Negyedik győzelmére hajt a Blackhawks magja

Ez azonban minden korábbinál nehezebb feladatnak tűnik. Az első akadályt a hosszabb paddal, de jóval kevesebb tapasztalattal rendelkező Nashville jelenti.

A Chicago nem kezdte jól a szezont, de az újévben magára talált és folyamatosan egyre jobb játékot produkált, végül a nyugati konferencia élén végzett, amellyel egészen a döntőig bebiztosította magának a pályaelőnyt. Január elseje óta 58 pontot termelt, ennél többet csak a Washington Capitals (71 pont) és az Anaheim Ducks (61 pont). A Chicago játékára továbbra is a sok korcsolya és a technikás megoldások a jellemzők, ez várható tőlük a playoffban is. A támadások során elsősorban két sornyi játékosra támaszkodnak, a csapatból hatan értek el legalább 20 gólt, a hetedik Hartman 19-et lőtt. A házi gólkirály címét Patrick Kane vitte haza (34 találat), aki három góllal előzte meg Artemij Panarint, Marian Hossa (26), Artyem Anyiszimov (22), Richard Panik (22) és Jonathan Toews (21) előtt. Keveset ütköznek és keveset vannak kiállítva, viszont a rájátszásba került csapatok közül övék a legrosszabb hátrányos védekezés, úgyhogy kulcsfontosságú, hogy ez a továbbiakban is így maradjon.

A Nashville játékát egészen más jellemzi. Kilenc csatár és három hátvéd szerzett legalább 10 gólt, az offenzív potenciál tehát sokkal egyenletesebben oszlik meg a csapaton belül. Ez lehet előny és hátrány is, hiszen elvileg ez ellen nehezebb védekezni, másrészt viszont nagy kérdés, hogy a playoff kiélezett küzdelmei közepette mennyire tudják ezt tartani a hátsóbb sorokban szerepet kapó játékosok. Természetesen a Nashville-nek is megvannak a maga ászai, a góllövésben leginkább a svéd páros, Viktor Arvidsson és Filip Forsberg. Mindketten 31 gólt lőttek és 60 pont körül termeltek, velük csak a center Ryan Johansen vette fel a versenyt. A védelmet a svájci Roman Josi és a tavaly Montrealból Shea Weberert elcserélt P. K. Subban vezeti. A szezon során folyamatosan jelentek meg az elemzések arról, melyik játékos és melyik csapat járt jobban a cserével, de erre végleges választ csak a rájátszás adhat. Josi és Subban mögött Mattias Ekholm és Ryan Ellis alkotja a második bekkpárt, rajtuk is nagyon sok múlik majd.

Nagy kérdés, hogy a 2010-es évek dinasztikus csapatában, a háromszoros Stanley Kupa-győztes Chicagónál, amely gyakorlatilag folyamatos újjáépítésben van, mire lesznek képesek az újoncok, akik idén viszonylag sok lehetőséget kaptak. Közülük Hartman, Schmaltz, Kero és Hinostroza került 10 pont fölé, de ennél is több kell, ha csökkenteni akarják a Blackhawks fejnehézségét. A keretből egyébként hatan hajtanak a negyedik gyűrűjükre: Toews, Kane, Duncan Keith, Hossa, Brent Seabrook and Niklas Hjalmarsson. Nem kockáztatunk sokat, ha kijelentjük, hogy a negyedik kupagyőzelem megszerzése minden korábbinál nehezebb feladat lesz. Ehhez azonban keresve sem találhatnának jobb hadvezért, mint Joel Quenneville, aki 1539 NHL-meccsével a legtapasztaltabb edző a jelenleg is aktív trénerek között. Segítője, Mike Kitchen sem rutintalan, a maga 24 szezonjával. Meglátjuk, hogy ez a gyakran alábecsült tényező mennyit segít a csapaton a rájátszásban, amelynek első körében azért egyértelműen ők az esélyesek.