Mit húz elő a Sharks a döntő második meccsére?

A túlizgult első harmad után Pavelskiék szépen visszajöttek a meccsbe, de ennél nyilvánvalóan több kell ahhoz, hogy ez a döntő ne csak szép, de hosszú is legyen.

Szögezzük le, a Stanley Kupa idei döntőjének első összecsapása óriási meccs volt! A játék minden elemében hozta azt, amit előzetesen elvártunk: sebességben, technikai tudásban, védésekben, lövésekben, blokkolásokban. Nem mellesleg mindkét csapat megmutatta, hogy miben a legerősebb: két nagyon gyors, nagyon képzett csapat volt a pályán, mindkettő pillanatok alatt ment át védekezésből támadásba, és mindkettő képes volt huzamosabb ideig az akaratát ráerőltetni a másikra. A Pens megérdemelten nyert, mert neki ez hosszabban sikerült. Ugyanakkor a különbségek is tisztán látszottak: Crosbyék a főleg a semleges zónában lehalászott korongokkal pillanatok alatt 2-3 emberrel is ott voltak Jones kapuja előtt, míg a Sharks életveszélyesen passzolgatott a Pingvinek kapuja előtt. Az látszik, hogy ebből a párharcból minden idők egyik legjobb döntője kerekedhet.

Az is látszott, melyik csapat van először a döntőben, a Sharks jóval idegesebb volt, míg a Pittsburgh egyszerűen átrohant rajtuk az első harmadban, 15-4-re nyerve a kapura lövéseket. Minderről Mike Sullivan, a hazaiak mestere a következőképpen nyilatkozott: ?Nem akartunk úgy belemenni ebbe a sorozatba, hogy kivárunk és meglátjuk, mi lesz. Nem akartunk tapogatózni. Ehelyett azzal próbálkoztunk, hogy felmenjünk a jégre és mi azonnal diktáljuk a feltételeket. Azt hiszem, ezzel a hozzáállással tudjuk a legjobbunkat adni.? Nos, ez teljes mértékben sikerült is, míg a túloldalon megremegtek a kezek és lábak. Különösen a második bekkpár, a Vlasic és Braun alkotta duó teljesítménye volt visszafogott. Azóta kiderült, hogy Braun apósa, a háromszoros NHL All Star-gála résztvevő, Tom Lysiak hároméves küzdelem után éppen hétfőn veszítette el a leukémia elleni harcot.

Braun persze nem fogott semmit a gyászra, de nyilvánvaló, ha az a feladatot, hogy a világ legveszélyesebb támadóját állítsd meg, akkor csak teljesen tiszta fejjel lehetsz sikeres. Bár a legfeltűnőbb egyéni hibákat kétségtelenül Braun követte el, mélységesen igazságtalan lenne csak őt hibáztatni a vereségért. A kapus Martin Jones 41 lövést kapott, a rájátszásban 60 perc alatt még soha nem kaptak ennyit, a Nashville próbálkozott a második körben egyszer 45-tel, de az a harmadik overtime-ig ment. Utoljára 36 meccsel ezelőtt Calgaryban kaptak 40 lövés fölött. Igazuk lett az elemzőknek, a Sharks nagyon jó csapat, de ennyire gyors ellenféllel Nyugaton nem kerültek szembe, mint most a döntőben. Mike Sullivan sokkal nagyobb szabadságot engedélyez játékosainak a jégen, mint elődje és ez kifizetődő.

Különösen a támadások építésében látványos ez. A mindent eldöntő harmadik gól előtt például a hátvéd Kris Letang az ellenfél kapuja mögött harcolt a korongért, onnan tette vissza a kapu elé a korongot. Jól jellemzi a mérkőzés szorosságát, hogy a harmadik hazai találat nagyjából azon múlt, hogy Brett Burns a visszazárás közben elveszítette ütőjét, így esélye sem volt megfelelően védekezni a gyors Pingvinek ellen. A második hátvédpár mellett a harmadik sor teljesítménye volt kiugróan gyenge, láthatóan nem tudtak mit kezdeni Crosbyékkal. Éppen ezért felmerül annak lehetősége, hogy a második meccsre egy védekezőbb formációhoz tér vissza DeBoer mester, következésképp Marleau átkerül a második sor széléről a harmadik sor közepére. Egy másik lehetséges változtatás a 8 mérkőzés óta pályára nem lépő Nieto szerepeltetése. Ami a vereség ellenére biztató lehet a Sharks számára, az Jones kapus teljesítménye. Ha továbbra is ilyen bravúrokat mutat be, akkor még sokra viheti a csapat, hiszen a védelem még egyszer aligha engedélyez ennyi gólszerzési alkalmat az ellenfélnek.

Emellett az emberelőny továbbra is megy, 50%-ban használták ki a lehetőségeiket, aminél aligha lehet jobbat kívánni. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy mindössze kétszer kerültek fórba, emellett háromszor játszottak hátrányban. Ez felettébb meglepő egy olyan csapattól, amely eddig a rájátszásban 16-tal több előnyt kaptak, mint hátrányt. Ezen valóban elmehet a párharc, nem bízhatnak abban, hogy a Pens még egyszer ilyen nagyvonalú lesz ezeknek a helyzeteknek a kihasználásában. Szintén pozitív tapasztalat lehet a számukra, hogy a borzalmas kezdetből viszonylag jól jöttek ki, az első harmad lehetett volna sokkal rosszabb, ha nincs Jones. A második periódusban pedig még váltani is tudtak, átvették a kezdeményezést és egyenlítettek.

A Pittsburghnek nincs oka nagyobb változtatásokra, kiválóan pörgött az egész csapat, de közülük is kiemelkedett Sidney Crosby és ez az igazán jó hír a szurkolóknak. A csapatkapitány láthatóan bombaformában van, igazi vezére volt csapatának, a jégen vitathatatlanul az ő jelenléte gyakorolta a legnagyobb hatást a játék képére. Malkin továbbra is gyengélkedik, de az orosz csatárról nehezen képzelhető el, hogy zsenije a döntő egész ideje alatt árnyékban maradjon. A harmadik sor továbbra is életveszélyes, Boninónak egész meccsen óriási helyzetei voltak, a legfontosabbat be is lőtte két és fél perccel a vége előtt. Matt Murray kapusnak ugyan volt egy hibája, de emellett bravúrokat is bemutatott, stabil teljesítménye különösen a harmadik harmadban volt döntő tényező. A végére hagytuk az újoncokat, akikre már az egyik beharangozónkban is felhívtuk a figyelmet. A döntő első két gólját olyan játékos szerezte ? Rust és Sheary ?, akik első évüket töltik az NHL-ben. Ilyenre utoljára 1924-ben volt példa, akkor Howie Morenz duplázott. Egészen elképesztő magabiztossággal cikázik előbbi Crosby, utóbbi Malkin mellett, mindketten teljes értékű társai tudnak lenni szupersztár centereiknek.

Rust játéka egyelőre kérdéses Marleau ütközése miatt, ha nem jön helyre, akkor Matt Cullen vagy Eric Fehr kerülhet fel Malkin mellé, míg Bennett vagy Sundqvist ugrik be a negyedik sorba. Sundqvist ugyanúgy újonc, egyelőre két meccsen kapott szót a rájátszásban, a Rangers elleni első összecsapáson még csak 6 és fél percet játszott, de a Caps elleni negyedik meccsen már 12 perc volt a jégideje. Csapata mindkétszer nyert, a svéd csatár ugyan pontot nem szerzett, de plusz/mínusz mutatója is nullán áll. Emellett fiatal kora ellenére a Skelleftea színeiben már 33 svéd elitligás playoffmeccs tapasztalata is benne van, amiről tudjuk, hogy sokat ér. Bennett a Tampa elleni ötödik meccsen játszott, gólt ő sem szerzett, csapata viszont kikapott és ő mínusz kettővel jött le a jégről.

Az első meccs után megláttuk tehát, hogy mire képesek a csapatok, innentől az lesz a kulcsmomentum, hogy melyikük lesz képes többet fejlődni, többet csiszolni a taktika végrehajtásán és kevesebbet hibázni a szérián belül, mint a másik. Ebben mindkét oldalon vannak tartalékok, de egyelőre egyértelműen a Sharksnál pattog a labda, nekik kell valamit előhúzni a rejtett tartalékokból, a Pensnél jóformán csak a helyzetkihasználáson van javítani való. A dominanciáért vívott küzdelemben egyelőre csak 20 percet nyert meg a Sharks, csütörtök hajnalban meglátjuk, két nap alatt sikerül-e előre lépni. Nekünk, nézőknek szerencsére továbbra sincs semmi más dolgunk, mint gyönyörködni ebben a minden esztétikai igényt kielégítő küzdelemben.