Jevgenyij Malkin legenda lett

A Pittsburgh Penguins háromszoros Stanley Kupa-győztes támadója hazájában istenként tisztelt klasszisokkal került egy sorba.

Összesen három orosz jégkorongozó volt eddig, aki játékosként háromszor is megszerezte a győztesnek járó kupát a világ legerősebb bajnokságában, ennél többször még senkinek sem sikerült. Jevgenyij Malkin negyedikként csatlakozott. Elődei a következők voltak: Szergej Fjodorov, Igor Larionov és ? kevésbé köztudott módon ? Szergej Brilin. Fjodorov és Larionov a Detroit Red Wings színeiben triplázott (1997, 1998, 2002), Brilin a New Jersey Devils játékosaként ért a csúcsra (1995, 2000, 2003). Utóbbi ugyanakkor nem volt csapata vezére egyik diadal alkalmából sem. Nem úgy, mint Fjodorov és Larionov, akik oroszlánrészt vállaltak az ezredforduló isteni Red Wingsének sikereiből.

Ahogyan Jevgenyij Malkin is a Pittsburgh Penguinsben.

Az ászát méltató orosz sajtó nem felejti el majd minden cikkben megemlíteni, hogy miután a magnyitogorszki születésű csatár lett a playoff pontkirálya ? 25 meccsen 10+18-cal ?, talán inkább megérdemelte volna az MVP-címet, mint Sidney Crosby, a csapatkapitány. A nyafogás azonban összességében elsikkad az eufória mellett. Minthogy a magától értetődő kérdésre ? legenda lett-e Jevgenyij Malkinból? ? így is, úgy is igenlően válaszol minden szemleíró és kommentátor.

A 30 éves Malkinéhoz hasonló pályafutást napjaink orosz sztárjai közül más nem tud felmutatni. Az az Alekszandr Ovecskin sem, akinek Malkin kicsit mindig az árnyékában volt. Egyszer fordult elő a történelemben, hogy az NHL-draft első két helyén orosz játékost válasszanak: 2004-ben Ovecskin kelt el az 1/1-es, Malkin az 1/2-es helyen. Innentől sokkal több reflektorfény jutott a Washington Capitals 8-asára, annál is inkább, hogy a következő nyár 1/1-ese, Sidney Crosby Malkin csapattársa lett, és ugyancsak korszakos zseninek bizonyult.

Hogy mindez zavarta-e Malkint, vagy sem, arról nem sokat tudni. Annyira nem közlékeny típus a srác, és vetély-, avagy harcostársaival ellentétben nem állandó szereplője a beszélgetős tévéműsoroknak, továbbá nem is gyakran alanya a mélyinterjúknak.

A lényeg úgyis abban van, amit a jégen mutat. Összes szezonját talán fölösleges sorra venni, elég, ha megemlítjük, hogy az NHL-ben eddig 706 alapszakaszmeccsen 328 gólt lőtt és 504 asszisztot jegyzett, míg a playoffok 149 találkozóján 58 találatig és 99 passzig jutott. Messze a pont/meccs átlag felett teljesít tehát, akkor is, amikor keményednek a dolgok a pályákon. 2009-ben, amikor a Pittsburg hosszú idő után először vihette haza a Stanley-t, 24 meccsen 36 (14+22) pontot ért el. A második csúcsra kapaszkodás alkalmából ? tavaly ? valamivel szerényebben teljesített (23 összecsapás, 6+12), ám idén is a három legmeghatározóbb sikerkovács egyike volt a jégen: Crosby és a kapus Matt Murray mellett.

Lehet, hogy így is árnyékban marad kissé, de ez kit érdekel? Pláne, hogy ? szemben Fjodorovval és Larionovval ? az ő karrierje még egyáltalán nem ért véget. Jevgenyij Malkinban bőven vannak évek és szezonok, illetve a Pittsburg Penguinsben is tartalékok. Magyarán: lehet még belőle egyedüli csúcstartó is az oroszok között.

Ő maga a következőképpen kommentálta a diadalt: ?Csodálatos győzelem volt egy csodálatos sorozat végén. Fantasztikus ellenfelet múltunk felül. A védelmünk hihetetlen munkát végzett, különösen abban a három az öt elleni szituációban, az utolsó harmadban. Mindig mondom, hogy a Pittsburgh a legjobb csapat és a legjobb társaság. Minden évben megvan az esélyünk, hogy nyerjünk. Attól, hogy tavaly Phil Kessel is csatlakozott hozzánk, még jobbak lettünk, remekül játszott ő is a playoffban. De szenzációs volt Jake Guentzel és az összes fiatal is. Plusz erőt és sebességet kaptunk tőlük. Hiába nyertünk, ezután is éhesek leszünk. Még több Stanley Kupát akarunk!?