A játékosok is készülnek a 2020-as lockoutra

Az idei NHL-es szerződésekben rögzített jövedelmek nagy része aláíráspénz, amit akkor is ki kell fizetni, ha elmarad egy szezon.

Sötét felhők gyülekeznek az NHL munkaügyi kapcsolatainak egén. Az érvényben lévő kollektív szerződés 2020. szeptemberében jár le, és minden korábbinál nyilvánvalóbb jelek utalnak arra, hogy újabb háborúra készülhetünk. A későbbiekben erről a témáról külön sorozatot indítunk, most csak a legfontosabb tényezőket említjük, amik miatt nem várható békés rendezés.

A játékosok bérének jelentős részét, 10-15%-át a tulajdonosok nem fizetik ki, hanem visszatartják zálogként, azt állítva, a hokihoz köthető jövedelmek nem növekedtek olyan mértékben, ami ezt lehetővé tenné. Az egy csapat által egy szezonban elkölthető játékosbér ? a fizetési plafon alatti pénzmennyiség ? ugyanis az előző szezonban az adott franchise jégkorongos tevékenységéhez köthetően befolyt jövedelmének fele. Ennek az elszámolása állandó vitatéma ? ami nem mellesleg az általános bizalmatlanság jele. Emellett az NHL olimpiai bojkottja is kiverte a játékosoknál a biztosítékot, hatalmas a felháborodás emiatt, elsősorban természetesen az elithez tartozó hokisoknál. A ligával szembeni elégedetlenséget fokozza Gary Bettman főkomisszár és csapata hozzáállása az agyrázkódásokhoz. Az NHL notóriusan tagadja, hogy bármilyen köze lenne ezeknek a már középkorban kialakuló súlyos mentális betegségekhez (demencia, szorongás, depresszió).

A helyzetet jellemzi, hogy Bettman a tavaly újfent útjára indított Világkupa 2020-ban esedékes következő ciklusáról máris múlt időben beszél. Egyébként a játékosok a 2016-os Vk-ból származó jussukhoz sem jutottak még hozzá, majd egy évvel a torna után. Ami most a legfontosabb, mindenki számára egyre nyilvánvalóbb, hogy 2020-ban aligha lesz szezon. Ez általában a játékosoknak fáj jobban, hiszen ők élnek-halnak ezért a sportért, és nem mellesleg a mindennapok szintjén is ebből élnek. Most azonban igyekeznek felkészülni erre a helyzetre, és olyan szerződéseket kötni, amelyek valamennyi biztosítékot jelentenek erre az eshetőségre is. Az egyik módja ennek, ha az újonnan kötött szerződésekben a bér nagyobb részét kötik le aláíráspénzként. Ennek előnye, hogy mindig szezon előtt fizetik ki, és teljesítménytől vagy meccs-számtól függetlenül jár.

Travis Yost, a TSN elemzője megnézte az érvényes szerződéseket, és kigyűjtötte, mennyi ezekben az aláíráspénz. Az első grafikon mutatja az abszolút számokat, mint látható, százmilliót is meghaladó nagyságrendű pénzről van szó.

Ez azonban önmagában még keveset mond arról, mekkora a signing bonusok valódi súlya az új szerződésekben, hiszen nyilvánvaló, hogy a következő szezonra majdnem minden szerződés megköttetett, míg 2020-ra arányaiban jóval kevesebb játékos rendelkezik kontraktussal. Yost ezért kiszámolta, mekkora arányt képviselnek az aláíráspénzek évekre lebontva, így jött ki az igazán mellbevágó adat. Ezt mutatja a következő ábra.

2020-ra már most elköltöttek 182 millió dollárt, ami a szerződéseken belül 25%-os részarányt képvisel. Ez két és félszer több, mint az előttünk álló szezonban. Ezekben az esetekben ráadásul vagy topjátékosokról van szó, vagy pályájuk végén járó veteránokról, akiknek a kollektív alkuk folyamán hagyományosan erősebb a hangjuk. A legfontosabb az, hogy ennek a trendnek köszönhetően már nemcsak a játékosokat fogja nyomasztani egy esetleges lockout, hanem a tulajdonosokat is. Előbbieket az elmaradt bérek, utóbbiakat a semmire kifizetett dollárszázmilliók miatt. Ez akár jelentősen is átírhatja az erőviszonyokat.