Mínusz 42 fokból plusz 10-be, majd vissza mínusz 25-be

Fejlődni szerettem volna, szintet lépni, ez megadatott ? mondja A csoportos játékvezetőnk, Gebei Péter, aki nyár óta a KHL-ben bíráskodik. Izgalmas élménybeszámolót kaptunk tőle karácsonyi ajándékként.

“Most fújom a 35. mérkőzésemet a ligában, ez így számszerűleg nem tűnhet olyan soknak, de ha belevesszük még a CHL-mérkőzéseket és a szezon előtti felkészülési tornát Rigában, amit szintén a KHL szervezett, akkor egyből magasabb a mérkőzésszám, az olimpiai selejtezőről nem is beszélve.

Mivel a szerződéses profi játékvezetők közé tartozom a KHL-ben ? 10-en vagyunk ilyenek, a többiek szerződés nélkül vállalták a mérkőzéseket, és ők mérkőzésenként kapják a fizetésüket ?, ezért elég sokat utaztatnak, és nem egy területen dolgozom egy-egy hétig. Gyakorlatilag minden nap repülőn ülök, és össze-vissza ugrálok az időben az időeltolódások miatt. A mérkőzések sebessége mellett ez a másik, amit borzasztó nehéz megszokni.

Amikor ezeket a sorokat írom, éppen egy ilyen úton vagyok. Este indultam Moszkvából az edzőtáborunk zárása után Novokuznyeckbe, ahol a moszkvai időhöz képest 5 óra az elotolódás, Budapaesthez képest 7. Reggel 9-re értem ide és délután 5-kor bedobom a korongot. Budapesten +3 fok van, Moszkvában ?12, itt a városban ?33. De voltam már úgy is, hogy ?42-ből érkeztem meg +10 fokba Rigába, majd onnan repültem vissza Vlagyivosztokba, a ?25-be. Szóval megvan a KHL nehézségi foka a sebességen és a nyomáson kívül is.

Ahogy írtam, éppen egy edzőtáboron vagyunk túl, ahol négy napig folyamatosan teszteltek minket. Újra el kellett végeznünk a nyári teszteket, és kielemezték a fizikális és mentális állapotunkat. A válogatott tornája miatt négy nap szünet volt a ligában, ezért rakták erre az időpontra az edzőtábort.

Korcsolya-, futás-, úszás- és pszichológiatesztet végeztünk el, a teljes játékvezetői csapat részt vett az edzőtáborban. A vonalbíróinkat ezúttal nem tesztelték újra. A szervezés profi, orvosok is részt vesznek ezeken az eseményeken, akik tanácsadással is próbálnak segíteni. Ezúttal a bírók súlyvesztése volt az egyik fő téma. Azt javasolták, hogy ne veszítsünk ennyit a nyári súlyunkból. Én most mínusz 7 kilónál járok, ami nagyjából az átlagot jelenti közöttünk, tehát vannak olyan játékvezetők is, akiknél drasztikusan nagyobb a súlyvesztés.

A másik fő témakör a pszichológia volt. A döntéshozó-képességeinket mérték, valamint annak időintervallumát ? nyomás alatt és nyugodt körülmények között. Bekábelezve, fülhallgatóval a fülünkön és a legújabb technikát használva, 3D-s szemüveggel tesztelték a különböző szituációkat. Hangeffektek, képek, videók, teljes 3D-élménnyel fűszerezve kellett hoznunk döntéseket, kérdésekre válaszolnunk, miközben lábunkkal pedálokat kellett nyomkodni helyes sorrendben. Nem volt egyszerű feladat, eddigi pályafutásom legkomolyabb ilyen jellegű tesztje ez, amit kifejezetten ránk fejlesztettek ki. Rengeteg információt kap magáról az ember, arról, hogy mire képes kiélezett helyzetben.

Az eredmények kielemezését követően személyesen beszélgettek mindenkivel. Elmondták, mit miként fejlesszünk, hogyan válhatunk még jobbá a döntések területén. A korcsolyateszt és a fizikai felmérés már rutinná vált számomra az évek során, ez nem jelentett különösebb meglepetést.

Az edzőtábor az orosz olimpiai központban zajlott, ahol az összes orosz válogatott sportoló készül. Hihetetlen méretű komplexum ez, nyolc jégpályával és minden sportághoz tartozó különböző pályákkal. Az utóbbi napokban itt készült az U20-as válogatott is a kanadai vb-re, egy erre a célra épített kanadai méretű pályán. Az edzőmeccsen a SZKA Szentpétervár ellen játszottak, amit volt szerencsénk megnézni. Csupán 2-0-ra kaptak ki a jelenleg első KHL-csapattól. Rengeteg játékosmegfigyelő volt már ezen a mérkőzésükön is, keresik a jövő játékosait.

A KHL-ben dolgozni óriási élményt jelent számomra, minden pillanat, amit a jégen tölthetek, újabb és újabb kihívás. Nagyon sok jó játékossal és edzővel dolgozunk együtt, élmény a partnerségüket és elismerésüket élvezni egy-egy jó mérkőzésen és utána. Amiért itt vagyok, azt maximálisan visszaadja a liga: fejlődni szerettem volna, szintet lépni, ez megadatott, úgy érzem. A különböző “mellékhatásai” pedig a vele járó feladatok, amiket szintén meg kell tudni oldani. Az utazások, az időeltolódások, az étkezések, a mínuszok ? ezek mind-mind egy-egy feladatot jelentenek, amelyeket meg kell tanulnom kezelni.

A társaimmal legtöbbször csak a mérkőzés előtt találkozok a kisbuszban, majd ott el is köszönünk egymástól a meccs után, hiszen mindenki valahonnan érkezik és egészen bizonyosan egy teljesen másik irányba megy tovább. Egyedül vagyunk, egyedül utazunk és magunkra vagyunk utalva a problémáinkkal. Ez különösen nagy élmény számomra, hiszen az orosznyelv-tudásom eléggé hiányos jelenleg, bár olvasni már tökéletesen tudok, ami nagyon fontos egy egy vasútállomáson vagy egy reptéren.

Vannak még céljaim a szezonban: a playoffba szeretnék jutni, óriási dolog lenne ott is meccset vezetni. Lehet, hogy ez álmodozásnak tűnik csak, de sokszor voltam már így a pályafutásom során. Mindig arra gondoltam, ha meg tudtam álmodni, meg is tudom csinálni.”