Második meccslabdája előtt a Pittsburgh

Az elsőt sikeresen hárította a San Jose a Stanley Kupa fináléjának ötödik meccsén. A csapat vezérei újra nagyot alkottak, Jones pedig gránitkeményen állta a sarat a kapuban. A hatodik meccs előtt az a kérdés, mekkora energiákat szabadít fel ez a Cápákban. Ha ugyanis a játék képe nem változik, Crosbyék akár már hétfő hajnalban ünnepelhetnek.

Két évvel azok után, hogy a Sharks a negyedik olyan csapat lett az NHL történetében, amely 3-0-s vezetésről esett ki a playoffban, Peter DeBoer tanítványai újabb történelmi tettre készülnek, de ezúttal pozitív előjellel, vagyis 1-3-as állásról szeretnék hazavinni a Stanley Kupát. Ilyesmire eddig csak egyetlen egyszer volt példa a döntőben, 1942-ben a Toronto nyert úgy bajnokságot, hogy az első három meccs mindegyikét megnyerte a Detroit. Az első lépést az ehhez vezető úton megtették, péntek hajnalban húszezer a helyszínen és még vagy ötvenezer az utcán ünnepelni vágyó pittsburghi szurkoló estéjét rontották el azzal, hogy 4-2-re nyertek a Consol Energy Centerben.

A Pensnél tudják, mennyire nem jelent semmit egy győzelemre lenni a végső sikertől a rájátszás szériáiban. Az utóbbi hat évben háromszor buktak úgy el, hogy a harmadik győzelmüket előbb szerezték meg, mint ellenfelük. 2010-ben a Montreal ellen 3-2-ről, 2011-ben a Tampa Bay ellen 3-1-ről, 2014-ben a Rangers ellen szintén 3-1-ről buktak el. Az idei azonban egészen más karakterű csapatnak tűnik, a legkeményebb játékukat eddig mindig vereség után vették elő. Ugyanez igaz a sokat kritizált Murray kapusra is. Az újonc hálóőr az idei playoffban mind az öt vereséget követő meccsen győztesen hagyta el a jeget, ezeken a mérkőzéseken 1,76 gólt kapott átlagban és 93,5%-kal védett. A Tampa elleni negyedik meccs után lecserélték, de a csapat Fleuryvel is kikapott, így a hatodik meccsen már ismét Murray kezdett és a kiélezett szituációban ? idegenben ? is 93,3%-os mutatót produkált. Sullivan mester így aligha próbálkozik ismét a veterán kapussal, kétszer még nem hagyta cserben a csapatát Murray.

A hatodik meccs esélyeit illetően az a paradox helyzet állt elő, hogy a kezdést leszámítva a Pittsburghnek nincs nagyon mit változtatnia a játékán, míg győzelme ellenére a Sharksról még mindig nem mondható el, hogy megtalálta volna a játékát. Crosbyéknak tehát semmi más dolguk nincs, mint jobban kezdeni, ezen felül meg pont azt csinálni, mint legutóbb, a kapu előtt kicsit határozottabb befejezésekkel. Ez talán idegenben könnyebben fog menni, mint az ünneplésre összejött több tízezer hazai szurkoló előtt. Ian Cole legalábbis ezen a véleményen van: ?Idegenben mindig egyszerűbben, okosabban játszik az ember. Senkit nem akarsz lenyűgözni, nincs ott 15 családtag, hogy téged ünnepeljenek. Csak neki kell állnunk, és egyszerűbben, okosabban és keményebben kell játszanunk.? Az előző meccsen 44-et védő Jones teljesítményét az ellenfelek is méltatták. Cole azt emelte ki, hogy ha egy kapus ilyen formában véd, akkor az egyetlen megoldás, ha sikerül megosztani a figyelmét. Kunitz is azon a véleményen volt, hogy mivel Jones kiválóan helyezkedik, ezért első szándékból pokolian nehéz neki gólt ütni, de ebből adódóan ha van 1-2 kipattanó, azokra már nehezebben ér vissza: ?El kell fektetnünk a kapu előtt és meg kell vernünk a védőit a kipattanókért folyó csatában. A jó kapus ellen ez a legjobb fegyver.?

Jonesra hétfő hajnalban is óriási szerep hárul majd, nagy kérdés, meg tudja-e ismételni az előző meccsen mutatott produkciót. Az NHL történetében még nem fordult elő, hogy egy kapus a döntőben 60 perc alatt 44 löketet állítson meg, a teljesítmény dimenzióiról mindent elmond, hogy eddig a rekordot 43-mal Johnny Bower tartotta még 1967-ből. Érdekes megfigyelni, hogy a döntőbeli párharc során hogyan hullámzott a Pens kapura lövési statisztikája. Az eddigi öt meccsen háromszor lőttek 40 felett Jonesnak, az ezeket követő találkozókon azonban érdekes módon jelentősen visszaesett ez a szám, a második és negyedik meccsen összesen volt 50 kaput eltaláló lövés. Az ötödik meccsen a legnagyobb feladat az volt a Sharks számára, hogy megszerezze a vezetést. Ez ugyan sikerült, de hamar eladták a kétgólos előnyt, igaz, a végén így is ők örülhettek. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kulcsjátékosok hosszú idő után ismét hozták magukat. A csapatkapitány, Joe Pavelski megszerezte első gólját. Logan Couture három pontot hozott össze, ismét a legfontosabb pillanatban vált vezérévé csapatának. Nem először fordult ez vele elő, a Kingset búcsúztató ötödik és a Nashville végét jelentő hetedik meccsen is három pontot írt fel a neve mellé. De Brent Burns is gólt szerzett, pedig a Pens blokkjai eddig megkeserítették életét, három meccse nem jutott még ponthoz sem.

Szintén kulcsfontosságú fejlemény lehet, hogy úgy tűnik, DeBoer mester megtalálta Karlsson helyét a csapatban. A Sharksnál tavaly az év újoncának megválasztott játékos szezonja nem sikerült túl jól, 65 meccsen 10 gólt és 19 pontot ért el az alapszakaszban, a döntőben Tomas Hertl kiesése után jutott szerephez. Először az első sorban próbálkoztak vele és bár jól ment, a kémia mégsem állt össze Pavelskivel és Thorntonnal. Agresszív letámadása így is nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a harmadik meccsen Donskoi meglője a mindent eldöntő gólt a hosszabbításban. Másfél meccs óta azonban a második sorban próbálkozik vele mestere, Couture és Marleau mellett pedig már sokkal hatékonyabb tudott lenni, ami két gólban és három pontban öltött testet. Mindeközben Donskoi is új dinamikát adott az első egységnek, amire nagy szükség is van, hiszen Hertl visszatérésére kevés az esély, a fiatal cseh csatár a szombati edzést is kihagyta.

DeBoer mester még egy apró változást hajtott végre a csapat szerkezetében. A harmadik sor bekkpárjából Brenden Dillont csak 11 percre küldte fel a jégre. A 25 éves hátvédnek a döntőben még nem volt 15 perc alatti jégideje, feltűnően sokat hibázott, legutóbb a negyedik meccs első gólja előtt, igaz, utána összekapták magukat társával, Roman Polakkal. Utóbbi jégideje is csökkenő tendenciát mutat, de ő még egyelőre 13 perc fölött van. A jégidő csökkenésénél is feltűnőbb azonban a shiftek idejének lerövidítése Dillon esetében. A Pens elleni párharc első négy meccsén a hátvédnek összesen közel 65 perc jégidő és kereken 100 csere jutott, ami 39 másodperces átlagos shifteket jelent. Az ötödik meccsen 22 cserében volt a pályán, nem egészen 11 perc alatt, ami fél percnél is rövidebb átlagnak felel meg. Ezzel párhuzamosan a Vlasic és Braun alkotta bekkpárra drasztikusan nagyobb szerep hárult, előbbinek 5 perccel, utóbbinak héttel nőtt meg a jégideje az előző meccshez képest.

Mindent összefoglalva, a Pittsburghnek a hazai vereség ellenére is maradt két meccslabdája. Nyilván a nyomás Crosbyékon is egyre nagyobb lesz, de továbbra is ők játszhatnak türelmesebben, ami ilyen kiélezett szituációban dupla előny. Megvan a játékrendszerük, amely láthatóan jól működik, az idő nekik dolgozik. A Sharksszal kapcsolatban igazából az a nagy kérdés, hogy el lehet-e jutni úgy a hetedik meccsig, hogy a csapat még egyszer sem tudta igazán azt a játékot játszani, amire képes, és ami az előző párharcokban a siker záloga volt. Mint láthattuk, meccset enélkül is lehet nyerni, párharcot azonban aligha.