Ha odatesszük magunkat, topcsapat is lehetünk

Már sokkal jobban játszunk, nagyon jó úton járunk ? mondja Vas János a jelenleg EBEL-tizedik Volánról. Interjú.

Vas János az idén nyáron másodszor szerződött a magyar jégkorong kirakatklubjához. A 2006?2008 környéki időkben az AHL-ben is helytállt támadó a 2009?10-es szezonban 16+14 pontig jutott a Fehérvár színeiben, majd játszott Svéd-, Francia- és Csehországban is, mielőtt visszatért volna az Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnokba. Ahogyan csapata, úgy ő maga sem kezdte kiemelkedő eredményességgel a bajnokságot, menet közben azonban felvette a fonalat, jelenleg 4 gólnál és 5 asszisztnál tart. De persze tudja, hogy van még min dolgozni ahhoz, hogy elérjék a vágyott rájátszást.

Nehezen alakul ez a szezon. Ilyesmire számítottál? Vagy sokkal jobbra?

Tudtuk, hogy milyen játékosokkal tudunk gazdálkodni a szezonban. Gondoltam már előre, hogy nehéz dolgunk lesz. De úgy éreztem akkor is,és most is úgy gondolom, hogy ha minden rendben van nálunk, és odatesszük magunkat mindannyian, akkor topcsapat is lehetünk ezzel a kerettel. Csak hát nagyon sok hibát követtünk el az elején. Nem állt össze a csapat, nem segített az edzőváltás sem, az, hogy az utolsó két hétben teljesen új szisztémát kellett felvennünk. A szezon elején védekezésben és támadásban sem voltunk elég erősek, és most is vannak kihagyásaink. Már sokkal jobban játszunk, nagyon jó úton járunk, és úgy látom, hogy főleg védekezésben össze tud állni a csapat teljes mértékben. Látszik is, hogy bárkit meg tudunk verni. Fura ez a szezon. Elmegyünk Salzburgba, Klagenfurtba, Bécsbe, megverjük a liga legjobb csapatait, utána elmegyünk Ljubljanába, az utolsó helyezetthez, és nem hozunk pontot. Hozzáteszem, a teljes keretével felálló Olimpija jó csapat, nem lehet őket leírni, de akkor is sokkal jobban kellett volna hokiznunk annál, mint amit ott nyújtottunk legutóbb. Néha benne van egy ilyen furcsa szezon is a pakliban, de ettől szép ez a sport, hogy egy ilyen helyzetből is ki kell lábalnunk minél gyorsabban.

Ha a Ljubljana elleni 5 pont meglenne ? ami ugye elveszett ?, akkor 4 egységre lennénk a 6. helytől, ami a Fehérvárnak szurkoló magyar hokibarátok vágyalma. Bosszantó ez a helyzet?

Igen, és ezeken kívül is nagyon sok pontot elhozhattunk volna, ha jobban figyelünk, ha rutinosabb csapat lennénk. Az utolsó 15 meccs között rengeteg volt, amikor vezettünk az utolsó harmad előtt, vagy egál volt, és a végén kaptunk ki. Apró hibák ezek, amik nélkül simán a felsőházban lennénk. De ezek a hibák sajnos összejöttek, és nem véletlenül nem állunk előrébb. De amit a válogatott szünet óta játszunk, az mindenképpen pozitív, azt kell erőltetnünk.

Fotó: Mudra László

A könnyebbnek látszó meccseket azért veszítjük el, mert lazábban vesszük, vagy mert teljesen mást kell játszani egy Olimpija és egy Red Bull ellen?

Azt ki lehet húzni, hogy fejben nem vagyunk ott. Minden meccsen száz százalékig figyelünk. A hosszú utazások miatt a meccsek eleje lehet problémásabb, de ezt az első húsz perc után el kell felejteni. Inkább az utóbbira szavazok: mást kell játszani ellenük. Ha például a Ljubljana ellen belőjük az első harmadban a rengeteg helyzetet, akkor teljesen más lett volna az utolsó harmad képe. Kihagytuk a lehetőségeket, naggyá tettük a kapust, ezért nem nyertünk. Pedig megkaptuk mi is a jó kapusteljesítményt, így lehetett 0-0 a harmadik harmadig, de nem sikerült élnünk az eséllyel.

Min kell változtatni, hogy eredményesebb legyen a csapat?

Jobban oda kell figyelnünk az apróságokra, nem szabad elcsalni a fontos kis részleteket. Például amikor úgy gondoljuk, hogy megvan a korong védekezés közben, akkor nem kikorizunk oldalra kanyarodva, hanem mindenki őrzi a pozícióját, amíg meg nem győződik arról, hogy tényleg a miénk a pakk. A védőharmadban semmiképp sem adhatjuk oda könnyen az ellenfélnek. Ilyen apró dolgokon múlik az egész jégkorong, hogy az egész csapatból ki mennyit hibázik ilyenekből. Aki többet, azt ezen a szinten megbosszulják. Ljubljanában is megbosszulta magát, hogy saját harmadban két nagyot hibáztunk, amit ők belőttek, és ezzel megfordították a meccset.

Összefoglalva az eddigieket: azt mondod, hogy teljesen reális elvárás a vezetőség részéről, hogy a csapat bejusson a rájátszásba?

Mindenképpen. De ez nem csak a vezetőségtől elvárás, ezt magunktól is elvárjuk. Az összes játékos azért küzd, hogy bent legyünk a playoffban. Amilyen játékot tudunk játszani, az meg is érdemelné, hogy bent legyünk, csak a profi jégkorongban is vannak különbségek. A nagyon profik, például az NHL-esek, képesek minden nap ugyanazt a szintet nyújtani. A mi csapatunk teljesítménye hullámzó az idén, csapatszinten azt kell elérnünk, hogy sokkal kiegyenlítettebben játsszunk, mert többször előfordult, hogy az egyik meccsen nagyon jól mentünk, a másikon nem találtuk magunkat. Az a fontos, hogy ha kicsit rosszabbul megy, akkor is átlagon felül tudjunk nyújtani. Ezt kell elérnünk a szezon második felében. Nyilván lesznek vereségek is, ez nem baj, hiszen ki lehet kapni, de akkor úgy kapjunk ki, hogy végig mindent odatettünk, és ne az legyen, hogy na már megint mit csináltunk. Azt a színvonalat kéne tartani, amelyen Klagenfurtban játszottunk. Ha meglesz, akkor ott lehetünk a tűz közelében akár az alapszakasz végén is.

A vezetőség és a környezet bízik a csapatban, nyugalom van a játékosok körül?

Teljes mértékben, le a kalappal a vezetőség előtt. Az edzői stáb is mindent megtesz, hogy nekünk a legjobb legyen. Úgy gondolom, mi, játékosok is mindent megteszünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk. De ez a sport ilyen, nem csak magunkra kell fókuszálnunk, van ellenfél is. Úgy érzem, az alapokat letettük egy jobb folytatáshoz, a csapat együtt van, jól építkezünk, ahogy mondtam, a bosszantó kis hibákat kell kizárnunk, és akkor az egygólos meccseket nagyobb számban meg fogjuk nyerni.

A szurkolóknak szeretném a csapat nevében is külön megköszönni, hogy jóban-rosszban kitartanak mellettünk, és remélem, a szezon végéig és a következő szezonokban is ott állnak majd mögöttünk. Sok helyen jártam már a világban, de ilyen jó szurkolást még nem tapasztaltam olyan esetekben, amikor nem nagyon megy a szekér a csapatnak. Nagyon hálásak vagyunk a velünk szemben tanúsított türelemért. Cserébe azt tudom ígérni, hogy mindent ott fogunk hagyni a pályán, ami tőlünk telik.

Milyen karakterű edző Benoit Laporte?

A nyugodt, kevésbé ordibálós vonalat képviseli. Nagyon jó szakember, sokat foglalkozik a játékosokkal és a csapattal. Az ellenfelet mindig kielemzi, jól elmondja, átadja, mit hogyan játszik. Bízik a fiatalokban, őket is sokat játszatja, ami a Volánnál nagyon pozitív. Örülök, hogy együtt dolgozhatok vele, ha lehet ilyet mondanom, teljesen elégedett vagyok azzal, hogy ő az edzőm.

Magadtól miben vársz többet?

Az elején én is sokat hibáztam védekezésben. Előfordul, hogy csapatszinten nem jön össze valami úgy, ahogy szeretnénk. Ilyenkor bejöhet egy hibás kompenzálás, amikor egyénileg túl sokat akarunk tenni. Ez nem jó út. Az edzők azt szokták mondani, hogy vissza kell menni az alapokhoz, az alapdolgokat kell tökéletesen csinálni. Annál nincs fontosabb. Részemről is az kell, hogy védekezésben a soromnak biztonságot adjak, többet, mint eddig, úgyhogy ebben szeretnék fejlődni. Aztán a támadásban majd jönnek a jó dolgok. Tapasztalatom szerint ha a védekezés jó lesz, akkor jól fogunk támadni is.