Ocskay Gábor: Pozitívumot nehéz kiemelni

A mentalitással nincs probléma, akarnak, mennek előre, de úgy látom, hogy jégen kívül nem mindig tesznek meg mindent azért, hogy profi játékoshoz méltón viselkedjenek. A Fehérvár AV19 első embere és vezetőedzője értékelte az EBEL-alapszakaszt.

A magyar EBEL-csapat sajtótájékoztatót tartott szerdán. A klubtól kapott sajtóanyagban két hosszabb interjú is található, amelyben a szokottnál kendőzetlenebbül beszélnek a szakemberek a nehézségekről, problémákról. A helyzet nem könnyű, az eddigi 44 mérkőzésben több volt a rossz, mint a jó, de a bizonyítványon ? amely eddig bukást mutat ? még lehet javítani. Mindkét beszélgetést változatlan formában adjuk közre.

Ocskay Gábor szakosztály-igazgató:

Milyen célokat fogalmaztak meg az új vezetőedző érkezésekor?

Tavaly május óta azon dolgoztunk, hogy ez a keret összeálljon. A légiósok ügyében a menedzsment teljesen megbízott Tyler Dietrichben, ami ? most már kijelenthető ? hiba volt. Nem szeretnénk a felelősséget tologatni, de három olyan játékos, akik közül kettő már nincs itt, nem a legszerencsésebb választásnak bizonyult. Voltak olyan válogatott játékosok, akiknek az utolsó pillanatban kellett emiatt ?nem?-et mondanunk, hiszen megtelt a keret, a büdzsé pedig beszűkíti azért ezt a mozgásteret. Az első időszakban csak annyit tudtunk mondani Laporte-nak mi is, hogy ismerje meg a csapatot, a közeget, a helyszínt. Emellett pedig kőkeményen dolgozott a csapattal, de ez időbe telt. Ez körülbelül olyan, mint amikor egy új pedagógus szeptember elején új osztályt kap a kezei közé. Három hét után még ő sem tudja hibátlanul az osztálynévsort. Idő kellett az ismerkedéshez, aminek persze ára volt. De meg kellett tapasztalnia, hogy melyik játékos mire képes, ez alapján összeraknia a gárdát és a saját elképzeléseit is belevinni a játékba. Azt elmondtuk neki, hogy arra nincs lehetőség, hogy öt játékost kicseréljen a keretben szeptember elején. Azzal az alapanyaggal kezdtük főzni ezt a levest, amit Tyler és a menedzsment megvásárolt a piacon. Hetente tartottunk és tartunk megbeszéléseket vele, ahol szóba kerülnek az aktuális problémák. Személyi kérdések is szóba kerültek természetesen, de azt elfogadta és belátta, hogy a menedzsment számára fontos a magyar, és főleg a fiatal magyar játékosok szerepeltetése. Fontos, hogy sok jégidőt kapjanak, megmérettessenek a ligában és a lehetőségekhez mérten a legintenzívebben tudjanak fejlődni. A szezon elejétől azt kommunikáltuk és azt tűztük ki célul, hogy rájátszásba kell kerülni. Jelen pillanatban bolondnak tartanának, ha azt mondanám, hogy fél lábbal már bent vagyunk a playoffban, de még van idő arra, hogy a csapat korrigálja az eddigi 44 meccses szereplést.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

A gyengébb szereplés ellenére Ocskay Gábor és a menedzsment milyen pozitívumokat látott eddig?

Pozitívumot nehéz kiemelni. Amit jó látni és a menedzsment nevében ezúton is szeretnék megköszönni, hogy ilyen érdeklődés mellett zajlott le ez a 22 hazai találkozó, amit most követ majd öt még biztosan. A látogatottság talán egy kicsit csökkent a tavalyi szezonhoz képest, de úgy látom, hogy a magyar csapatsportokat tekintve nekünk egy egészen elképesztő, biztos és fanatikus hokiszerető közönségünk van, amelyik a legtragikusabb szereplésen is túl tud lépni. Pozitívum, hogy ennyi fiatal kapott lehetőséget idén, ez a jövő szempontjából erőt kell, hogy adjon. Olyan játékosok, mint Szabó Dániel, Szabó Bence, Szabó Krisztián, Szaller Márk, Vincze Péter, Kocsis Ferenc, Reisz Áron, Sárpátki Tamás vagy Erdély Csanád. Ennyi fiatal játékost, a Ljubljanán kívül egy csapat sem szerepeltetett. Ezek a fiatalok most már látják, hogy dolgozniuk kell tovább, hogy például a csatároknál ez eredményességben is megjelenjen a befektetett munka. Ne csak húsz, harminc, negyven lejátszott meccs, hanem körülbelül 0,3 pont / mérkőzés átlag is ott legyen a nevük mellett. Egy negyven meccset lejátszó támadónak jó lenne 12-15 pontot összehoznia ez idő alatt. Ezek a fiúk potenciális jelöltjei a következő tíz év magyar jégkorongjának. Mögöttük van még egy nagyobb számú, egy-két évvel fiatalabb garnitúra. Ők folyamatosan érkeznek majd egyre feljebb. A fő feladat ennek koordinálása lesz, és az, hogy őket megfelelő képességű légiósokkal összegyúrva ütőképes csapat alakuljon ki.

Ki tud-e emelni olyan játékost, aki kiemelkedően teljesített meglátása szerint eddig ebben a szezonban?

A játékosok értékelése első sorban a szakma feladata, így ők fogják értékelni a teljesítményüket. Én, személy szerint közepesnél jobbat senkinek nem tudnék adni eddig, de egy másik sportágat alapul véve: egy kosárlabda mérkőzés négy negyedből áll, ebből mi most a harmadikon túl vagyunk. Az első negyed kimondottan rosszul sikerült, aztán a november-decemberi időszak már majdnem jónak mondható, újra szívet melengető dolgok történtek, sikerült meglepetés győzelmeket aratni Bécsben, Salzburgban. Aztán a január 1-je utáni időszakban hihetetlenül gyenge teljesítményt produkált a csapat. Hét mérkőzésen öt vereség és két hosszabbítás utáni siker a mérleg, amivel aztán el is úszott a garantált rájátszást jelentő felsőház lehetősége, sőt az alsóházban a bónuszpontok is. Viszont egy negyed még hátra van, visszakanyarodva a kosárlabdához, ahol mondjuk nyolc perc van a végéig, húsz ponttal vezet az ellenfél, de sok meccs megfordult már innen. A menedzsmentnek, a csapatnak van még tíz mérkőzése, hogy kijavítsa ezt a bizonyítványt, ami eddig egyértelműen bukás.

Benoit Laporte szerződését meghosszabbította a klubvezetés, így az látszik, hogy a probléma okát nem benne látják? Akkor mi lehet a gond?

Öt-tíz mondatban jelenleg nem lehet elmondani a gondok forrását. Ezt a szezon után, higgadtan kell majd elemezni. Meg kell nézni a különböző statisztikai mutatókat, amik nem teljesen hű tükörképek persze, de sok mindent elárulnak. Ebből most egyet-kettőt kiemelnék. A kiállításokat tekintve 12. helyen áll a csapat, ami véleményem szerint az egyik nagyon komoly koporsószegünk. Sem az emberelőnyös, sem az emberhátrányos játékban nem állunk olyan helyen, amivel elégedettek lehetnénk. Ezekkel a mutatókkal csak ábrándozhatunk a rájátszásról. A légiósoktól egyébként mindenképpen több kellett volna az alapszakaszban. Manavian offenzív játékát mindenképpen kiemelném azért pozitívumként. Aztán a plusz-mínusz mutatókban sem áll túl jól a gárda. Sok olyan játékos van, aki -10 körül áll. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy hol is áll a csapat.

Miért látták jó döntésnek szerződést hosszabbítani a francia-kanadai szakvezetővel?

Fontos leszögezni, hogy Benoit Laporte-tal olyan szerződést kötöttünk tavaly nyár végén, ami lehetőséget adott volna nekünk arra, hogy decemberben felülvizsgáljuk a teljesítményét és esetleg megváljunk tőle. A menedzsment azonban egyhangú döntést hozott, mindenki a kontraktus meghosszabbítását látta jó választásnak. Jól dolgozik, kemény edző, sokat foglalkozik egyénileg is a játékosokkal. Érzi a magyar játékosok használatának prioritását, nem szeretnénk, ha ez felborulna. Tehát 12-14 magyar válogatott kerettag játszik nálunk, míg más osztrák csapatoknál ugyanennyi légiós szerepel, vagy nézzük meg, hogy utánpótlás szinten ugyanez az együttes, U20-ban, U18-ban hogyan áll a mi csapatunkhoz képest. Továbbra is az a cél, hogy egy erős magyar mag alakuljon ki, akik köré lehet építeni egy nagyon jó gárdát hosszútávon. A jövőt szakmai oldalról, Szélig Viktor és Fekti István képviselik a klubnál. Ők azok, akiknek a vezetésével lefektettük azt a rendszert, ami már életbe is lépett. Tehát az U16-os korosztálytól kezdve felfelé egészen a MOL Liga csapatig, minden edzőnek felügyelője, mentora Benoit Laporte lesz. Neki kell koordinálnia a játékosmozgásokat, edzőképzést, a trénerek kiválasztását és a játékosok szűrését, amellett, hogy az EBEL-együttes vezetőedzői posztját is betölti.

Milyen esélyeket lát a rájátszásba kerülésre jelenleg?

Nem szeretnénk elhamarkodott döntéseket hozni, felesleges is lenne ebben a helyzetben. Úgy véljük, hogy van Székesfehérváron egy jó csapat. Ami január 1-jétől vasárnapig nem működött jól, sőt kimondottan gyengén, ez pedig az emberelőnyös játék, aminek mutatójában a november-decemberi időszakban közel 20%-ra felment a csapat. A szezon elején volt ez 7-9% is, most 16% környékén állunk, ezt a következő tíz meccs alatt megint fel kell tornáznunk 20%-ra, hogy labdába rúghassunk. Emellett szükségünk lesz kiemelkedő kapusteljesítményre, akár Miki, akár Zoli részéről. 94-95% körüli mutatóval lesz esélyünk. Fegyelmezettnek kell lennünk, mert a buta kiállításokat kíméletlenül kihasználják az ellenfelek. Az első három mérkőzésen sok minden eldől majd. Megyünk a Grazhoz, aztán jön a Villach, két élet-halál meccs lesz ez, aztán jön a Ljubljana, amit mindenki kötelező győzelemként könyvel el, de láthattuk ebben a szezonban, hogy sok pontot elvettek tőlünk. A profi sportoló attól az ami, mert soha nem adja fel. Ehhez pedig nagyon fontos a bizalom, amit megad ez a közönség. Van, amikor egy-egy gyengébb mérkőzés után csalódottan megy haza ez a 2500-3000 ember, amit nem is csodálok. De utána megint kijön, mert bízik benne, hogy örömet szerez majd neki a fehérvári hokicsapat. Azt szeretném, hogy olyan mérkőzéseket játsszunk az előttünk álló hetekben, amelyek után a szurkolóink mosollyal az arcukon térhetnek haza.

Bár még nem ért véget a szezon, a vezetőedzővel történt hosszabbítás azt mutatja, hogy már a következő évad is ott lebeg a vezetőség szeme előtt. Milyen tervek fogalmazódtak meg eddig a jövővel kapcsolatban?

Lesznek változások, személyemet érintő is, én hátrébb lépek, mások fogják átvenni a staféta botot. Lesznek a szervezetet érintő változások is. Azért közöltük a játékosokkal is már a múlt héten, hogy szerződést hosszabbítunk Bennel, hogy tudják, bizonyítaniuk kell. A szakmai stábbal karöltve figyeljük mind az EBEL-, mind a MOL-csapat játékosainak teljesítményét és igyekszünk elönteni, hogy kire számíthatunk majd jövőre is. Remélem, hogy a financiális háttér is meglesz ahhoz, hogy ennél jobb szezont produkáljon az együttes. De még ennek az évadnak sincs vége, nem temetjük a szezont, szó sincs erről. Mindent meg lehet oldani. Persze, nem mi vagyunk kedvező helyzetben, de én soha életemben nem adtam fel semmit, nem is fogom. Vasárnap az dőlt el, hogy 0 vagy 1 bónuszpontunk van, a végén valószínűleg nem ez fog dönteni. A meghatározó játékosoknak kell most villantaniuk, igazolniuk kell, hogy itt a helyük. Meg kell mutatniuk, hogy ebben a városban, ebben a csapatban, ez előtt a közönség előtt akarnak játszani. Ezt most nekik kell eldönteni.

Benoit Laporte, vezetőedző:

Kezdjük az elejéről. Tapasztalt edző, de egy nehéz szituációba csöppent, egy komplett csapatot kellett átvennie. Volt már hasonló tapasztalata?Azt kapta, amire számított?

Még sosem voltam ilyen helyzetben. Láttam, hogy minden más lesz, hiszen a munka nagy részét a csapattal augusztusban végzed. Ebben az időszakban térnek vissza a játékosok a nyári szünetről, és itt áll össze a csapat játékszisztémája is. Persze a rossz szokások is pont ilyenkor alakulnak ki. A bajnokság előtt közvetlenül érkeztem, amikor már mérkőzéseket kellett nyerni, így ezeknek a rossz beidegződéseknek a megváltoztatására már nem volt időnk.

Minden edzőnek megvan a saját filózófiája, Önnek mennyit kellett ebből feladnia, változtatnia, ahhoz hogy ez passzoljon a csapathoz?

A filozófiám nagyon egyszerű. Szeretem, ha van struktúra a játékban és olyan játékosaim vannak, akik keményen küzdenek, úgy mintha az lenne az utolsó nap a jégkorongos pályafutásában. A játékosoknak szeretniük kell amit csinálnak, és mind az edzéseken, mind pedig a mérkőzéseken a maximumot kell nyújtaniuk. Amikor idejöttem, láttam elhivatott játékosokat, de a védekező játéknak nyomát sem tapasztaltam, így a szezon nagy részében ezen kellett dolgoznunk. Az elvárásaim magammal és a csapattal szemben nem változtak. Mindig arra törekszem, hogy a legjobbak legyünk. Amikor idejöttem, természetesen meg kellett ismernem a csapatot és a liga többi együttesét is, de úgy gondolom, megkaptam, amire szükségem volt. A játékosok dolgozni akartak, különösen a fiatal magyarok, akik remek mentalitással rendelkeznek, őket csak tanítani kell. A jövőben, ha újra összeállítjuk a csapatot, olyan légiósokat tudunk hozni, akik tapasztaltabbak. Nem azt mondom, hogy csak ilyen légiósokat keresünk, de a csapatépítésnél fontos szempont a légiósok minősége és tapasztalata.

Kérem, elemezze a szezont szakaszonként.

Jól kezdtük a szezont, aztán volt egy rosszabb időszakunk. Ez annak volt köszönhető, hogy a szezonnak ebben a szakaszában kellett megértetni a játékosokkal az új szisztémát, a játékosok pedig még a régebben begyakorolt minták szerint próbáltak játszani. Ez gyakorlatilag megfelelt annak, aminek az augusztusi felkészülés alatt kellett volna megtörténnie. Komolyan dolgoztunk ekkor a csapattal, nehéz időszak volt ez. Sok csapat ilyenkor pánikhelyzetbe kerül, mert sok góllal veszíti el a mérkőzéseket, de mi szoros meccseket tudtunk játszani. Vagy egy-két góllal veszítettünk, vagy hosszabbításban, egyszóval ebben az időszakban is szoros vereségeket szenvedtünk. Ebből az időszakból nagyon sokat tanultunk. A nemzetközi szünet nagyon jól jött. Vannak csapatok, akiknek nem jön túl jól a válogatott program, hiszen jó formában játszanak. Szerencsére a játékosoknak jót tett a környezetváltozás, mindenki tiszta fejjel tért vissza. A szünet után jól kezdtünk, ettől megnőtt a csapat önbizalma, erre tudtunk építeni, többen is kiemelkedően teljesítettek. Ez a szezon egyik legjobb időszaka volt. Ekkor váltunk meg Adam Courchaine-től és David Makowskitól. Adamnek nem teljesen sikerült megtalálni a helyét a szisztémában, így ő kért minket arra, hogy távozhasson, természetesen nem gördítettünk akadályt ennek útjába. Az ő távozása teljesen reális volt. Ami Makowskit illeti, a döntést természetesen a menedzsment és én hoztuk meg, de az öltözői hangulat is sokat nyomott a latba. A játékosok nem jöttek ki vele igazán, az ő távozása azt eredményezte, hogy mindenki egy hullámhosszra került az öltözőben.

Karácsony környékén elkezdődött a hullámhegyek és -völgyek időszaka. A Winter Classic természetesen kiváló program, jó népszerűsítése a jégkorongnak, de a pontok szempontjából biztosan jobb lett volna, ha a csarnokunban játsszuk le ezt a két találkozót. Ha ezeket a mérkőzéseket is belevesszük, majdnem egy hónapon keresztül idegenben játszottuk. Elvesztettük a hazai pálya előnyét, mert tudom, mennyire nehéz lehet a közönségünk előtt játszani a vendégcsapatoknak. Karácsonykor mindig nehéz távol lenni az otthontól, mi 26-án és újévkor is idegenben játszottunk. Ez azt eredményezte, hogy mentálisan nem tudtunk elég erősek lenni ebben az időszakban. A szezon végén több vereséget is elszenvedtünk. 34 előnyből összesen egy gólt tudtunk szerezni, ha pedig visszaemlékszünk arra az időszakra, amikor 12 mérkőzésből 10-et megnyertünk, sokkal jobb volt az előnyünk. Ilyen előnyös játékkal nem várhatjuk el, hogy az első hatba kerüljünk. A sikertelenségünk elsősorban az előnyjátékunk gyengeségének köszönhető. Ha két kettős emberelőnyből sem sikerül gólt szerezni egy harmadon belül, majd az összesen kilenc előnnyel együtt sem sikerül nyerni, azt nagyon nehéz fejben feldolgozni. Ha megnyertük volna ezt a bizonyos Innsbruck elleni mérkőzést, most a hetedik hely környékén lennénk. Ezután a dornbirni túra sem sikerült jól, műszaki probléma miatt 19 óra alatt értünk oda a mérkőzés helyszínére. A többi csapatnál a szezon végén mindenki rátesz még egy lapáttal, hogy minél jobb pozícióban legyen, sajnos nálunk nem mindenki tett így, az átlagot hozták. Az alapszakasz utolsó pár mérkőzése és a playoff előtti időszakban igazi háború zajlik a jégen, sajnos nem az egész csapat érezte úgy, hogy meg kell nyernünk a háborút, ez pedig vereségeket eredményezett.

Mi lehetett az oka az emberelőnyös játék ilyen szintű romlásának?

Többször is változtatnunk kellett az emberelőnyős egységeken. Voltak sérülések, jöttek új játékosok, így elengedhetetlen volt a váltás. Aztán visszatértünk az eredeti felálláshoz és a lövések bementek. De jött egy periódus, amikor ez megfordult. Emlékszem olyan mérkőzésre, amikor Manavian hét-nyolc lövésből nem talált be előnyben, pedig normális esetben ehhez elég neki négy-öt próbálkozás. Egyszerűen nem tudtunk a kapuba találni, a játékosok pedig egyre görcsösebben játszottak emiatt fórban. Ezért is a középszakasz előtti edzések nagy részét az ilyen szituációk gyakorlása fogja kitenni. Segítenünk kell nekik, hogy jó döntéseket hozzanak és ne akarjanak egyszerre túl sokat vállalni. Mert jelen pillanatban ez a helyzet, mindenki túl akarja vállalni magát. Nagy akarásnak pedig nyögés a vége.

Mennyire elégedett a kulcsjátékosok teljesítményével? Ön szerint, egy valódi kulcsjátékosnak hány pontja kell, hogy legyen 44 mérkőzés után?

Soha nem szerettem, ha a játékosok bónuszokat kaptak egy bizonyos elért pontmennyiség után. Véleményem szerint nem az számít, hogy ki mennyi pontot szerez, hanem az, hogy kulcspillanatokban képes-e eldönteni a találkozót. Úgy vélem, hogy ha egy játékos a legjobban fizetett szeretne lenni és azt akarja, hogy mindenki a csapat legjobbjaként tekintsen rá, akkor neki 0-1-es, 1-2-es állásnál elő kell rukkolnia valamivel. Úgy vélem, hogy ez idén sokszor hiányzott. A kiélezett szituációkban nem tudtak villantani és ez ugyanúgy igaz támadásban, mint védekezésben. Ha vezetésnél felküldtem őket a jégre, hogy megtartsuk az előnyt, ezt nem sikerült végrehajtani. Ez nem a pontokról szól, sokkal inkább arról, hogy hozzátegyék azt a pluszt, amire a csapatnak szüksége van. Úgy gondolom, hogy a mentalitással nincs probléma, akarnak, mennek előre, de úgy látom, hogy jégen kívül nem mindig tesznek meg mindent azért, hogy profi játékoshoz méltón viselkedjenek. Egy ilyen játékosnak oda kell figyelnie magára, és azt tapasztaltam, hogy a jövőben egy-két embernek el kell magyaráznom, hogy mit is jelent az, hogy mit jelent a profi mentalitás. Ha valaki igazi profi, annak tennie kell azért, extra edzésekkel például, hogy a legjobbá váljon és kiérdemelje a legjobban fizetett, legjobb játékos címet. Úgy vélem, hogy néhányan ezt nem tették meg ebben évben, így a következő szezonban az lesz az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy ezen változtassunk.

Hogy látja a szezon közben érkező játékosok teljesítményét?

Thomas Beauregardot régóta ismerem, többször láttam játszani. Tudom, hogy egy vérbeli gólszerző. Tisztában voltam vele, hogy eleinte lassú lesz ebbe a ligába, hiszen odahaza csak egy alacsonyabb osztályú bajnokságban jégkorongozott legutóbb. De azóta leadott öt kilogrammot, nagyon igyekszik és tényleg góllövésre született. Most nem mennek be neki a lövések, ami zavarja is, de nagyon igyekszik, hogy ez a tendencia megforduljon. Drew Schiestel remekül kezdett, hihetetlen jó volt, amikor érkezett. Aztán a csapat elkezdett gyengélkedni, ő pedig túl sokat vállalt. Már beszélgettem vele erről, kevesebbet kell vállalnia, törekednie kell az egyszerűbb megoldásokra, túl sokat vár el magától jelenleg. Mike Vernace is jól kezdett, főleg az első két mérkőzésen volt kiemelkedő. Most Drew-val játszik együtt, nagy felelősség hárul rá és tudja, hogy ha el akarjuk érni a rájátszást, akkor kicsit intenzívebben, eggyel magasabb szinten kell játszania. De ezek a srácok profik, tudják, hogy mit várok tőlük.

A Fehérvár AV19 rendelkezik a liga harmadik legfiatalabb csapatával, úgyhogy potenciál biztosan rejtőzik az együttesben. egyetért ezzel?

Ez így van, ez volt az egyik nyomós érv amellett, hogy meghosszabbítsam a szerződésemet. Ha mi a menedzsmenttel jól végezzük a dolgunkat és jó játékosokat szerződtetünk a fiatalok mellé, akkor egy nagyon versenyképes gárda alakulhat ki. Nagyon élvezem a munkát a fiatal magyar játékosokkal. Fejlődni szeretnének, tanulni akarnak és úgy látom, hogy megéri őket tanítani.

Hogy látja a kapusok idei teljesítményét?

A kapusoké egy nagyon különleges pozíciót. Ha kapnak egy potyagólt, azt mindenki megjegyzi. Ha viszont valaki kihagy egy nagy helyzetet vagy nem ér vissza az emberével egy akció során, azt nem mindenki veszi észre. Ezt szoktam mondani az öltözőben a srácoknak is. Ha valaki kihagy egy ziccert, fölé lövi az üres kapus lehetőséget, az ugyanolyan, mintha a kapus kap egy potyát. Miki és Zoli is jól teljesített idén, főleg az első lövéseknél, azokat nagy százalékban hatástalanították, a gondok inkább a kipattanókkal voltak. Azokból sok gólt kaptunk, de alapvetően elégedett vagyok, viszont kiegyensúlyozottabb teljesítményt várok tőlük. 14 gólt kaptunk az utolsó három meccsünkön, ez túl sok, nem engedhetünk öt gólt mérkőzésenként az ellenfeleknek. A hozzáállásukkal mindenképpen elégedett vagyok, pozitív személyiségek, lehet és jó velük együtt dolgozni, ez pedig az egyik legfontosabb dolog.

Már beszéltünk róla, hogy az emberelőnyös játéknak mindenképpen javulnia kell a középszakaszra, emellett pedig egy jó kezdés kulcsfontosságú lehet a rájátszásért vívott harcban.

Ez így van. Persze, rossz, hogy nem tudunk extra pontot magunkkal vinni, de jó a sorsolásunk. Grazban kezdünk. A legutóbbi találkozón egy szerencsétlen második gólt kaptunk, azelőtt viszont megvolt a lehetőségünk arra, hogy döntetlen után átvegyük vezetést, viszont nem tudtunk élni vele. Kiélezett meccseket játszottunk velük. Jó pénzügyi helyzetben vannak, jó és fizikálisan erős csapatuk van, de meg tudjuk verni őket. Fontos lesz a jó kezdés a középszakaszban. Két hazai meccsünk van a Dornbirn elleni túra előtt, a Graz elleni találkozóval együtt ez a három összecsapás nagyon fontos lesz.