Crosby igazi állat volt a jégen

Ezt Rick Tocchet, a Pittsburgh másodedzője nyilatkozta a Stanley Kupa megnyerése után. De a legtöbben nem is a jégen mutatott produkcióját, hanem vezetői képességét említették a siker kulcsaként. A döntő utolsó mérkőzése utáni nyilatkozatokból szemezgettünk.

Napra pontosan hét évvel azután, hogy nem egészen 22 évesen először magasba emelte a Stanley Kupát, Sidney Crosby másodszor is csúcsra vezette csapatát. A kapitánynak azonban a széria alatt nem sok ideje volt az eltelt időn, a hasonlóságokon és különbségeken gondolkodni: ?Őszintén szólva nem sokat gondoltam 2009-re. Inkább csak az járt a fejemben, hogy milyen kemény volt idáig eljutnunk és szerettem volna kiélvezni minden pillanatát. Nem könnyű bejutni a döntőbe, hét évvel ezelőtt még sokkal fiatalabb voltam, akkor sokkal magától értetődőbbnek tűnt az egész. Akkor hajlamos az ember azt gondolni, hogy minden évben ez vár majd rád. Hiszen a mag együtt van, azt gondolod, mindenki együtt marad, a csapat nem változik. A hoki valósága ezzel szemben az, hogy nagyon is sok minden változik minden évben. Jönnek a fordulatok, a dolgok változnak, a társak elmennek, edzők jönnek. Nagyon sok minden megváltozik.?

A Conn Smyth Trophy győztese nem látott semmi különöset a teljesítményében: ?Annyian hozzátették a magukét a sikerhez. Úgy tekintek erre, mint igazi csapatmunka eredményére. Mint mindenki más, én is keményen melóztam minden este és igyekeztem a legjobban tenni a dolgomat. Nem is tudom, csináltam-e bármi különlegeset vagy bármit is másképp, mint szoktam. Ha végignézel ezen a csapaton és látod, mennyi új játékos érkezett, akkor rájössz, milyen különleges dolog, hogy eljutottunk idáig. Volt ugyan egy mag, amely egy ideje már együtt játszott, közöttünk megvolt a bizalom, de annyi új játékos érkezett, fiatalok a farmból és a cserékkel megszerzett társak. Azt gondolom, arra csak egy különleges csapat képes, hogy ilyen hamar ennyire egységes csapatot tudtunk alkotni, ilyen hamar kiépült közöttünk is a bizalom.?

Mások szerencsére nem voltak ennyire visszafogottak, amikor a csapatkapitány erényeinek méltatásáról volt szó. Rick Tocchet, a Pens másodedzője szerint a Crosby által emlegetett bizalom nem önmagától alakult ki: ?Azt gondolom, Crosby vezetői képessége volt a kulcs, különösen amikor rengeteg fiatalt hoztunk a csapatba. Nagyon szívén viselte ezt a dolgot. Igazi vezére akart lenni ezeknek a fiataloknak. Szárnyai alá vette őket. Bármikor, ha egy meccsen valami nem ment, leült velük külön beszélni. A hab a tortán pedig a ma esti hihetetlen teljesítménye volt. Igazi állat volt a jégen. Igazi megkoronázása volt ez annak az egész folyamatnak, amelyen az év során keresztülment. Nagyon büszke vagyok arra, ahogy ma játszott, nagyon akart.?

Ha összeszámoljuk, a szezon előtt és közben tíz új játékos érkezett a csapathoz, topjátékosok és vízhordók, fiatalok és tapasztaltak egyaránt: Kessel, Hagelin, Bonino, Rust, Sheary, Daley, Murray, Fehr, Schultz, Cullen. Nem beszélve a decemberben a karmesteri pálcát átvevő Mike Sullivan edzőről. Hogy ezek után megérdemelte-e Crosby az MVP-címet, nem is kérdés. Jim Rutherford, általános igazgató minderről így vélekedett: ?Mindenki a pontjai, góljai és egyéb statisztikai mutatói alapján ítéli meg Crosbyt. De ő egy igazi mindenes, a pálya mindhárom zónáját bejátssza. Példát mutat. Ráadásul mindezt csöndben teszi.? Mike Sullivan vezetőedző sem fukarkodott legjobb játékosának dicséretével: ?Végig az egész playoff során mondtam, hogy megérdemli a Conn Smyth Trophyt. A mutatói nem tükrözik azt a hatást és segítséget, amit a csapatra gyakorolt, amivel kivette részét a győzelemből meccsről meccsre.?

A másik oldalon érthetően nem voltak ennyire bőbeszédűek. Patrick Marleau szerint az egész döntő olyan volt, mintha egy kamion gázolt volna át rajtuk. Logan Couture csak a részleteket illetően szállt vele vitába, ő inkább téglafalként írta le a Pittsburgh játékrendszerét. A lényeget legjobban John Thornton foglalta össze: ?Ez szívás. Ennyi a lényeg: ez szívás.? A számok is azt mutatják, hogy a Pittsburgh a játék minden elemében jobb volt ellenfelénél. A döntőig ellenállhatatlannak tűnő San Josét egyszerűen nem engedték levegőhöz jutni. Joe Pavelski egyetlenegy gólt ütött, azt is üres kapura, a liga legfélelmetesebb emberelőnyös sora 12 lehetőségből mindössze egyet használt ki, a kapura lövéseket 206-139-re nyerte a Pens. Ilyen fölény mellett Peter DeBoer vezetőedző sem tudott sok okosat mondani: ?Nagyon gyorsak voltak, és ezzel a gyorsasággal nagy nyomás alatt tudtak minket tartani. De nem csak gyorsaságban voltak jók, az ütővel is jól blokkoltak. Gyors döntésekbe hajszoltak bele minket, igazi kihívás volt az akciókat befejezni. Ilyen sebességgel és ennyi ütővel a döntőt megelőző három körben nem találkoztunk. Azt hiszem, ezért akadtak gondjaink a góllövéssel.?

No és a 22 éves Murray miatt, aki élete legnagyobb estéjét élte át hétfőn hajnalban: ?Úgy nősz fel, hogy egész életedben erre gondolsz. A Kupa sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Micsoda pillanat. Ezt a napot soha életemben nem fogom elfelejteni.? Phil Kesselt gyakorlatilag kiutálták Torontóból, ezek után nem kis elégtételt jelentett számára, hogy a szezon végén magasba emelhette a kupát, amelyhez csapata legeredményesebb játékosaként 10 góllal és 12 assziszttal járult hozzá: ?Kívánni sem lehetne ennél jobbat. A Kupát megnyerni: erről álmodsz és ezért játszol.?