Merre indul el a Sharks?

Thorntonék számára keserédes lett a szezon vége, hiszen bár bebizonyították, hogy képesek nyerni a rájátszásban is, senki sem a második hely megszerzéséért indul el a bajnokságban. A csapat magja azonban még fiatal, így egyáltalán nem kizárt, hogy a közeli jövőben ismét döntőbe jussanak.

Az ehhez szükséges lépéseket szedtük össze az észak-amerikai sajtó nyomán.

Tavaly Doug Wilson általános igazgató (ő látható a címlapfotón) jelentős kockázatot vállalt. Egyesek szerint egyenesen őrültség volt egy első körös draftjogot és a 22 éves tehetséget, Sean Kuralyt odaadni a Bostonnak Martin Jones kapusért. Jones addig összesen 34 NHL-meccsen, a Milan Lucic-üzlet következtében került papíron Bostonba, hogy végül csak Kalifornián belül kelljen költöznie. A húzás azonban bevált, Jones csapata legjobbja volt, a rájátszásban 14 győzelme mellett tízszer kapott ki, védési hatékonysága 92,3%, meccsenkénti kapott gólátlaga pedig 2,16 volt. A döntőben erre még rátett egy lapáttal, 93,1%-kal védett, sokszor az őrületbe kergette a Pingvineket, különösen Crosby számára lehetett frusztráló a teljesítménye, aki képtelen volt neki gólt lőni. Jones szerződéséből még két év van hátra, évi 3 milliós szerződése nem fogja romba dönteni csapatát anyagilag.

Az alap tehát készen áll, a rájátszás első három köre azt is megmutatta, hogy szerkezetileg sincs nagy probléma, nézzük tehát, miben kell mér erősödniük a nyáron!

Kell egy klasszis balszélső
A legtöbb csapatban az első két sorban hat meghatározó csatárt találunk. Ha vetünk egy pillantást a Sharks statisztikáira, akkor egyből világos lesz, hogy nekik csak öt van. Az első sorban Pavelski, Thornton és Hertl parádés hármast alkot. Logan Couture elképesztő munkát végez a második sor centereként és Joonas Donskoi is bizonyította, alkalmas a feladatra, hogy minőségi szélsője legyen a jobb oldalon. A bal szélen azonban már gondjai voltak a Cápáknak, a szeptemberben 37. évébe érő Patrick Marleau egyre kevésbé magas szinten teljesíteni, Joel Ward pedig csak egy évvel fiatalabb nála, hosszabb távon tehát ő sem lehet megoldás. Ráadásul ő jobbszélső eredetileg és az emberhátrányok kivédekezésében is sokkal hasznosabban tudja segíteni csapatát. A július elsején megnyíló játékospiacon lesznek alkalmas célpontok, így például Milan Lucic, Andrew Ladd vagy Benoit Pouliot.

Kell egy hatékonyabb harmadik bekkpár
A csapat második legnagyobb problémája a top-2 hátvédpár és a harmadik soros bekkek között meglévő minőségi szakadék. Roman Polak és Brenden Dillon mutatói jóval elmaradnak attól, ami egy döntős csapat harmadik sorától elvárható. Mindez nem csak a lövések, de a gólok számában is megmutatkozik. A San José négy első hátvédje közül mindenkinek pluszban van a gólkülönbsége a rájátszásban, Vlasicé és Burnsé két számjegyű. Ezzel szemben Polák és Dillon mínusz öttel zárták a playoffot. Dillon ráadásul még négy évre a Sharksé, évi közel 3,3 millió dollárért, ami kétségtelenül a csapat legrosszabb szerződése. Ketten együtt különösen rosszul mennek, így talán az lenne a legjobb, ha mindkettejüktől meg tudnának válni. De egy jobbkezes, a korongot jól kezelő hátvéd mindenképpen kell a harmadik sorba.

Kell egy megbízható alsó hatos
Ha a harmadik soros hátvédekről azt mondtuk, hogy nem feleltek meg az elvárásoknak, akkor mit mondjunk a 3-4. sor csatárairól. Észrevétlenek és súlytalanok voltak, ami különösen a brillírozó kiegészítő emberek egész sorát felmutató Pittsburgh ellen volt szembetűnő. Ez már az alapszakaszban is nyilvánvalóvá vált, a negyedik sor szinte gólt sem ütött, az emberhátrányok kivédekezésében pedig a csapat a harmadik legrosszabb volt. A szakvezetés nagy reményeket fűzött Nick Spaling játékához, de ez a számítás nem vált be. Spaling a 24 meccses playoffmenetelés során egyetlenegy gólpasszra volt képes. Ha a második sorba sikerül egy alkalmas balszélsőt találni, akkor Ward és Marleau állandó státuszt kapna az alsó hatosban, ami stabilizálhatná ennek a csapatrésznek a teljesítményét. De még ebben az esetben is szükség lesz minimum egy, de inkább két olyan csatárra, akik megoldják az emberhátrányos védekezést.

Mennyibe fog kerülni mindez? A jó hír az, hogy ebben viszonylag nagy mozgástere van a Cápáknak, hiszen 10,5 millió dollárjuk maradt a sapka alatt és egyedül Hertl hároméves újonc-szerződése jár le a nyáron, aki korlátozottan igazolhatóvá válik, de aligha akar majd elmenni ebből az első sorból. Ebből ki lehet hozni a klasszis balszélsőt és bekket, kiegészítő embereket pedig eleve könnyebb találni, még ha nem is olyan egyszerű, mint sokan hiszik. Ha Doug Wilson nyara jól sikerül, akkor jövő nyáron a klub újabb történelmi magasságokba emelkedhet és acélosabban állhat bele a kupáért zajló versengésbe.