A magyar válogatott mindenkié 2.

Elsőként tettünk észrevételeket a felnőtt válogatott kerettel kapcsolatban. Az azóta elindult folyamatokat látva, a jelzéseket figyelembe véve elsőként kell tisztáznunk néhány további alapvető tényezőt is.

Kezdjük azzal, hogy észrevételeinket kizárólag a 2016/17-es szezon első, bő válogatott keretére vonatkozóan írtuk meg. Nem évek óta tartó folyamatok betetőzéseként lett valamiből elegünk, kizárólag és önmagában erről az egy eseményről szóltunk. Ha korábban is lett volna hasonló problémánk, akkor arról korábban is írtunk volna. Ennyit magunkról.

Mielőtt sok minden végzetesen összemosódna, érdemes még egyszer átvenni az alapokat:

A válogatott szakmai munkája szent és sérthetetlen.

A szövetségi kapitány a megválasztását követően kijelöli a stábtagokat, a stáblistát az MJSZ elnöksége elfogadja. Innentől a szövetségi kapitány azoktól a stábtagoktól kérhet tanácsot, segítséget a keret összeállításával kapcsolatban, akitől szakmai meggyőződése szerint kérnie indokolt. Bárkitől: edzőtől, GM-től, akár fizioterapeutától is.

A válogatott szakmai munkájába beleszólásuk csak a stábtagoknak van.

A munkáltató és egyben a szakmai felügyeletet ellátó szövetség természetesen meghatározhat prioritásokat, amelyek alapján utóbb dönthet úgy is, hogy a szakvezető vagy a stáb nem felel meg a támasztott követelményeknek.

A szövetségi kapitány munkáját elsősorban eredményei minősítik, amelyeket a szövetség által támasztott követelmények figyelembe vételével kell elérnie.

Az MJSZ élt jogával, az eredményességen kívül egyértelmű célokat és elvárásokat fogalmazott meg néhány évvel ezelőtt Rich Chernomaz és kollégái felé. A magyar válogatott újjáépítése és megfiatalítása volt az elvárás, miközben az eredményességről sem mondtunk le.

Az MJSZ elfogadta és támogatta a szakvezetés elképzelését, hogy az eredményesség fenntartása érdekében külső segítséget is igénybe vesz, honosított játékosok formájában.

Lássuk, mi történt:

Rich Chernomaz és szakmai csapata tökéletesen eleget tett az MJSZ elvárásainak. Néhány év alatt átépítette a válogatottat, kinyitotta a kapukat a fiataloknak, évtizedek óta nem látott mennyiségben épített a csapatba újoncokat.

Az eredmények a munkáját dicsérik. A kapitány a vártnál gyorsabban és jobb játékkal vezette vissza a válogatottat az A csoportba, ahol teljesítményével szakmai elismerést váltott ki, ráadásul megszerezte Magyarország történelmi első győzelmét. A bennmaradás nem volt elvárás, a megfogalmazott cél az, hogy kerüljünk be az első két osztály között rendszeresen liftezők táborába.

Mindezt azért tartottuk fontosnak rögzíteni, mert a kialakult helyzetben ? és cikkünk nyomán ? az arra hajlamosak sok mindent igyekeznek ráhúzni a témára. Ezzel kapcsolatban annyit kellene megfontolni, hogy érdemes-e a konfliktusokat a sajtó nyilvánossága előtt tárgyalni, üzengetésre, burkolt fenyegetőzésre használni az újságokat. Ha egy sportág a belső problémáit a sajtón keresztül kívánja megoldani, általában pórul jár. Rövid távon is. Óvjuk meg ettől magunkat, ha lehet.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Mint az elején jeleztük, mi kizárólag a novemberi meccsekre összehívott kerettel kapcsolatban ragadtunk klaviatúrát. Ez nagyon lényeges eleme a történetnek. Anélkül, hogy előrerohannánk ? vagy visszatekintenénk ?, rögzítjük, a vb-csapatról teljesen mást gondolunk:

Az eredmények szempontjából egyáltalán nem lényeges, hogy a sikerekben milyen mértékben kapnak részt az egyes klubok játékosai.

Ha megvan az eredmény, az is elhanyagolható, hogy a világbajnokságon 1 klub 22 játékosa, vagy 22 csapat 1-1 játékosa szerepel.

Fontos, hogy a stáb kikérje a klubedzők véleményét, de hogy ők kiket és mennyi játékost ajánlanak a szövetségi kapitány figyelmébe, az semmilyen összefüggésben nem kell álljon azzal, hogy közülük végül mennyit hívnak be a keretbe.

A közvélemény nem klubérdekek mentén szereti a piros-fehér-zöld vb-csapatot ? de még az elfogult klubszurkolók túlnyomó része sem. Egységes, jól küzdő, a lehető legjobban játszó csapatot szeretnénk a jégen látni.

A legjobb magyar válogatott első három sorát ? vagy ha úgy jobban hangzik, a keret 70-80%-át ? a világ különböző helyéről származó 10 független szakember alapvetően ugyanúgy állítaná össze.

A maradék 4-6 helyre a mai magyar profi játékosok harmada-fele, tehát több tucatnyi jégkorongozó nyugodt szívvel berakható, mert megüti a szintet, és minőségben nincs közöttük osztálynyi különbség. Amit ráadásul sok egyéb körülmény (pillanatnyi forma, mentális állapot, fizikai felkészültség, a csapatban még nyitva lévő hely által támasztott speciális követelmények) meg is fordíthat közöttük, és ez a válogatott stábjának szakmai értékelési szempontjaitól függ.

A válogatottban szereplő játékosok száma tekintetében önmagában egyáltalán nem érdekes, hogy ki a bajnoki címvédő, vagy hogy ki áll a tabella elején.

Fontos, hogy a válogatott tényleg minden szempontból legyen szent és sérthetetlen. Mindenki kapja meg az egyenlő és valós esélyt a bekerülésre. De a szelektálás módja ne legyen ürügy a nemzeti csapathoz nem tartozó konfliktusok bevonására. Főleg pedig: ne keverjük a szakmai szempontokat az érzelmekkel.

És végezetül:

Az MJSZ elnökének, elnökségének és sportigazgatójának a feladata eldönteni, hogy mi történjen, ha az élet nem igazolja a szakvezetés döntéseit és/vagy nem jön az elvárt eredmény. Ennek az ideje minden szezonban a világbajnokság utolsó játéknapját követően jön el.

Az MJSZ vezetése ettől függetlenül is bármikor változtathat korábbi elképzelésein. Mondhatja, hogy ne legyenek klubedzők a stábban, dönthet úgy, hogy olyan szakember irányítsa a válogatott szakmai munkáját, aki hazánkban él, és közelről, rendszeresen követi az eseményeket, nézi a meccseket. Választhat főállású szövetségi kapitányt.

Azonban a jelenlegi stábbal szemben ezek a követelmények nem fogalmazódtak meg. Az elnökség úgy választott szövetségi kapitányt, annak tudatában szavazta meg neki és a stábjának a bizalmat, hogy tisztában volt vele, ki milyen tevékenységet végez az itt betöltött szerepe mellett. Éppen ezért mindezt számon kérni rajtuk nem fair. Pusztán azért sem, mert hasonló kondíciók mellett jutottunk vezetésükkel az elitbe Krakkóban, majd vertük meg a fehéroroszokat Szentpéterváron.

A közelgő igen hosszú, négymeccses hétvége tartalma világos és egyértelmű: a stáb azokat a játékosokat keresi, akik áprilisban a lehető legtöbbet tehetik a kitűzött cél, azaz az ismételt feljutás érdekében. Kritika ide vagy oda, mi ennek a novemberi csapatnak is maximális mértékben, 100%-osan fogunk szurkolni, és teljesítményben ugyanezt a 100%-ot várjuk el a válogatottól is. Ezt szoktuk meg, ezt adjuk, ezt kapjuk. Bármifajta konkrét és mindenre kiterjedő mérleg megvonása azonban csakis a világbajnokság után lesz esedékes.