A győztesek keveset beszélnek

Sikerekről, kudarcokról, nehéz döntésekről és a rengeteg előttük álló feladatról beszélgettünk az immár kétszeres bajnok miskolci csapatmenedzserrel. Egri Gergely elmondta, az Extraligával folyó tárgyalások eredménye május elején megszülethet, az EBEL-hez idén nem csatlakozik a DVTK. A Jegesmedvék név mindenképpen marad. A jégcsarnok viszont 3500 férőhelyesre bővülhet.

Egri Gergely, a DVTK Jegesmedvék 35 éves menedzsere 2011-ig a csapat hátvédje volt, azóta edzőként és sportvezetőként dolgozik a miskolci hokiban. A felnőttcsapatot a csúcsra vezette: az elmúlt két szezonban két magyar bajnoki címet, két MOL Liga-aranyat, valamint egy-egy Magyar Kupa-elsőséget és -ezüstérmet gyűjtött be a korábban kevésbé eredményes, de folyamatosan fejlődő egyesület. 19 rájátszásmeccset nyertek zsinórban, a páratlan széria március végén, az MK-döntőben szakadt meg, a Fehérvár AV19 EBEL-kerete legyőzte a DVTK-t. Innen, a mögöttünk hagyott klubszezon értékelésével indítottuk a beszélgetést, amely során kijutott a kritikából a Jégkorongblognak is.

Hogyan értékeli a DVTK Jegesmedvék 2015/16-os idényét?

Hosszú, eseménydús szezont zártunk. Mint minden szezonunkban, ebben is voltak nagyon és kevésbé sikeres periódusaink. Nagy sikernek könyveljük el azt, hogy a tavalyi szenzációs csapat érdemi részét együtt tudtuk tartani, akikhez olyan fiúk csatlakoztak, amivel még erősebbé és jobbá vált a közösség. Aztán időrendben a következő nagy eredménye a klubnak, hogy sikerült a DVTK-család egyik meghatározó tagjává lenni. Ami az eredményeket illeti; ott viszont nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. A MOL Liga- és a magyar bajnoki címvédésen túl sokat hangoztatott elvárás volt a Kontinentális Kupa 3. fordulóba jutás, ami sajnos nem sikerült. De ide tartozik az is, amit én, személyesen szintén kudarcként élek meg: a Magyar Kupa 2. hely. Viszont másik megközelítésben azért nem feltétlenül rossz, ha néha érkeznek ilyen pofonok, hisz nagyon sokat tanulhatunk ? és tanultunk is ? belőle, és még egyszer azokat a hibákat, amik ide vezettek, biztos nem követjük el.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Mikor lett biztos abban, hogy megnyerik a MOL Ligát ismét?

Kétszer is úgy éreztem. Ez érdekes, ezért hadd mondjam el. A mostanában méltatlanul sokat szidott Jesse Dudás mondta nekem augusztusban, miután felállt a csapat, hogy Geri, meglásd, ez a gárda a szezonban 10 meccsnél többet nem veszít. Így először akkor érezhettem volna úgy, hogy hozzuk a ligát, amikor 12. 22-én elvesztettük a Csíkszereda elleni meccset, ezzel összességében a hetedik mérkőzésünket a szezonban. (A fenti logika szerint, mivel már csak maximum háromszor kaphattunk ki, így megnyugodhattam, hiszen már senki sem nyerhetett ellenünk 4 meccset a MOL Liga-rájátszásban.) Egyébként a maximum 10 vereség nem holmi humor, hisz ezt a szezon végéig tartotta a csapat: 2 felkészülési, 1 Kontinentális Kupa-, 6 MOL Liga-, 1 Magyar Kupa-meccs után hagytuk el vesztesen a játékteret. Másodszor pedig akkor éreztem úgy, hogy biztos a győzelmünk, amikor a legnagyobb ellenfelünk elkezdte a győzelmi kommunikációs ?hadjáratát? a MOL-rájátszás kezdetekor a különböző médiumokban. Akkor megnyugodtam, hogy itt nem lehet baj, hiszen ezt a sportot továbbra sem szájjal játsszák, és a győztesek keveset beszélnek.

Hogy látja, a Magyar Kupa-győzelem miért nem jött össze idén?

Mert valaki sokkal jobban akart nyerni, mint mi. A Volán nagyon készült, és megérdemelten nyert ellenünk. Hiába voltunk jobbak az első harmadban, a második 20 perctől megfordították a meccset. Egy évvel korábban sokkal kevesebb esélyünk volt ellenük, de jobban akartuk náluk. Idén szerintem közelebb volt a két csapat egymáshoz, mint előtte, de nem voltunk elég alázatosak és éhesek, hogy nyerjünk. A MOL Liga-győzelem után leeresztett a csapat ? legalábbis a nagyobb része ?, lazábban vette az addigi napi rutint, és hiába éreztük egy páran ezt, féltünk, hogy többet ártunk a beavatkozással, mint használunk. Most már másképp tennénk.

Sok nagyon komoly és nehéz döntést kellett hozni az elmúlt egy évben. Mi volt a legnehezebb ezek közül és van-e, amit ma másképp csinálna?

Nagyon nehéz döntés volt a január eleji edzőcsere. Mindannyiunkat megviselt, de remélem, hosszabb távon ettől is erősebbek leszünk. Akkor helyzet volt és gyorsan kellett dönteni. Szörnyű volt az a hét és utána még jó pár nap, de megpróbáltunk a munkába és nem az önsajnálatba temetkezni. Hálás vagyok Mayer Péternek, hogy a döntés után pár héttel így kezelte a helyzetet, óriási karaktert mutatott ezzel.

Láthatóan intenzív a kapcsolata Richard Lintnerrel, a szlovák Extraliga elnökével. Nyilván nem árulhat el semmit a tárgyalások állásáról, ezért annyit kérdeznék csak, hogy látja, mi a legkorábbi időpont, amikorra eldőlhet az Extraliga-indulás kérdése?

Van egy szóbeli megállapodásunk, hogy az A csoportos vb előtt lezárjuk a kérdést. Nagyon őszinte és jó kapcsolatunk van, nagyon sokat tanulok tőle, csakúgy, mint a többi szlovák sportvezetőtől, klubképviselőtől. Óriási dolog az embernek több száz NHL-meccses társaságban kupálódni nap mint nap. Itt nincs rossz kérdés, félrevezetés, titok, hiszünk valamiben és azon dolgozunk együtt.

Lintner látogatása Miskolcon. Fotó: Bán Olivér

Mi a tervük arra az esetre, ha az Extraligába és az EBEL-be is felveszik a DVTK-t?

A hét elején kiderült, hogy az EBEL idén nem tervez a csapatunkkal. Olyan tekintetben nem érintett minket jól, hogy sok pénzt és még több energiát tettünk a pályázatunkba, de mivel a kezdetektől sokkal több esélyünk volt a szlovák vonal irányába, így egyrészt tárgyilagosan tudtuk feldolgozni az értékelésüket, másrészt abból sokat tudtunk okulni, ha a jövőben ismét megpróbálkoznánk ezzel az úttal.

Ha sikerül külföldi bajnokságban indulni, jövőre milyen erősségű MOL Liga-csapatot terveznek indítani?

Nem foglalkoztunk ezzel, annyi nyitott kérdés van még, amik sokkal fontosabbak. Ki lesz az elnöke a magyar hokinak, merre megy a klubhoki itthon, merre az egyes csapatok, mi lesz a saját ligánkkal, a válogatottunkkal? Talán még a külföldi bajnokságban induló csapatok kilétén és számánál is előbb kellene ezeket a kérdéseket együtt tisztázni és megválaszolni, de erre most kevés esélyt látok. Olyan, mint erős magyar szövetség ? és liga ? tavaly március óta nem létezik. Addig nagyjából kiegyensúlyozott volt a klubok és a szövetség viszonya és ereje, azóta viszont ? az MJSZ instabil helyzete miatt ? mindenki a saját útját járja és elég nagy az összevisszaság.

Mikor kezdik el kialakítani a jövő évi játékoskeretet?

Amint megvan a döntés a Visegrádi Ligát illetően. Ilyen bajnokságban, ilyen ?hokitemplomokban? ? mint Kassa, Besztercebánya, Zólyom, Nyitra, de mondhatnám a többit is ? több ezer fanatikus szurkoló előtt játszani óriási lehetőség és álom minden magyar játékosnak. Odaát az emberek vérében van a sportág szeretete. Tomas Tatar gólja, vagy shutout a ligában, ez nem egy híradás a rádióban, tv-ben, hanem a hír. Ezzel kezdődik, nem a Forma 1-gyel. Mivel a magyar hokiközösség is hasonlóan érez, ez a fajta szellemiség egyszerűen elvarázsolja a hokiban dolgozó magyar embert, játékost. Biztosan tudom, hogy a mi játékosaink mind megvárják a szlovák döntést, de szerintem a magyar játékospiacról még sokan mások is. Bolond az, aki ilyen hokiban ne akarna részt venni, ráadásul úgy, hogy ezért maximum csak 300 kilométert kell utaznia.

Visegrádi Ligát említett. Mit kell ezalatt érteni, egy új bajnokságot, vagy az Extraliga átalakítását, esetleg a Miskolcon túlmenően lengyel és cseh csapatokkal történő bővítését?

Igen, egy több országot összefogó együttműködés körvonalazódik a régióban, amelyben komoly partnerekre leltünk a sport-, a politikai vezetés és a gazdasági élet jó pár, számottevő vállalata között mind az országhatáron belül, mind pedig azon túl. Egyelőre ennél többet nem szeretnék mondani, de remélem, hamarosan beszámolhatunk konkrétumokról.

Jason Morgan munkájával elégedettek? Marad?

Természetesen elégedettek vagyunk a munkájával, hiszen két aranyérmet nyert a csapattal, de hogy marad-e, azt csak a tárgyalásaink után tudjuk megmondani.

Kiknek van élő szerződésük a következő szezonra?

Senkinek nincs élő szerződése, Kalvin Sagerten túl ? az övé is csak akkor érvényes, ha Szlovákiában játszunk 2016/17-ben. Természetesen itt van a fejünkben, hogy kik azok, akiket biztosan itt szeretnénk tartani, persze csak ha ők is így akarják. Nem árulok el nagy titkot, elsősorban a helyi játékosokra gondolok. A DVTK Jegesmedvéknél teljesen másként gondolkodunk a sikeres utánpótlásról, mint más klubok, vagy egyes portálok. Mi nem U14, vagy U18-as érmek számában mérjük a programunk sikerességét, hanem abban, hogy az itt született, nevelkedett és játszó Miskolczik, Ládák, Gőzök milyen színvonalon játszanak, hány felnőtt bajnoki aranyat szereznek, ráadásul meghatározó csapattagként.

*hazai: aki legalább a pályafutásának az 50%-ban adott klubban játszott.

Azt gondolom, hogy nem járok messze az igazságtól, ha úgy fogalmazok, rengeteg a tennivaló, de ebben az összevetésben nem állunk rosszul.

Mikorra várhatók az első bejelentések a jövő évi játékoskerettel kapcsolatban?

Május elején.

Muszáj rákérdezni: van egy a csapathoz foggal-körömmel ragaszkodó szurkolótábor a miskolci hoki mellett, egyre nagyobb a nézőszám is, több százan járnak idegenbe. De egyelőre a DVTK és a piros-fehér színek áttörése várat magára. Erről mi a véleménye és nem okoz-e gondot ez a DVTK vezetősége számára?

Egyáltalán nem, a piros-fehér legalább annyira a szurkolótáborunk színe, mint a sárga-fekete. A csapatnak vannak kötelezettségei a tulajdonosok felé, amiknek meg kell felelnie és meg is fog ? ráadásul úgy, hogy ez nem is esik nehezére. De sohasem a szín volt a legfontosabb, hanem a szurkolói kultúra. Az, hogy itt biztonságban és vidáman szurkolhasson együtt a csapatnak sárga-fekete, piros-fehér, vagy rózsaszín-kék gyerek, család, szponzor. Idén még jobb, több és értékesebb lett a szurkolótáborunk, jövőre még feljebb lépünk. Mutassanak nekünk még egy olyan tábort, amelyik 600 fővel megy idegenbe meccsre, akár focit is. Ne akarjunk ott problémát keresni, ahol nincs, a szurkolótáborunk egy igazi sikertörténet.

A Jegesmedvék nevet meg tudják őrizni a profi csapatnál is?

Természetesen, ez nem is kérdés.

Csak egy számot mondjon: az idei keretből hány játékost tenne be a következő évi Extraliga-keretbe?

12-14 erre leginkább esélyes játékosunk neve van alapban a fejemben, de ezt a kérdést majd a szakmával közösen kell eldönteni. Előbb várjuk meg a reménybeli zöld jelzést.

Mint a csapat GM-je, az ideihez hasonló stílusú és karakterű társaságot kíván összerakni jövőre is, vagy ahogy Lintner fogalmazott, az Extraligában megszokott játékosabb, oroszosabb hokira törekszenek majd?

Jövőre ugyanezt a stílust fogja játszani a csapatunk, és nemcsak azért, mert Richard Lintner ezt imádja ? kicsit rosszul lett interpretálva ez a megjegyzése egy korábbi JKB-cikkben ?, hanem azért is, mert ebben vagyunk igazán jók. Természetesen azt is megbeszéltük Risóval, hogy hogyan lehetünk még sikeresebbek és eredményesebbek jövőre, ha a sors úgy hozza, hogy szlovák csapatokkal játszunk a következő szezonban, de ezt majd csak májusban szeretném elmondani.

Úgy hallottuk, gondolkodnak a jégcsarnok átépítésén, bővítésén. Milyen irányban lehet nagyobbítani a nézőteret és mekkorára bővülne a befogadóképesség? Megcsinálják szeptemberig?

Két fázisban történne a bővítés, amennyiben létrejön a visegrádi együttműködés. Az első szakaszban a nyugati lelátó álló szektorrá alakulna. Ezen túl az északi oldalon egy állandó lelátó létesülne. A médiaszektor is kibővülne, a keleti oldalon pedig végig VIP-lelátó épülne, VIP-boxokkal. A tervek készen vannak és gyönyörűek. A pálya ékszerdoboz jellege megmaradna, csak a funkcionalitásában, befogadóképességében bővülne. Mivel nagy a belmagasság, óriásiak a terek, szépen elférne minden, és benne egyáltalán nem lesz túlzsúfoltság, tákolmány érzete a szurkolóinknak. Jövő nyár végére közel 3500 ember férne be az újjáalakult jégcsarnokunkba.