Csak felszabadult játékkal lehet esélyünk

Megfelelési kényszer alatt játszanak a játékosaink, teljesíteni akarják az edzői utasításokat, a szurkolókat is ki szeretnék szolgálni. De ezek ellen az ellenfelek ellen egyelőre ez még nem sikerül. Ladányi Balázs elemez.

“Ízelítőt kaptunk abból, hogy az amerikai hoki nem csak az NHL-ből áll. 23 év alatti átlagéletkorral, juniorból épphogy kiöregedett játékosokkal érett játékot mutattak be. Még kevesebb területet hagytak, mint Finnország. Nem érdemes a különbségekről beszélni, ugyanaz érvényes most is, mint a többi hoki nagyhatalom esetében.”

A finnek elleni mérkőzést követően a ksajtó Vay Ádám remek teljesítményével foglalkozott, a fiatal kapus az amerikaiak ellen is magas szinten védett, megkérdeztük szakértőnket, számított-e erre két egymást követő mérkőzésen: “Természetesen igen. Debreceni színekben nagyon sok jó teljesítményt láttam tőle, és a válogatott felkészülési mérkőzései alatt is megmutatta, nemcsak a MOL Ligában tudja hozni a szintet. Ádám edzésmunkája és hozzáállása profi, fejben is összeszedett, talán ez a legfontosabb a kapuban.”

Úgy tűnik, mintha a magyar válogatottnak könnyebben sikerülne bevinnie a korongot a támadó harmadba egyenlő létszámok mellett, mint emberelőnyben: “Öt az öt elleni játék során az ellenfél figyelme megoszlik a védekezés és a támadásépítés között, így sokszor több lehetőség adódik a semleges zóna egyszerűbb átjátszására. Egyenlő létszámok mellett a cél a korong minél mélyebb bejuttatása az ellenfél harmadába belövéssel vagy akár csak egy beleszúrással. Ilyenkor nem akarunk rögtön felállni. Ezzel szemben emberelőnyben az ellenfél egyetlen célja a kapu szoros védelmezése. Azonos képességű csapatok esetén ritkábban jelent gondot a korong megjátszása, a felállás vagy akár a gólszerzés. Akkor van problémánk, ha az ellenfél egy-két fokozattal gyorsabb nálunk. De az ilyen speciális szituációkat is csak az A csoport csapatai ellen tudnánk gyakorolni. Itt felkészülhetsz arra, hogy az ellenfél botja akkor is a korong útjába kerül, ha egy pillanattal korábban még ott sem volt. Amíg a sorozatos meccsterhelésen nem ehhez szokunk hozzá, addig a játékosaink úgy gondolják, hogy ott még elfér a pakk, mert a korábbi mérkőzéseken még elfért. Méltán lehet csalódott a szurkoló, és szentségelhet ilyen szituációkat követően, de egyetértek a kérdéssel, sokszor könnyebb 5 az 5-ben, mint előnyben.”

“Sok összetevője lehet a dolgoknak, a franciák elleni 5 a 3-as szituációban leblokkoltunk és nem tudtunk mihez kezdeni. Mindenki arra a mérkőzésre koncentrált, hogy talán a gallok megfoghatóak, és mikor elhúztak, mindenki a kettős előnyben látta az utolsó szalmaszálat. Görcsös akarásba torkollott a játékunk. Előfordul ilyen, mert mindenki nyerni akar, de ezen a szinten még nem tudjuk ezt kezelni. Bár hasonló esetek történnek a divízió 1-ben is, de ott mi vagyunk az erősebb kutya, és az ellenfelek görcsölnek ellenünk, ha vezetünk, mert mi uraljuk a játékot. Ott a szurkolóink nem mérgelődnek ezen, hanem örülnek a sikereinknek.”

Az amerikai mérkőzésen úgy tűnt, mintha a bíró sem velünk lenne, befújt pár kérdéses kiállítást. Megkérdeztük, vajon érdemes-e ezzel foglalkozni: “Nem, határozottan nem. Kérdezzék csak meg Gebei Pétert, milyen hosszú folyamat végén lehet valaki A csoportos játékvezető. A bírók is az elit mezőnyt képviselik, valószínűleg ők a legjobban a világon. Ha egy bíró befújja a kiállítást, már nem fog rajta változtatni, maximum később kompenzál. Bár ezt minden játékvezető tagadja, de belül ők is tudnak a létezéséről, csak a szájukból elég rosszul hangzana, így helyettük kimondom én. De tulajdonképpen hány kérdéses szituációról beszélünk? Egyről vagy kettőről? Ennyivel nem érdemes foglalkozni, mert szinte az ítéletek mindegyike kiállítást érdemelt. Mindig van kivétel, mert a bíró is hibázhat, vannak, akik többet, de ők valószínűleg nem az A csoportban fújnak. Szerintem inkább arra kellene figyelnünk, hogy ne adjunk okot a kiállítások befújására, igaz, ezen a szinten ez szinte lehetetlen. Meg akarjuk állítani az ellenfelet, de ha ő gyorsabb, és túljutott már rajtad, vagy csak nem szeretnéd, hogy túljusson, akkor sokszor meg nem engedett eszközöket használsz, amiért 2 perc járhat.”

Az 5-1-es vereséget követően Rich Chernomaz szigorúan nyilatkozott, vajon Ladányi is ilyen sok hibát látott-e a mérkőzésen: “Igen. Sok volt, mert az ellenfél sokat kényszerített ki! Ami úgy tűnik, hogy nem az ellenfél érdeme, sokszor azt is a számlájára lehet írni. Lehet, hogy abban a szituációban nincs melletted az ellenfél, de előtte a köztetek lévő öt métert a megszokott töredéke alatt csökkentette le, és ütközött veled. Tehát egy előző szituációval vagy ütközéssel kényszerítette ki azt a hibát, mert a tempókülönbséget esetenként kapkodással akarjuk helyrehozni. Megfelelési kényszer alatt játszanak a játékosaink, teljesíteni akarják az edzői utasításokat, a szurkolókat is ki szeretnék szolgálni. De ezek ellen az ellenfelek ellen egyelőre ez még nem sikerül. Még nem.”

Szombaton Fehéroroszország játssza következő mérkőzését a magyar válogatott: “Most mindenki várja a csodát, de ezzel olyan pluszteher nehezedik a játékosokra, amit lehet, hogy még nem bírnak el. Erre délután megkapjuk a választ, de a realitások talaján maradva csak felszabadult játékkal lehet esélyünk.”