyon jó kapus és hiába van a válogatottnál is elöl a nevük, de valahogy ez nem működött az előző szezonban nálunk. Nem személyes döntés született, nagyon remélem, hogy Zoli talál magának egy jó csapatot, ahol megfelelő szinten tudja folytatni a kiváló karrierjét. Jó pár jó szezon van még benne.

Hogyan működik a légióskiválasztás?

Azt hiszem, bárki meg tud erősíteni ebben, aki magyar csapathoz keresett vagy igazolt már légióst, hogy százszázalékosan nem lehet biztosra menni. Sajnos nem tartunk ott, mint más országban vagy más sportágban. Itt nincs mód mindenkit megnézni, tesztelni, fizikálisan felmérni és orvosilag ellenőrizni. Ilyen szempontból mindig van rizikó. Ha nem is látatlanban veszünk játékosokat, de sokszor csak a kapcsolatrendszerünkre és az információs csatornáinkra támaszkodhatunk egy-egy jelölt leigazolása előtt. Ráadásul nem mi vagyunk a legvastagabb pénztárcájú fiúk az EBEL-társaságban, de olyan srácokat próbálunk találni, akik azért jönnek ide, mert nagyon meg akarják mutatni magukat ezen a szinten és jó szezont szeretnének futni. Igyekeztünk ebből a szempontból körbejárni a játékosainkat szerződtetésük előtt. Idén már Benoit Laporte kiterjedt kapcsolatrendszerét is igénybe tudtuk venni ehhez. A szezon végéig meglátjuk, mennyire sikerült ez a munka. Az biztos, hogy EBEL-szinten nem tudunk szupersztárokat igazolni, ezért nem is ez a célunk. Nem gondolom, hogy amikor sikeres szezont futott a Fehérvár az EBEL-ben, akkor az azért lett volna, mert itt játszottak a liga legjobb játékosai. Csapatként kell jók legyünk. Ha mindenki tudja, hogy mi a feladata és azt maximálisan el is végzi, akkor az egészből a végére biztosan jobb produkció alakul ki, mint legutóbb.

A nézőszámcsökkenés minek köszönhető. A meghatározó magyar játékosok hiányának, vagy az eredménytelenségnek?

A Fehérvár évek óta elég sokféle szempontnak próbál megfelelni. Minden szurkolónk elvárja, hogy legyen eredmény. Ez az elsődleges. Sok magyar válogatott játsszon nálunk, ahogy ez korábban jellemző volt, ez a második a fontossági sorrendben. Harmadsorban pedig a fiataloknak szeretne mindenki több jégidőt adni. Ebből a háromból mindig lesz olyan, ami üti egymást. Egyelőre nehéz ezt összefésülni úgy, hogy abból értelmes produktum jöjjön ki. A nézőszám valóban csökkent, ennek is több oka van. Egyrészt eltelt tíz év az EBEL-ben, ezért az újdonság varázsa már elmúlt. A csapat hol előre-, hol visszalépett, az utóbbi években valóban úgy tűnt, hogy már nem annyira érdekes az EBEL-projekt, mint korábban volt. A célunk éppen ezért az, hogy újra nagyon érdekessé és vonzóvá tegyük. Természetesen az elsődleges és a legfontosabb célunk a minél jobb eredmény elérése. Ha a csapat jobban teljesít, és hazai pályán minden alkalommal kiteszi a szívét-lelkét, akkor sem verjük meg a topcsapatokat tízből kilencszer, de nem is ez az elvárás, hanem azt szeretnék látni a szurkolóink, hogy ha már kicsi a bors, akkor legalább legyen erős. Csapjunk oda, legyünk versenyképesek és lelkesek. Tavaly a régi tűz a pályán sem látszott, leginkább ennek köszönhető, hogy kevesebben voltak a lelátón, mint amennyien szoktak lenni.

Sokkal kevesebb meghatározó magyar játékos van a keretben, mint korábban. A rutinos hazai hokis még kevesebb. Mennyi a bizonytalanság, mire lesz jó ez a társaság a 2017/18-as szezonban?

Ez volt a terv is az előző szezon eredményei után. Itt volt az ideje annak, hogy megnyomjuk a reset gombot. A sporttal kapcsolatos irány nem működött a legjobban. Mikor próbáljunk meg valami mást irányt, ha nem most? Utolsónál utolsóbbak már nem tudunk lenni. Lehet hogy nem azon nyomban lesz sikeres az új koncepció, de az a lényeg, hogy újra vonzóvá tegyük a csapatot, a környezetet, ahová szívesen jönnek a nézők és a játékosok. Egy tucat új játékos érkezett, ebben van rizikó, nagyon nagy az esélye, hogy lesz olyan, aki nem úgy teljesít, ahogy előzetesen feltételeztük róla. Tavaly volt restanciánk a szezonbeli korrekciós tevékenységek megoldásával kapcsolatban is. Fontos lesz idén, hogy ebben is fejlődjünk, ügyesebben nyúljunk bele az események zajlásába.

Geoff Walkert máris elküldtétek. Ez egyfajta üzenet is a többiek számára, hogy idén kevesebb lesz a türelem a nem jól teljesítő légiósok felé?

Ez nem türelem kérdése. Az a fontos, hogy ki tud a csapatnak segíteni és ki nem. A szakmai vezetés úgy ítélte meg az első napok alapján, hogy van egy légiós, aki az utóbbi kategóriába tartozik. Sok újdonság került a rendszerbe, próbálunk például az orvosi háttérmunkában is fejlődni. Walker esetében augusztusban még könnyebb volt a döntést meghozni, mint ha benne lettünk volna már a szezonban.

Megpróbáljátok majd őt pótolni másik légióssal?

Igen, ez a terv.

Beszéltünk már a létszámról és a korról, most legyen szó a minőségről. Tíz évvel ezelőtthöz, az EBEL-projekt indulásához képest több vagy kevesebb lett globálisan azon magyar jégkorongozók száma, akikre az EBEL-ben számítani lehet?

Olyan EBEL-szinten is meghatározó magyar játékost jelenleg nem látok, mint volt Ocskay Gábor, Palkovics Krisztián, Ladányi Balázs, Vas Márton vagy Sofron István. Nem reális, hogy ebben az évben hozzájuk mérhető teljesítményt látunk majd. Persze nagyon remélem, hogy a magyar játékosaink meg fognak cáfolni, és azt látjuk majd, hogy igenis vannak ilyenek és én hülyeségeket beszélek. Az elődök nagyon magasra tették a mércét, és a Ladányi-éra óta valóban nem volt olyan játékosunk, aki a top góllövők vagy pontszerzők közé fért volna ebben a ligában. Sajnos a magyar válogatott játékosok azóta nem tudtak ilyen produkcióval előrukkolni, nem tudják ezt a meghatározó szerepet betölteni. Változtak a dolgok, most nem a válogatott krémje húzza a Fehérvár szekerét. Ez van, de nagyon reméljük, hogy hamarosan megint lesznek ilyenek. A lehetőség megvan erre, és nagyon remélem, hogy már ebben a szezonban rám cáfol néhány srác. Abban a tekintetben nyugodt a lelkiismeretem, hogy ez már tényleg csak rajtuk múlik.

A legutóbbi szezonban a válogatott teljesítménye is gyengébb volt a megszokottnál. Van összefüggés a székesfehérvári és a nemzeti csapat gyengélkedése között?

Igen, ott is látszott ez a generációváltás. Régebben kevesebb játékosunk volt, de volt egy szerencsés mag, ahol a létszámhoz képest sok volt a tehetséges és karakteres játékos. Most egy kicsit másképp van. A mai gyerekek sokkal erősebbek és gyorsabbak. Nem azt mondom, hogy nem olyan ügyesek, de valahogy eddig nem állt össze a csapat. Az látszik, hogy bőven van fejődési és előrelépési lehetőség, és ez csak a játékosokon múlik, hiszen minden szempontból jobb feltételek állnak a rendelkezésükre. Látok több játékost is, akiből húzó egyéniség lehet a jégen és azon kívül is, de Kijevben egy vezérünk sem volt.

Kijelenthetjük, hogy a fehérvári EBEL- és Erste Liga-csapat fiataljai minden támogatást és lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy meghatározó játékossá nőjék ki magukat?

Igen, persze. Itt Fehérváron a menedzsment lenne a legboldogabb, ha csupa magyar játékossal sikerülne versenyképes csapatot kiállítani az osztrák ligában. Nem a mi kifejezett kívánságunk, hogy jöjjön minél több külföldi, de sajnos attól nagyon messze vagyunk, hogy ütőképes EBEL-csapatot tudjunk összehozni nélkülük. Ne kerteljünk: jelen pillanatban nincs idehaza EBEL-topjátékosunk.

Kicsit kanyarodjunk hazafelé. A Debreceni HK csődje után hogyan látod, milyen szezon vár ránk az eggyel kisebb létszámú Erste Liga-mezőnyben?

Csatlakozni tudok Azari Zsolthoz, én sem gondolom, hogy a színvonal csökkenne amiatt, mert csak kilenccsapatos lesz a bajnokság. Sőt jóval kiegyenlítettebb ligára számítok jövőre, nagyobb versenyfutásra. A Fehérvári Titánok nevében azt mondhatom, hogy mi mindenképpen versenyképes csapatot szeretnénk kiállítani az Erste Ligában. Fontos céljaink vannak és az is fontos számunkra, hogy innen fel tudjunk vinni fiatalokat az EBEL-be.

A Titánok eleje és az EBEL-csapat vége mintha összeérne idén, nem igazán látszik egyelőre, hogy mely fiatalokból áll majd a nagy csapat harmadik-negyedik sora és kikből a farm első egy-két egysége. Lesz átjárás?

Én a versenyben hiszek. Nagyon fontos lenne, hogy végre valós verseny alakuljon ki, mert a versengés viszi előre a csapatot és a játékosokat is. Ha a versenyfaktor kiesik egy sportoló életében, az az előrelépést gátolja. Az elkényelmesedés a legnagyobb ellenség. Úgy indulunk a szezonnak, hogy az EBEL-öltöző ajtaja nyitva van minden fiatal előtt, és Benoit Laporte is sokkal közelebbről fogja figyelni a Titánokat.

Visszatérve a Debrecenre: az egyébként jó döntés, jó üzenet, hogy egy gazdaságilag elletetelenülő csapatot nem próbálunk meg mesterséges úton megmenteni?

Igen, én ebben hiszek. A megmentésük nem lett volna jó példa, az is probléma lett volna, hogy ezt nehéz lett volna eladni a többi csapat felé. Fáj minden csapat elvesztése, de az is igaz, hogy jóval több pénz van a magyar hokiban, mint korábban. Igaz, az még messze van, hogy évekre előre stabilan lehessen tervezni.

Az augusztusban induló új nemzetközi sorozatban, a Visegrád Kupában a teljes EBEL-csapattal vesz részt a Fehérvár?

A felkészülést bő kerettel kezdte az EBEL-csapat, vannak most fent olyanok is, akik nem lesznek alapemberek. A Visegrád Kupa az EBEL-keret felkészülésének a része, de valószínűleg egy kis kísérletezés is zajlik majd ezen a néhány meccsen. Erről a kérdésről a szakvezetés dönt majd. Ahogy néztem, a szlovák csapatok is nagyon bő kerettel dolgoznak augusztusban. A torna első fordulói az időpontot tekintve a felkészülési időszakban zajlanak, de sportolóként biztos vagyok abban, hogy mindenki minden meccsét meg akarja majd nyerni. Kíváncsian várom, hogy a csoportkör utáni rájátszásos részre, ami már a szezon közben esedékes, ki hogyan és mennyire fog tudni koncentrálni a Visegrádi Kupára. Ez a kezdeményezés első éve, a tapasztalatok alapján látni fogjuk, hogy merre mehet tovább ez a dolog a következő években.

A végére a bulvárkérdések maradtak. Id. Ocskay Gábor a legutóbbi interjúnkban mondta, hogy augusztustól már nem az évtizedek óta megszokott helyén fogjuk látni a hazai meccseken, mert ezzel is jelezni fogja, hogy hátrébb lépett és változott a szerepe. Neked van már állandó helyed a fehérvári jégcsarnokban?

Amikor aktív játékos voltam, akkor is próbáltam minél kevesebb babonát magamra venni, mert ezeknek az ember idővel a foglyukká válhat. Vezetőként is erre törekszem, úgyhogy igazából nincs és valószínűleg nem is lesz ilyen hely. Eddig amikor megkértek rá, akkor a kommentátorállásból figyeltem a meccset, volt hogy a többiekkel, vagy egyedül voltam a lelátón, és olyan is előfordult, hogy a munkám miatt az irodában kellett tartózkodnom. Remélem, az utóbbira minél kevesebb példa lesz a jövőben. Mindenhogy és mindenhonnan szeretem nézni a mérkőzéseket, az a lényeg, hogy minél jobb jégkorongot lássak a jégen.

A szeptember 30-i Magyarország?Finnország meccsen játszol majd az Arénában?

Úgy néz ki, hogy igen, kaptam egy listát, azon rajta van a nevem. Megpróbálom magamat játékra alkalmas állapotra hozni addig. Jó lenne ott lenni, jópofa kezdeményezés ez, remélem, jól is fog elsülni és ismét élményt tudunk szerezni a magyar szurkolóknak.

Mikor kezded meg a felkészülést?

Próbálom magam folyamatosan edzésben tartani, ettől a meccstől függetlenül is. Igazából a jégre lépésből lehet probléma, mert abból nem volt sok, amióta a korcsolyát betettem a sarokba. De majd kerítek alkalmat arra, hogy jégre menjek párszor szeptember végéig, mert a fittség egy dolog, de teljesen más jégkorongozni.

Mi szerepelne álmodban, hol tartson a Fehérvár jövő áprilisban?

Azt szeretném, hogy minden projekt, amiben benne vagyunk, elérje a minimálisan kitűzött célt. Az EBEL-csapat legyen ismét vonzó és sikeres, a nézők által támogatott és látogatott, a Titánokból pedig mondjuk két fiatal játékossal kelljen tárgyalnom a 2018/19-es EBEL-szerződéséről.

Eddig kerülgettük ezt a kérdést, ezért felteszem a végén: számszerű elvárás nincs idén a csapatok felé?

De van, mindkét csapattal a rájátszásba jutás a cél. A magyarázat egyszerű: a playoff teljesen más hoki, a szezon legélvezetesebb és leginkább közönségvonzó része. Nyilván tudjuk, hogy az EBEL-ben bitang nehéz dolgunk lesz, mindenki erősödött, a Ljubljanát egy jó erős Medvescak váltja, lehet hogy nehezebb lesz a helyzetünk, mint eddig bármikor is volt. De ez jó, mert van kihívás, aminek meg kell tudni megfelelni. A Titánokkal ugyanez a cél. Legyen meg a rájátszás, és ott már bármi megtörténhet.