Mire tanítja a Pittsburgh győzelme az NHL-t?

James Mirtle szakíró a kupagyőzelem másnapján a Globe and Mail hasábjain foglalta össze a legfontosabb tanulságokat, amelyekről készítettünk egy alapos ismertetést.

Hétfő hajnalban a Penguins hét év után emelhette ismét magasba a Stanley Kupát. Ha végignézünk a mostani és hét évvel ezelőtti kereten, akkor szembetűnő a különbség. Akkor a 35 éves Szergej Goncsar volt a védelem vezére, de a 37 éves Bill Guerin is fontos feladatokat kapott. A csapat gerince túl volt már a harmincon, olyan játékosok, mint Hal Gill, Miro Satan, Mark Eaton, Petr Sykora, Craig Adams és Pascal Dupuis. Sidney Crosby 21 éves volt, Jevgenyij Malkin 22. A mostani csapatban meghatározó játékosok vannak még innen a 25-ön: Olli Maatta, Matt Murray, Brian Dumoulin, Bryan Rust és Conor Sheary.

Azonban nem csak életkorában, de játékstílusában is teljesen más ez a mostani csapat, mint a hét évvel ezelőtt. Dan Bylsma játékrendszerének lényege a korong minél gyorsabb bevitele volt a támadóharmdba, hosszú hátvédpasszok, beütni az ellenfél szektorába a korongot, majd megküzdeni érte. A mostani csapat sokkal inkább hasonlít a Chicago Blackhawks stílusára: az egész keret nagyon gyors és ügyes, agresszív letámadás jellemzi a támadó- és a semleges harmadban, a hátvédek pedig fontos segítséget nyújtanak a támadások építésében. A Pittsburgh nem valami nagy csapat, átlagban 2,5 centivel alacsonyabbak és 4,5 kilóval könnyebbek a San Josénál. De mit ér a méretbeli fölény, ha nincs nálad a korong. A Sharks éppen ebben a frusztráló és elgyöngítő helyzetben találta magát gyakorlatilag a teljes széria alatt.

Mindebben hatalmas szerepe volt Mike Sullivannek (képünkön), aki ? úgy tűnik ? nem töltötte tétlenül a tavalyi szezont a Chicagónál, ahol fejlesztő edzőként dolgozott. Az ott tanultakat sikerrel alkalmazta a Pensnél is. A szezon első 28 meccse után a csapat 21. helyen állt a korongbirtoklásban, a modern hoki egyik legfontosabb mutatójában. Az utóbbi években többnyire azok a csapatok nyerték a kupát, amelyek mesterei voltak ennek a műfajnak, első helyen a Blackhawks és a Kings. Sullivan érkezésével ebben fejlődött legtöbbet a csapat, feljöttek a második helyre, Keleten egyszerűen senki sem tudta velük tartani a lépést. De nem csak birtokolták a korongot, hanem jól is bántak vele. Kessel a liga egyik leggólképesebb csatára lett a liga egyik legveszélyesebb sorában. Crosby is megtalálta a góllövő ütőjét, a szezon második felében gyakorlatilag egy 50 gólos szezon tempójában termelte a gólokat. A kékről Letang is sokkal eredményesebb lett, az All Star gála után pont per meccses átlag fölött teljesített. A kapuban Matt Murray bizonyította, hogy lehet rá számítani és nem csak helyettese, de komoly kihívója lehet Fleurynek.

A Pens csapatában a legérdekesebb dolog annak szerkezete volt. A rájátszásnak egy no-name kapussal, egy Letanget leszámítva no-name védelemmel álltak neki, az NHL 10 legjobb góllövőjéből pedig három három különböző sorban játszott. Korábban ilyesmire nem volt példa az NHL-ben, nem csoda, hogy a szakértők többsége előzetesen a Sharksot tartotta esélyesebbnek. Jim Rutherford általános igazgató a bérkeret 35%-át a Crosby, Malkin, Kessel hármasra költötte, a Bonino, Hagelin, Trevor Daley és Justin Schultz alkotta négyest pedig cserékkel szerezte meg.

Az NHL-ben a csapatok mindig utánozni próbálják a sikereseket. Az Anaheim 2007-es sikere után mindenki kemény öklű, nagydarab csapatot igyekezett építeni, ahol jól megtermett védők a verekedéstől sem riadtak vissza és jól blokkoltak. Tíz évvel később a Chicago a példa, mindenki az őket követi. A keménység és a méret háttérbe szorul a korcsolyázás és a korongkezelés javára. A passzolás és a korongkezelés, a pakk harmadokból ki és harmadokba bejuttatása minden korábbinál fontosabb, akár csak a helyezkedés. A világ legjobb játékosaival szemben pedig csak úgy tudsz jól helyezkedni, ha megvan az ehhez szükséges gyorsaságod is. A sebesség elengedhetetlen volt az általában két letámadó csatáron alapuló védekezés szempontjából is.

Összefoglalva tehát a Penguins sikerének titka egyrészt a jelentős költségekkel oda csábított, illetve megtartott három kiugróan tehetséges csatár, másrészt a kis bérű, ámde képzett kiegészítő emberek, akikre relatíve sok jégidőt lehetett bízni, harmadrészt a korongkezelés és a sebesség kiemelt fontossága volt nem csak elöl, de hátul is. Természetesen nem csak a Pittsburghöt fogják másolni más NHL-es csapatok, de a Pens maga is másolt. A 185 centinél kisebb hátvédek térhódítása már legalább egy évtizede zajlik az NHL-ben. Érdekes lesz látni azt, hogy a jövőben a szupersztárok egyenletesebb elosztása, három kiemelkedő sor összerakása és egy olcsó negyedik sor intenzív használata a védekező harmadbeli bedobásoknál mennyire terjed el más csapatoknál. Ez a felállás jelentette a döntőben a Sharks számára azt a feladványt, amit hat meccsen keresztül egyszerűen nem sikerült megfejtenie. A másik fontos lecke egy fiatal és tehetséges második számú kapus megszerzése, aki bármikor képes előállni és akár kiszorítani is az első számú hálóőrt. Manapság a második számú hálóőr posztja még mindig gyakran sokadrangú fontosságú.

A nagy kérdés az, hogy a Pittsburgh merre indul el tovább a kupagyőzelem után. Sosem egyszerű egyben tartani a bajnokcsapatot, ráadásul nem sok hely maradt jövőre a fizetési sapka alatt. Olyan kulcsfontosságú embereket veszíthetnek el, mint Matt Cullen, Ben Lovejoy és Justin Schultz, akik páratlan mélységet adtak a Pingvineknek. Az elmúlt években gyakran kötöttek üzleteket draftjogokkal, vagyis az utánpótlás helyzete sem rózsás. Rutherford azonban mestere a szorult helyzetben kötött kiváló üzleteknek és Murray szenzációs teljesítménye után valószínűleg Fleuryvel sem kell már hosszabbítani. Dumoulin, Sheary és Rust első szezonjukat töltötték a ligában, ha fejlődésük töretlen marad, az hatalmas segítség lesz a csapat számára. Ha tehát a mélységéből nem veszít sokat a csapat, ha képesek megtartani sztárjaikat, akik továbbra is képesek lesznek a liga legjobbjai közé verekedniük magukat, akkor további fényes évek várhatnak Crosbyékra.