Spiller Goalie Scrivens: a lényeg a korong megállítása
Bálizs Bence barátom hívta fel a figyelmemet arra a cikkre, amelyet Ben Scrivens aktív NHL-es kapus írt, és kérte, ha lehetőségem van rá, tegyem fel a Spiller Goalie-ra. Lehet-e ennek a kérésnek ellenállni, főleg, ha egy cimbi, egy válogatott kapus kéri?!
Elöljáróban annyit, hogy én nem fordítóként tálalom ezt a cikket, hanem szeretnék segíteni megértetni a 29 éves kapus gondolatait. Másrészt, nekem mindig óriási élményt jelent, ha egy aktív sportoló ír ilyen jellegű cikkeket, mert ő aztán tényleg legbelülről látja, mi történik, miért történik, mik lehetnek a válaszok. (Egy évvel ezelőtt a nagy kedvenc, Jonathan Quick írt hasonló cikket, olvasható volt a Jégkorongblogon, de akkor még nem létezett a rovatom.)
Scrivensről annyit, hogy 2011 óta véd az NHL-ben, játszott a Toronto, a Los Angeles, az Edmonton és a Montreal színeiben. 144 meccse van (ebből 130-szor kezdett), átlagban 2,92 gólt kapott és 90,5%-kal védett. 188 centi magas és 82 kilogramm. Tart egy NHL-rekordot is: 2014 januárjában az Oilers kapusaként 59 védést mutatott be a San Jose elleni 3-0 alkalmával. Alapszakaszban még egyetlen kapus sem tudott ilyen sokat védeni nullára megnyert összecsapáson. (Playoffban két ennél jobb mutató van.) Felesége a nemrég életre hívott női profiligában védett. Ők voltak a világon az egyetlen házaspár, ahol a férj és a feleség is top profiligában állt a kapuban. (Scrivenst a Dinamo Minszkkel hozták szóba a napokban, de aligha ott folytatja pályafutását, Jenny Scrivens pedig májusban visszavonult.)
Szóval visszatérve a cikkre. Scrivens belülről átélve az NHL-t azt hangsúlyozza, hogy a kapusoknak egyetlen egy fontos tulajdonsága lehet: meg kell állítaniuk a korongot, azaz meg kell akadályozniuk az ellenfél gólszerzését. Az sokadrangú, hogy ezt miként teszik. A cikk szerzője két dolgot nem ért: 1. mit jelenthet az, hogy egy kapus ?atlétikus?? 2. miért tesznek különbséget “kis” és “nagy” méretű kapusok között?
(NHL-ben a kisméret 178-185 centi, 185-190 a közepes vagy átlag, e fölött pedig jönnek a “nagyok”. Ez alapján Scrivens átlag a maga 188 centijével, ugyanakkor a már említett 185 centis Quick kicsi, vele Scrivens védett együtt a Kingsben, és a csapat 2012-ben és 14-ben, Scrivens nélkül, Quick vezérletével nyert Stanley Kupát.)
Szerinte ha valaki az mondja egy kapusról, hogy atlétikus, akkor az azt is jelenti, hogy van nem atlétikus kapus is. És mitől atlétikus egy kapus? Tud hatalmas spárgákat bemutatni? Páros láb elfektetéssel védeni? Malomkörzés-szerű lepkés kesztyűs védéseket bemutatni?
Scrivens ? nem győzőm hangsúlyozni, aktív NHL-esként – úgy véli, hogy nem ettől lesz valaki atlétikus vagy sem. Szerinte a kapusok legfontosabb “ügyességi mutatója”, hogy képesek-e magukat olyan testhelyzetbe hozni, hogy képesek legyenek megállítani a korongot. És nem az, hogy megállítják a korongot. Később kifejti, hogy mire is gondol.
A legfontosabb, hogy állítsa meg a korongot, de attól lesz valaki ügyes, hogy védési helyzetbe hozza magát megfelelő korcsolyázással, testtartással. Szerinte az általános szabály az, hogy a felső test legyen megfelelő helyzetben, ugyanis ezzel lehet a legnagyobb felületet takarni. És ugyanilyen fontos, hogy megfelelő szögben (angle) és megfelelő kaputól való távolságból, mélységben (depth) várjuk a lövést.
Itt tér ki a korcsolyázó tudásra. Régen bevett szokás volt, hogy aki kevésbé tudott korizni, beküldték a kapuba. Most viszont elengedhetetlen, hogy a kapusok remekül korcsolyázzanak a maguk posztján. (Mamutban azért nem várható el, hogy gyorsabbak legyünk egy mezőnyjátékosnál, vagy hogy fürgébben kanyarodjunk.) Szerinte a nyáron a legfontosabb, hogy a korcsolyázó tudásunkat javítsuk, fejlesszük, gyorsuljunk. Ez a nyár legfontosabb feladata.
Minél jobban korizol, annál jobban, gyorsabban érhetsz el a megfelelő helyre, ahonnan a lövést várhatod. “Hogyan tudsz lekövetni egy széles keresztpasszt, ha nem vagy elég gyors a korcsolyádon?” ? teszi fel a kérdést Scrivens. Ennek megfelelően a tolások, elrugaszkodások roppant fontosak, és ezt is rengeteget kell gyakorolni, és különösen nyáron fejleszthető. Minél erősebb az elrugaszkodás, annál nagyobb az esély a megfelelő hely elfoglalására.
És most kanyarodhatunk vissza egy kicsit a Scrivens által felvetett ?atlétikus-nem atlétikus? kérdéskörre. Az NHL-es kapus szerint a bravúros, összefoglalókba illő, minden érzelemtől átitatott védések nagy része akkor következik be, amikor a kapus nincs a megfelelő helyzetben, és akkor kell előadni valami váratlant, valami földöntúlit. Mert ha a kapus a megfelelő helyzetben lenne ? mondja ő ?, akkor nem kellene nagyot nyújtóznia, spárgát bemutatnia. Persze hozzáteszi, az ellenfél a gyors keresztpasszaival hozza olyan helyzetbe a kapust, hogy bravúrra van szükség. De ha a keresztmozgások, elrugaszkodások, tolások hatékonyak (gyorsak, erősek), akkor jó pár bravúr megspórolható. Mert az ilyen védésekben benne van a gólveszély, és kell szerencse is a hárításhoz. ”Minél jobban korizunk, annál inkább tesszük könnyebbé saját munkánkat” ? foglalja össze az előzőeket Scrivens.
Most rátérhetünk a ?kis kapus-nagy kapus? kérdéskörre. Sokszor hallja ő is, hogy egyes edzőknek a ”nagy kapus” ? azaz a 190 centi fölötti ? kell. Szerinte abszolút nem lényeg, hogy egy kapus kicsi (178-185) vagy nagy (190 fölötti). Nem ez határozza meg, hogy sikeres leszel-e vagy sem. ”Ha megfelelő helyre tudsz menni, megfelelő pozícióban vagy, akkor nem számít a méret” ? mondja Scrivens.
Kifejti, hogy ha egy kisebb kapus jól korizik, és a nagy méretű kapushoz képest 12 inch-csel (kb 30 centivel) kijjebb áll megfelelő szögben, akkor ugyanolyan nagynak – ha nem nagyobbnak! ? látszik a korong “szemszögéből”. Ezt amúgy egyszerű kísérletekkel is bizonyították.
Éppen ezért fontos, hogy a kapus milyen jól korcsolyázik. Képes-e odaérni a megfelelő helyre vagy sem. Ha igen, és képes felkészülni a lövésre, akkor sikeres lesz és megnyeri a csatákat a lövőjátékossal szemben mérettől függetlenül. Az a kapus, aki felkészülten várhatja a lövést, szinte mindig nyerni fog.
Ezért Scrivens még egyszer kiemeli, hogy nem a nagyobb kapus lesz a sikeres ? és ezt az NHL-ben ő testközelből látja, érzékeli ?, hanem a jobban korcsolyázó még akkor is, ha esetleg 15-20 centi magasságbeli különbség van a gyengébben korcsolyázó javára. A 180-185 centis, jól korcsolyázó kapus jobb lesz, mint a kevésbé jól korcsolyázó, esetleg lomhább 190-195 centis.
Itt a szerző megjegyzi, akár vége is lehetne a cikkének, ám még sem, mert a kapusok munkája sosem ér véget, és nem szabad elfeledkezni a kipattanókról! A testkontrollra és a következő lövésekre való felkészülésre utal majd Srcivens. A kapusoknak általában három lépcsőben kell ezt megoldaniuk. 1. az első lövés kivédése, 2. védés után ? ha van kipattanó ? felkészülni a következő lövésre, védésre, azaz oda helyezkedni, ahol megfelelő módon tudjuk várni az ismétlést, és a 3. a pánikgomb megnyomása, azaz amikor mindegy, hogy miként, de védjük ki a lövést.
Scrivens szerint ennek a műfajnak a legnagyobb sztárja Carey Price. Véleménye alapján a világon senki sem tudja olyan jól kezelni a kipattanókat, mint a Montreal sztárja (aki sajnos az előző idényben szinte végig sérült volt). Price a fejét és vállát olyan jól tartja, hogy ? mivel szenzációsan is korcsolyázik ? mindig oda tud érni a legreménytelenebb szituációkban is az ismétlésekre, kipattanókra.
A testkontroll a lábakból és a csipő-fenék-has (core strength) erőből fakad, és persze a megfelelő mentális felkészültségből (ebben az esetben a jó gondolkodásból, előrelátástól, játék olvasásából) is. Ha megbízol magadban, megfelelően korcsolyázol és emiatt van önbizalmad, jó az egyensúlyod, akkor nem kell már az első ismétlésnél ? azaz a második kísérletnél ? hatalmas spárgát bemutatnod, nem kell hamar megnyomni a már említett pánikgombot.
Magyar edzőktől is egyre többek hallom ? ezt én jegyzem meg ?, hogy ki kell jönni a komfortzónából, akkor lehet fejlődni. Abszolút igaz. Scrivens ezt úgy fogalmazza meg a cikkben, hogy minél inkább odateszed magad az edzésen, annál nagyobb, tágabb lesz a komfortzónád, és a meccsen kevésbé kell majd pánikolnod, és a nagy bravúrok helyett egyszerűnek tűnő mozdulatokkal lehet hárítani gólnak látszó lövéseket is. Azaz, ha például sokat és hatékonyan gyakorlod a korcsolyázást, akkor ? testmérettől függetlenül – oda fogsz érni a megfelelő helyzetbe, és felkészülten várhatod az ismétléseket. Lásd: Price, Szergej Bobrovszkij, Braden Holtby.
A cikk végén Scrivens elárulja, hogy számára a modern kapuskorszak legjelesebb képviselője Dominik Hasek. Szerinte az olimpiai bajnok, kétszeres Stanley Kupa-győztes Dominátor stílusa ? amelyet mindenki az unortodox (itt: szokatlan) jelzővel illetet ? a példa arra, hogy a szokatlan nem egyenlő a ?rosszal?.
Szerinte Hasek tudta a világon a legjobban használni a testét, hogy testének melyik részét használja a védésre. És tényleg mindegy volt, hogy melyiket: fejét, lábujját, a kesztyű hátsó részét. De ezeket mindig segítségül tudta hívni, és mindig választ adott arra a kérdésre, hogy ? itt visszakanyarodunk a cikk eleji felvetésre ? megállítottad-e a korongot, kivédted-e a lövést?
(A vonatkozó videókat az eredeti cikkben érdemes megtekinteni, ide kattintva.)
